Sötét volt. Nem láttam semmit, csak ültem az ágyban, és figyelem a hold
keskeny fényét, ahogyan elnyújtózik a szobában. Már napok óta nem
tudtam aludni, éreztem valaki van ott lent, és fel akar jönni. Olykor
órákat is képes voltam az ablak előtt ácsorogni, és figyelni az
utcánkat. Az utcánkra eső részt, ahol csak egy lámpa volt, és annak
fényében egy férfi mosolygott vissza rám minden éjszakán. Nem
beszéltünk mégis minden este ugyanabban az órában, ugyanabban a percben
ott voltunk mind a ketten, és követtük egymást a tekintettünkkel. Egyik
este iszonyúan fáradt voltam, és álmos, de;ígéret; szerint az ablak
előtt álltam. Hirtelen valaki megérintette a vállam. Azt hittem a
családom népes tagjaiból ébredt fel valaki, és a következő percben
felrója, hogy mit keresek az ablaknál éjnek éjjelén, és én meg
belekezdtem volna monológomba, hogy a néma Feketerómeómat várom. De
nem. Finoman hosszú ujjai végigsimították vállaimat, le a karomig, ahol
megfogott. Lassan megfordított, de ekkor az utcán lévő lámpa kiment,
ezért ismét óriási vakságba kerültem. Csak a szuszogását éreztem. A
vállára csúsztattam a kezem, igyekeztem a szemébe nézni, bár csak az
apró csillanásokból tudtam megállapítani, hogy merre is jár kedves
idegenem tekintete. Mert kedves volt számomra, akárcsak az a
dédelgetett álom, hogy egyszer a karjaiban legyek, ennek a nevenincs
embernek. A keze eközben a derekamra tévedt, de nem kapott érte tőlem
megrovást, sőt, jutalmaztam hogy vállára hajtottam a fejem. Az orromat
megcirógatta a szakálla. Levendula illata volt mentával fűszerezve. Az
illatára máig emlékszem, felejthetetlen volt, főleg a nyakánál éreztem
a legjobban ezt a csábító illatot. Az állával felnyomta a fejem, hogy
az arcunk szembe legyen. Éreztem a forró leheletét, mely egyre melegebb
volt, és a végén ajkai a maguk édességével hozzámértek. Ismét éreztem a
bajsza csiklandozását, de ahelyett hogy zavart volna inkább még jobban
beindította, amúgy sem lagymatag fantáziámat titokzatos szeretőm
kinézete felől. Szinte beleborzongtam, mikor ajkai ösztönösen a csók
viszonzására kéztettek. Álltam, és engedtem, hogy elmerüljek az
élvezetben, amit az ajkai adtak nekem. Remegtek ugyan, de mikor
hozzámért onnantól tudtam, hogy nekem ez a remegő ajkú férfi kell ma
éjszaka, méghozzá most rögtön. Romantikus kezdésünk viszont vad, és
szenvedélyes csókcsatába fulladt. Ott csókoltam az arcát, ahol éppen
értem, átöleltem a hátát, de éreztem, hogy ő mást is akar. Engedtem
neki, nem tagadom titokban már milliószor eljátszottam a gondolattal
milyen lesz, és ki lesz az első a történelmemben. És erre ő volt a
tökéletes partner. Nem is emlékszem rá, minden olyan gyorsan történt,
csak arra eszméltem fel hogy az ágyon voltunk, és téptem le róla a
ruhát, miközben ő is próbált minél közelebb kerülni hozzám. A következő
pillanatban diadalmasan felülkerekedtem, Ő lihegve terült el az ágyon.
Lesöpörtem a ruhákat a padlóra, de még nem volt még teljesen meztelen.
Az érdes farmernadrág még takarta pompától, és tökéletességtől fűtött
testét. Elmosolyodtam, és azon törtem a fejem hogy tehettem hirtelen
ekkora erőre szert, hisz az előző percben még el tudtam volna aludni,
most pedig az alvás szó ismeretlen fogalom lett a számomra. Ráültem, a
lábait a combom közé szorítottam. Ő is figyelt, nézte milyen érzéki
satu készteti őt extázisra. Nem tudtam a nevét sem, de mintha már több
ezer éve ismerném; Valahonnan tudtam, most nem vadságra vágyik, hanem
valami másra. Mégsem engedtem a szorításból. Simogatni kezdtem a
felsőtestét. Ártatlan játszadozásként indult részemről, nem is akartam
többet. Az viszont eszembe sem jutott, hogy ő mire gondolt. Csak azt
éreztem , hogy megfogja a csuklóm, kiszabadul a szorításból
felemelkedik, és a hátamra fordít, majd ledönt egy gyenge
karmozdulattal. A hold fényében megcsillant a haja, de az arca még
mindig nem vált láthatóvá. Éreztem, hogy babrál az ujjaival. Az
érintései követelőzők voltak, és vadak, mégis sugárzott belül a
visszafogottság, és a tapasztalat. Mintha bármelyik pillanatban képes
lenne leállni. Csak a szavamat várta. Mozdulatlanul ült, és nézett, bár
az utóbbit feltételezni tudtam csak. A lábaimat átkulcsoltam a derekán,
ügyetlenül próbáltam megfosztani a nadrágtól, de nem is az volt vele
dicső leplezhetetlen szándékom. Mikor először hozzáért a hideg talpam a
háta végéhez megrázkódott. Hátranyúlt, és a tenyere börtönébe zárta a
fagyos lábaimat. Merengtem. Ismét érezni akartam az ajkaimmal az
ajkait. Lehúztam, aminek következtében rám nehezedett, de nagyon
kellemes volt, a meztelen felperzselt bőrét érezni a hálóingem alatt,
ami úgy hatott rám mint az áramütés. Mohón az ajkai után kaptam, és el
sem engedtem őket. Idegenem láthatóan élvezte helyzetén, mivel éreztem
mosolyra húzódik a szája, és visszacsókol. Túl heves voltam, ezt így
utólag belátom, de olyan gyönyörű éjszakát egész életemben nem éltem
át, mint akkor. Megsimogattam a fedetlen hátát, éreztem hogyan mozog a
karja, az izmai, az egész teste fel le játékot játszott, csak azért,
hogy engem kihozzon a sodromból. Finoman simogatott a teste, és én nem
tudtam parancsolni magamnak. Letévedt a kezem, a legbecsesebb
kincséhez. Nem is tudtam már mit csinálok, csak arra lettem figyelmes,
hogy ismeretlenem szájából kéjes nyögések hangzanak el, egyre
hangosabban. A teste is hevesebben mozgott a kelleténél. Megijedtem
volna? Nem tudom, abbahagytam a kényeztetést. Szinte láttam a csalódott
szemeket, már teljesen átadta magát az általam felkínált gyönyörnek, és
csak így vége szakadt; Ismét megfogta kezem, visszavezette a; menekülő
úton; abba a forróságba amit az lent hagyott kalandozása után. Nem
voltam rest, ismét kézbe vettem a vágytól lüktető testrészét. Először
csak halkan lihegni kezdett, majd minél jobban gyorsítottam a tempón
annál gyakrabban nyögött fel. A bőre fénylő vizes fátyolba öltözött,
akárcsak haja. Az egyik hangosabb nyögésnél elfulladt hanggal
félbeszakította a játszadozást. Mintha szégyellte volna, hogy kifejezi
ami tetszik neki. Nem vártam rá sokáig, két perc múlva visszafektettem
a fejét a vállamra, és ismét leindultam a díjamért, amit szerintem
akkor jobban akartam elérni, mint ő maga. Tiszta sikolyok hagyták el
száját, nem titkolta tovább mennyire tetszik neki mindez. A teste
feszes volt, és nyirkos, de mégis olyan kívánatos. Habzsolta a levegőt,
mint a búvárok mikor visszatérnek a mélyből. Már-már kellemetlen volt a
beteljesedetlen gyönyör a számára. Megállt, és kihúzta a karom.
Felállt, láttam mit tettem vele, húzódott a nadrágja.
Rájöttem amit eddig csináltunk az még a szeretkezés eleje sem volt.
Végleg kibontotta magát a nadrágból, ledobta a földre, és visszatért
hozzám. Jutalmamat most készültem megkapni. Mámorba ejtő ajkai magáévá
tettek. Remegtem, az ujjai a ruhám alatt vándoroltak, de mintha itt már
nem lenne visszaút, engedtem. Lassan lehúzta rólam az inget, akarta
hogy lássa az én testemet is. Emberi szokás, szégyenlős vagyok, így
eltakartam magam, pirulva, bár reméltem ez nem látszik a sötétben.
Buzgó kezei viszont másodpercek alatt lebontották az akadályt, de hogy
ne okozzon nekem gátlást, rögtön magához ölelt, és csókolt, simogatott
ahol csak ért a becéző, sima ajkaival. Engedtem, mindent megtehetett
velem amit csak kívánt; Lassacskán végigsimította mindenemet, kivéve
egyetlen egy pontot, amit addig a pillanatig féltve őriztem minden
egyes huligán elől, aki a közelembe került. Elidőzött egy kicsit,
minden második percben közelebb férkőzött. Nem akarta hogy megrémüljek;
Mikor besimult a lábam közé úgy fortyogtam, akár egy vulkán, ami
bármelyik pillanatban kitör. De féltem is, ami persze hiábavaló volt,
ahogyan hozzáért a testemhez a keze, rögtön elmúlt a félelmem. Éheztem
rá, hogy végleg a magáévá tegyen. Csókolgatni kezdtem az ujjait, a
másik kezével eközben mélyen simogatni kezdett, de csupán csak annyira,
hogy a végszót, majd egy másik dolog érje el. Nemsokára el is
csavargott a keze a lábaimtól. Felemelte az állam mint az elején, de
most nem csókolt meg, inkább felemelkedett, mint egy kobra, aki éppen
áldozatára készül lecsapni, hátradöntött, de megállt egy percre.
Bólintottam, minden porcikám azt kívánta hogy bennem legyen. Lassan
óvatosan szétnyitotta lábaimat, és gyengéden belém hatolt. Most nem
hazudok egy icipici fájdalmat éreztem csak, amikor végleg belém
csusszant, de már azelőtt is fürödtem a gyönyörben amit nekem adott,
tehát ez a csöppnyi fájdalom, még nagyobb örömöt szerzett. Feszültem,
nem volt a kedvesnek kis férfiassága, de csak most éreztem mekkora is
valójában. Éreztem ahogyan mozog bennem. Hajnalodott, a szürkületben
sikerült megpillantanom erőlködő arcát, ahogyan lassan de erőteljesen
pirtyant, minél jobban csúcsközelbe került. A következő pillanatban azt
hittem megőrülök, ezernyi rugó ugrott szét bennem; A következő
pillanatban ő is követett, megtolta a csípőjét, és ez éppen elég volt
ahhoz, hogy ő is elmenjen. Éreztem ahogyan valami ellenállhatatlan
vibrálás fut rajta keresztül, át az ő testébe. Lassan elengedett, és
lefeküdt mellém. Még mindig kívántam, lehajtottam a vállára a fejem, és
megcsókoltam a hófehér karját. Álmatagon átölelt, megdolgozott a
pihenésért, sőt ha itt létezik ilyen túlórázott is. Együtt aludtunk el,
és talán ez volt a számomra az egyik leggyönyörűbb az egészben. A
reggel volt a legfájdalmasabb. Mikor felkeltem nem volt
mellettem;álmaim lovagja;. Azt hittem csak álmodtam aztán
megpillantottam a szoba sarkában a lomhán öltöző alakot, aki éppen
akkor öltötte fel kerekded hátsófelére a nadrágot, amit akár egy nő is
megirigyelhetett volna. Gyönyörködve figyeltem, ahogyan felveszi az
ingét, és azon gondolkodtam, hogy tökéletesebben fest, mint az éjszaka,
amit nagyon nehéz volt túlszárnyalni. A sötét farmer, csak úgy tapadt a
hosszú lábához. Fehér ingje volt, ami meglepett, mert én tegnap nem
erre az ingre emlékeztem, de nem nagyon firtattam tovább a dolgot. Most
mondjuk ki pacuha volt a kedves férfiú, de éppen ez tetszett benne.
Szétszórt, de ugyanakkor elegáns. Rám nézett. Szürke szemei voltak, a
szélén fekete ívvel, és bíborszínű villámokat szórt. Mosolygott,
negédesen, apáskodóan, de ugyanakkor látni lehetett a mosolyában a bú
királyának serlegét. Felálltam, és odamentem hozzá. Átöleltem. Ismét a
levendula illat! Szorongás fogott el. Átkarolt, mintha utoljára ölelne
magához, hosszan és szorosan. Behunytam a szemem igyekeztem megtartani
ezt a pillanatot, megőrizni az emlékeimben, de olyan gyorsan elillant,
akárcsak gyermekded álmaim. Elengedett, kilépett a szobából, és
elindult. Néhány másodperc múlva kirohantam, de az alaknak, akibe
hirtelen szerelmes lettem nyoma veszett. Nem láttam sehol. És soha
többé.