Gy�szszeren�d egy bukott angyalhoz – Az els� lev�l – 2004. szeptember 1.

Szemem m�r nem azt l�tja, mi igaz,

F�lem m�r nem azt hallja, mi sz�p,

Elm�m csak arra nyitott, mi gaz,

Lelkem sem �rti, mi val�, s mi k�p.

Elhagyott �jra a f�lelem,

Nem nyugtat meg m�r az oltalom,

Nem ringat �lomba k�nyelem,

A senkiknek sz�l csak b�s dalom…

L�tez�s? L�t? �let? Mi az?

K�nnyekt�l sz�raz mosolyom alatt

Nem tal�l mened�kre �r�m �s vigasz,

Nem tal�lsz m�st, csak rideg t�zfalat.

Gy�va vagyok, de b�tran vagyok gy�va!

Ember vagyok, de megvetek mindent,

Mi emberi, s �llok a v�laszra v�rva:

Mi�rt �r v�get egyszer minden idebent?

Gy�szfellegek vonulnak a l�that�r fel�,

Szer�fok �neklik meg, hogy itt hagyott

Mindent, s oda�ll a hal�l el�,

S szem�t behunyva egy �letet hagy ott.

Gy�szfellegekb�l �mlik most a v�r:

Beteg v�r – beteg, de �szinte,

S szem�t behunyva m�r semmit se k�r,

Maga a hal�l volt eddig is � szinte…

H�t hozz�d sz�lok most, bukott angyal,

Szemed nyisd ki, hogy eny�mbe n�zhess!

Halld meg szavaim, s tiszt�tlan aggyal

N�zz a hal�lba, mely keser� s �des!

�rezd meg �jra, mi a f�lelem,

S ha el�tted pokol s menny meghajol,

Ringasson �jra �lomba k�nyelem!

J�rj nyitott szemmel, �s vigy�zz magadra j�l!