A haldokl� l�lek reqiemje

Az �g v�r�s, tal�n a naplement�t�l, de val�sz�n�bb, hogy a lassan megalvad� v�r p�r�ja s milli�nyi hal�lh�rg�s artikul�latlan ny�g�sei sz�nezt�k ily csod�latosra. Az �gett emberi h�s b�ze lassan kiirt minden m�s illatot mit �rezni lehetne s lassan meg�rj�t. Fel�ll�sra k�sztet.

 S�rt�l �s emberi v�rt�l mocskosan kelek fel, a kezemr�l borzaszt� kis cs�kban folyik le a v�r. A rem�ny, hogy megmenek�ljek m�r olyan kicsi, hogy sz�mba sem veszem. S�padtan a sok v�rt�l, de s�t�lok, nekem mi�rt nincs semmi bajom? B�rcsak eml�kezn�k mi t�rt�nt. Csak egy nevet� kisl�ny arca villan be �s valami villan�s, �s itt a filmszakad�s, m�sra nem eml�kszem �s itt vagyok �lve, �gy n�z ki egyed�l.

Hirtelen egy emberi hangot hallok, rohanok. Egy �ssze�gett, v�rz� ember el�tt �r v�get az utam. Nem tudtam elfojtani a bel�lem el�t�r� undort. Csak megvet�en n�ztem a haldokl�t, a hal�l b�ze lassan elbor�totta az elm�m. Let�rdeltem a sebes�lt mell�, seg�lyk�r�en ny�jtotta fel�m a kez�t egy �jabb sorozat ny�g�ssel kis�rve, m�g �n a h�tam m�g� tartott kezemmel egy nagy �vegszil�nk ut�n kutattam, sikerrel. Az ember kik�p�tt egy kev�s v�rt �s tov�bb h�rg�tt. �n felemeltem a fejem mell� az �vegpeng�m, v�gtelen pillanat volt, ahogy a szem�be n�ztem, ahogy l�ttam a r�m�lett�l kit�gult pupill�it. Csak �lltunk �gy egym�ssal szemben, a f�ls�ket�t� csendben. Majd elmosolyodtam szinte biztat�an �rd�gi mosollyal, � is megengedett mag�nak egy mosolyt. Nem kellett volna.

Les�jtottam, csak nyekkeni tudott s �jra ki�lt arc�ra az el�z� f�lelem, de �n m�r csak nevettem, �lveztem, hogy elpuszt�thatom e sz�rnyet a vil�gb�l, ezt a t�l emberi embert. �jra beled�ftem az �veget, majd megint �s megint �s megint. Az arcomat m�r beter�tette a v�r elt�ntetve a s�r utols� cseppjeit, sz�rakozottan sz�rtam bele m�g egyszer, utolj�ra.