Egy motoros könnyei

Alatta a motor, előtte a ’highway’, mögötte meg... több hektoliter sör, pár ezer mérföld, néhány csicsás kis bige... de ez az utolsó! Ez... ez felvágta az ereit! Miatta! A hülye kis kalandjai miatt, a hülye feje miatt nincs többé. A szeméből két csepp könny kihull. Az egyik egy kis rovarnak okozza utolsó pillanatait. A másik a mögötte lévő autó szélvédőjének csattan. A kocsi vezetője – új autó lévén – nagyban keresi a szélvédőtörlő gombját. Abban a pillanatban, ahogy lenéz, egy kis kutyakölyök – lehet vagy fél éves – lép ki az útra. Aranyosan lépked bal lábával a jobb után, a jobbal a bal után, és a labdát is ügyesen kergeti már. Bár nem ragaszkodik annyira anyjához, mint régen, de még most is szívesen alszik vele egy ágyban. A sofőr elüti a kiskutyát. Pár perccel később a friss hulla fölött gyülekező legyek egy pillanat alatt eltűnnek a tetemről – új autó közeledik. Amint a négygyerekes sofőr meglátja a kutyát, kikanyarodik a szembejövő sávba, ahol egy nagy olajoskamion jön szembe. A kanyar miatt nem lehetett látni. A személyautó sofőrje nem volt teljesen ura a helyzetnek: gondolkodott. A nehéz iskolakezdésén, a könnyen letett érettségijén, az első gyereke születésén, (de aranyos volt... ott bömbicsélt), a kedves, aranyos, és mindezekmellett szép feleségén, és a vele együtt töltött szerelmes éjszakákon. A második fián, a harmadikon, aki autista. Nagy szüksége van az apjára. A negyedik gyerek kislány, alig kéthónapos. Csak eszik, meg alszik, de azt olyan aranyosan... A sofőr felkenődik a szélvédőre. A kamion beborul az út melletti árokba. A kamionos agyvelőjét még órákkal a baleset után is kapirgálják a kilométerkőről. Az olaj, amit szállít, beleszivárog a közeli folyóba. A kifolyt olaj szépen lassan beszivárog a földbe. Egy szegény család gyermeke vizet hoz fel a kútból. Nincs nagyon mit enniük, inniuk is csak amit a kisfiú fel tud hozni a vállán. A szülők lassan lábra se tudnak állni az éhségtől, de ott van velük az egyetlen dolog, ami élteti őket, mégpedig a szeretet. A fiú, ha csak teheti anyjának borul, és sír. Bármilyen kicsi is, tudja mi vár rájuk. De nagyon szereti szüleit, és ez élteti őt is. Neki nem kell ajándék, meg McDonald’s, neki csak szeretet kell. Az olajos víztől meghalnak a szülei. A fiú három nap sírás után végkimerülésben kimúlik. A család mindhárom tagja AIDS-es volt. A döglegyek örömmel falatoznak rajtuk is. A közeli faluban éjszaka egy afrikakutató pihen. Szép jövő áll előtte: a hamarosan elkészülő munkájáért bizonyos nagy díjakat fog kapni. Na, meg ott van a menyasszonya is, gyönyörű teremtés. És már terhes is. Héthónapos. A tudós most is ott őrzi zsebében az ultrahang-képet. A mézes heteiket valahol messze Afrikától, talán a Fülöp-szigeteken fogják eltölteni. Olyan jó lesz. A szúnyoghálón kiszakadt résen berepül valami rovarféle, és megfertőzi az afrikakutatót. Pár év múlva ő és felesége meghalnak AIDS-ben, a gyerekük árvaintézetbe kerül, ahonnan kirúgják, az utcára kerül, rabló-, majd tömeggyilkos lesz belőle.

A motoros persze erről mit sem tud. Elhullajt még két könnycseppet...