Hajnal

�des f�lhom�ly, csod�latos. A tizen�t emeletes h�z ablak�b�l p�r perc m�lva tiszt�n l�thatom majd, ahogy a nap felkel. Furcsa, m�r h�rom �ve itt lakom, m�gis ma reggel valami azt s�gta, hogy ezt a napfelkelt�t n�zzem meg jobban az �sszes eddigin�l.

Az ablakp�rk�nyon �l�k, egy p�l�ban. H�tam az ablak oldal�nak t�masztva, ha valaki most bej�nne az ajt�n, f�ltve rohanna ide k�ny�r�gni, hogy sz�lljak le innen, ne csin�ljak h�lyes�get. Nem akarok leugrani, de hogy is! �n csak a napfelkelt�t akarom megn�zni.

S m�r l�tom is, ahogy a nap s�rga korongja el�t�nik a d�n�k m�g�l s v�r�sre festi a nagyv�rost. Mes�s, egy t�k�letes pillanata egy t�k�letlen vil�gnak. Addig n�zem am�g k�pr�zni kezd a szemem, a v�r�s f�nyben s�rk�nyokat l�tok t�nd�rekkel repkedni, m�g a tenger v�zt�kr�n sell�k �s szir�nek �nneplik az �j nap aj�nd�k�t. A parton n�h�ny kis t�rp�t l�tok �s n�h�ny koboldot, akik mosolyogva igyekeznek a v�ros fel�, tal�n a var�zst akarj�k elhozni ide.

A nap szinte teljesen felkelt m�r, len�zek az ablakb�l nagy s�rga foltban t�kr�z�dik vissza a napsug�r a kapu tet��veg�r�l. S l�tom el�rtek de a t�nd�rek, oly sz�pek, integetnek, mintha h�vn�nak. V�rjatok, hadd menjek! Fel�j�k ny�jtom a kezem. S az ablakp�rk�ny egyre t�volodik, �rzem ahogy az �j nap simogatja az arcom, m�g egyre k�zelebb ker�lnek a t�nd�rek, mindj�rt el�rem �ket. A f�nyben is csupa sz�p t�nd�rl�ny t�ncol, fiatal udvarl�ikkal. Ha b�rki hallana, nevetek. Megsz�nt az �t, tizen�t emeletnyi gyarl� emberi m�, csod�kt�l mentes realista vil�g. S �m az utols� v�res hajnalon megleltem a boldogs�got.