�dv�z�llek idegen! M�g nem j�rtam erre! Nem, nem sz�ks�ges, hogy k�rbevezess. Ezt is megoldom egyed�l, mint minden m�st. Igen, �n voltam, saj�t magam. Bizony. Mert szabad akartam lenni! Szabad, szabad vagyok. S fagyott eml�keim m�r nem d�f�dnek j�gcsapk�nt a sz�vembe. M�r nem dobog. S az �rz�sek sem k�noznak m�r! M�r nincsenek! Mi�rt n�zel ilyen r�m�lten? Ohh, h�t ez�rt? M�r mondtam, hogy �n voltam. S�t�t van, de ha l�tn�d, �szrevehetn�d m�r semmi nem f�j. Ez sem, s�t h�l�s vagyok ennek. Egyed�l vagyok! V�gre egyed�l �n! Egyed�l? H�t, megtettem amit�l a legjobban f�ltem…

J�, ha az embernek vannak bar�tai. J�, mert van kinek s�rni, van kit megsiratni �s van kiben csal�dni. Ohh, de mekkor�t csal�dni… Egy l�ny gondolta ezt mind, aki csak egyszer csal�dott. Akkor is tal�n, m�g joga sem volt csal�dni, de m�gis a f�jdalom, f�jdalom maradt, �s az a p�r sz�: megcs�koltam. Minden �sszed�nt�tt, egy rak�s elvet, gondolatot, elk�pzel�st �s egy nagy felh�kb�l �p�tett v�rat, minek z�szlaj�n csak ennyi �llt, legjobb bar�t.

Remember Rose, he doesn’t loves you! Koppan a padl�n, a s�haj m�g pattog a falak k�z�tt. Balga rem�ny, balga rem�ny! Ne kecsegtess vele, k�k fergeteg! K�k… sz�rk�sk�k, hom�ly r�telepszik az elm�mre �s ki�rtja a j�zan�sz utols� szikr�it is a lelkemben. Remember! He. Does not. Loves. You. De! A sz� sz�rnyainak nyom�n vir�gok ny�lnak s zene sz�l. Balga szerelem. Vak. Nem! But I love him! Forgatag, fergeteg felh�k felett, �jra angyalk�nt bukunk el. Vissza oda, ahol a l�t nem oly k�nny� �s sz�p. A baj, � nem szeret t�ged. V�ge az �br�ndnak. Remember! He doesn’t loves you… Loves you…visszhang, amorf, form�lhat� massz�v� tev�n szavaim, csak megzavar. He loves you. Rem�ny, csillog�s. De csillog�sa m�, �lca. De �n m�r nem l�tok gondolatokat, csak k�t k�k szem hipnotiz�l engem. Remember Rose, he loves you…

Fekszem a f�ben. H�t elj�ttem! Ett�l f�ltett�l? Mondtam �n, hogy nem kell, itt nem d�bbenhetek semmire, itt nem b�nthat semmi. Egyed�l a kora ny�ri csod�ban. Az �sszes apr� nesz minden gondtalan �s boldog, k�k �g, mad�rcsicserg�s. L�gy dallam, r�vid f�. Piros cs�knyomot hagyok a f�zetem bor�t�j�n. Annyira, de annyira j�! Felpattanok, �s rohanni, t�ncolni kezdek. Vir�got szedtem, �s a hajamba is t�ztem egyet.

Leroskadok a f�ldre, a r�t, �g k�r�l�ttem fekete k�nnyeim savk�nt �getnek. Fekete �g �s sikolyok. A f�, mint ezernyi apr� penge has�t �s oly kicsi vagyok. A vir�gok t�sk�i fels�rtik a kezem �s a sz�mon a piros, igazi v�r. Egyed�l, a gondolatok v�gtelen mezej�re b�rt�n�zve.

Tudhattam volna? Hogy egy gondolat k�nozni, egy sz� �lni tud? Hogy egy pillant�s lehet t�r? S a legboldogabb embert is zokog�sig hajt egy s�haj? S�haj, amiben minden benne van, minden: egy b�cs�, egy k�sz�net, egy sikoly, egy n�ma zokog�s, a r�gi �r�m, az �j b�nat.

Amikor az es� �s a k�nnycseppek �sszekeverednek. Amikor a sz�rke, fekete- feh�r t�jk�p hirtelen sz�nesbe v�g �t. S mikor minden igazi, ezzel �g fel. Csod�latosan borzalmas.

Minden pillanat a ti�d �s m�gis, sosem birtokolhatod majd. Az eg�sz vil�got megszerezheted, elpuszt�thatod, de azt az egyet nem. Az utols� s�haj visszhangozni fog a fejedben, �r�k l�teden �t, m�gnem te is zokogva borulsz a fekete-feh�r sz�n kavalk�d �ltal sz�nezett term�szetben. �n ott leszek. De m�r szabadon, n�lk�led.

Id�d egy �r�k pillanat, �lmod vakon v�rzik. S mondd ki vagy? Csend. Sikoly. �let. Hal�l. Egy m�lyheged�, egy dallam. Egy git�r, egy dob. Egy ritmus, egy zene! Egy dal, egy �let, egy halhatatlans�g. Most �rzed, minden a tied ami sosem lehet majd birtokod. Tal�n mindig veled �s tied voltam. Maybe, I always love you. De mondd, ki vagy?

Nem h�vt�l, m�gis j�ttem. Itt az id�. Hogy mire? M�g nem mondtam neked, m�g soha. Pedig �rzem, hogy m�r elsodr�dtam t�led. Itt az id�. Beteg vagy �s gyenge. Most nem m�k�dik az �lca. Itt az id�, hogy megmutasd az igazi arcod, hogy �n az igazi arcodnak ford�thassak h�tat, hogy az igazi arcodnak adjak oly b�cs�t, hogy ne tudd elfelejteni. Itt az id� a v�gnek, hogy elkezd�dhessen valami m�s, valami �j. Ami m�r soha nem lesz olyan, mint volt. Csend! Nem kell sz�, k�ny�rg�s, nem akarom l�tni az arcod, a k�nnyeid, a szemed! Nem akarom m�r, hisz �n is gyenge vagyok �s beteg. Itt az id�, itt az id�, hogy �n is megmutassam az igazi arcom.