Egyed�l

(E.A.Poe)

Gyermekkoromban is m�r hi�ba v�gytam

Olyan lenni, mint m�s; sosem l�ttam

�gy ahogy m�s l�tott – s elm�m is

M�s volt, mint b�rki�; S m�gis

Hol m�s sz�v�ben boldogs�g lakott,

Szenvedtem csak, hogy az �n sz�vem ott

Nem tal�lt �r�m�t. S b�nat mezej�n

Ha szerettem valamit – azt is csak �n.

Akkor – voltam b�r boh�, s gyermeteg –

Megk�nzott �letemben tombolt egy fergeteg,

Nem hagyott a j�, s m�g a gonosz sem,

S a titok, mi sz�rja m�g ma is szemem:

A hegy r�t szirtjei, s a kicsi patak,

A cir�d�sra faragott sz�k�kutak,

A nap, mely egyre k�rbe forogva

�szein az arany sz�n�t elfogja,

S a vill�m, mely az �gbe t�r,

S mag�val r�ntva meggy�t�r,

S a vihar, �s az �gzeng�s,

S a felh�, mely sz�guld, �s

(Mikor a mennyben sincs rem�ny)

Egy pokoli l�nyt �ll�tott el�m,

Egy pokoli l�nyt �ll�tott el�m…