A fekete vil�g

Reggel, kor�n �bredtem, kint m�g minden fekete. Felkelek �s kim�szok a fekete �gynem� fojtogat� meleg�b�l. Fel�lt�z�k csupa feket�be, lelkem gy�szolja az �jabb napot. Megiszom egy feketek�v�t. �s elindulok az utc�n, egy kis leveg� kell. A s�t�t sik�torban arctalan, fekete szem� emberek figyelnek. Minden reggel, ugyanazok a s�t�t arcok �s m�gis mindig ismeretlenek. Fekete kocsik �s falak mellett s�t�lok. Hullni kezd a h�, de a megfeketedett, langyos betonon azonnal elolvad. El�rek a c�lomhoz, bemegyek az �p�letbe, mint minden nap. �s v�gig�l�m az unalmas �r�kat egy kis, doh-szag� teremben. Az el�ad� fekte humora , m�r fel se t�nik. Unatkozom, �s melegem van, de az id� nagyon lassan telik. Mikor m�gis v�ge, hazaindulok. Bepillantok a menz�ra, csal�dott arc� gyerekek, n�zik az el�j�k rakott megszenesedett h�st. Este szabadultam el, m�r megint s�t�t volt, hazafel� tartok, a nap f�nye m�r nem is hi�nyzik. Nem t�rt�nik semmi, mi is t�rt�nne? M�r nem v�rom a csod�t. Elkalandozok, unalmas napok jutnak eszembe, nem zavarna, ha tudn�m hogy egy h�t m�lva v�ge, de tudom, hogy �vek m�lva is �gy lesz. Haza�rkezem, nincs �tv�gyam, megmosom az arcomat, h�tha a hideg v�zt�l, fel�bredek ebb�l a lid�rcnyom�sb�l. Led�l�k, a s�t�tben, �lmodok, egy jobb vil�g, ahol valami megt�ri a csendet, ahol l�tezik az �let. �s reggel szomor�an kelek, itt ragadtam a fekete vil�gban. A h�tk�znapok rabja vagyok, Most �gy t�nik �r�kre.