A hal�l ezer arca- Pillang�

S csak fek�dt ott. Haja, mint az �szi f�k, ahogy a gyenge, sz�raz napf�nyben hajladoznak, de e gy�ny�r� f�k bel�l mind romlottak �s rothad�ak.

Szemei csillogtak, ak�r a tengeren lenyugv� nap, ahogy m�g utolj�ra csillan, s elt�nik, aranyh�dj�t maga ut�n h�zva, e viharos t�meg annyi embert elnyelt m�r, j�t s rosszat, � nem v�logat.

Orra, b�rmi m�v�szi k�p lehetne Michelangelo, Dali vagy Gogol s most csak pihegve pr�b�l nem �rezni, az illatot, amely b�d�tva t�lti meg sz�p-�res arca m�g�tt a bujdos� gondolatot, hogy e szag gyomr�t kavarva, majd meg�rj�ti.

Sz�ja, almafa vir�g, mi t�l kor�n �rett meggy� s most szapor�n kapkod leveg��rt, m�g keser� mosollyal im�j�t mondja, b�n�s k�j szavait �lvezve. Nevet, hisz nevetni kell.

Nyak�n l�ktet az �r, kis izzads�gcs�pp folyik v�gig, a m�vi nyak kecses vonal�n.

Teste remeg, kipirult, ujjai g�rcs�sen markolj�k a nedves leped�t, s bamb�n b�mul az ablakon besz�r�d� piros l�mpa f�ny�be. � az �j Gy�ny�r� Le�nya, �le l�ktet, m�r egyed�l fekszik, mag�ny�ban elhagyatva. Szomor�an kihaszn�lj�k e fiatal r�zsa b�jait, s szirmait �sszetiporva roncsk�nt dobj�k vissza a koszos szob�ba.

S csak fek�dt ott.

Haja, mint a t�li erd� f�i megcsonk�tva, halottan, mint amin hurrik�n tiport.

Szemei �resen f�nylettek, mint a koszos t�cs�ban t�kr�z�d� Hold. A pocsolya v�ges, el�bb ut�bb elt�nik.

Orra, b�rmilyen m�v�szi k�p lehetne, de v�szna megfakult, pap�rja fel�gett. Nem �rez szagokat, a nyitott ablakon m�r elillant az illat, a piros f�ny maradt.

Sz�ja, gyarl� mad�r �ltal semmiv�t�pett, f�ldrehullt gy�m�lcs, a keser� mosoly k�jes szavai, hallhatatlan h�rg�sekk� v�ltozott. V�ge az �nnepnek.

Nyak�n pihen az �r, m�g kis v�rfolyam csordul �ltal rajta, s �lettelen hanyatlik a fej v�ll�ra.

A test pihen, s�padt, az ujjak nyugodtan pihennek egym�sba kulcsolva. � az �j Pillang�ja, nyugalom �rn�je. Szomor�an kihaszn�lt�k e fiatal r�zsa b�jait, s szirmait �sszetiporva dobj�k vissza egy maroknyi pap�r �s f�m k�z�.