A Kert

(H.P.Lovecraft)

Van egy �si, �si kert, hol n�ha j�rok �jszaka,

S j�tszik itt a m�jus napja, s minden gy�szos sugara;

Hol ezer, s ezer tarka vir�g sz�rk�l, azt�n fonnyad el,

S az oml� falak, s oszlopok �bresztik a m�ltat fel.

Minden zugban n� a gaz, s minden tavat l�p karol,

S a k�r�s-h�n�ros boz�t t�nd�r-lugast letarol:

S csendbe mer�lt �sv�nye is gy�ren �vel csak tov�bb,

Hol holt dolgok dohos szaga elfojtja �des illat�t.

Az �t�lel� �ress�gben semmi �l� nem marad,

Bokrainak b�rt�n�ben a csend sem suttog szavakat.

S ahogy j�rok, v�rok, lesek, gyakran egyre keresem

A kertet, amit r�gen l�tt�m, s nem lelem meg sohasem.

Sok foh�szom sz�l a naphoz, mi nem j�n t�bb� el soha,

A sz�rke-sz�rke t�jat n�zve, mely m�r gy�r �s mostoha

Lelkembe b� k�lt�z�tt, s k�nnyekkel telt meg szemem –

Meg�rtettem, a sok vir�g holt rem�ny, s a kert: Sz�vem.