Ugyanolyan h�tk�znap este volt, mint az �sszes t�bbi. Kiss� sz�rk�lt m�r, de m�g az utca l�mp�i n�lk�l is tiszt�n lehetett mindent l�tni. �pp az iskol�b�l hazafel�, ez �ltal�ban egyszer�, hisz felsz�llok a helyi vas�tra, �t meg�ll� �s m�r a bizonyos, nagybet�s Otthon fel� s�t�lhatok. De �gy t�len, a dolgok nem annyira egyszer�ek, az elm�lt �vekt�l elt�r�en id�n december m�sodik fel�ben eleredt a h�, �s – kisebb megszak�t�sokkal, de – folyamatosan esett. Az �gy felgy�lemlett f�l m�teres h� megnehez�ti a k�zleked�st, teh�t a vas�t k�sik. M�r h�sz perce, ennyit m�g nem v�rtam r�. Hallom, ahogy az �llom�son a szign�l �jra felzeng; ha hunyor�tok, a t�volban, m�r l�tom �rkezni a vonatot. El�g lassan j�n, mire haza�rek…

Pedig sok dolgom van, m�g meg kell �rnom k�t levelet, tanulni is k�ne, meg tov�bbra is gondolkozni. Sokat gondolkozni az �leten, a hal�lon. A gondolatokon, az �let �rtelm�n, a hovatartoz�son, az �tkeres�sen, a bar�tokon, a szerelemen, a csal�don, a m�lton, a jelenen �s a j�v�n.

Nem �l�k le, ink�bb az ajt� mell�, oldalra �llok, �s n�zem a h�f�dte t�jat, lassan z�tyk�l�dve halad a r�gi �sszefirk�lt j�rm�, nem kifejezetten ig�nyes, de valahogy �n is beleillek a sz�rke falak �s barna b�r�l�sek k�z�. Els� meg�ll�, ajt� ny�lik, a kint f�j� hideg sz�l fellibbenti a szemembe l�g� s�t�t hajam, becsukom a szemem a h�pelyhek miatt, amiket a sz�l sodort be mag�val. S mikor kinyitom…

Azt hittem k�pr�zik a szemem, tal�n elaludtam volna? Hirtelen ott volt velem szemben; nem hiszek az els� l�t�sra szerelemben, ez sem az volt, hanem valami m�lyr�l j�v� csod�lat �s k�v�ncsis�g. Csak n�ztem, �s nem tudtam levenni r�la a szemem. Haj�ban, v�ll al� �r� �jsz�n� haj�ban, h�pelyhek sz�zai csillogtak, ak�r az erdei t�nd�rek var�zspora, vagy mint maga a hal�l igazgy�ngy�s kacag�sa. Arca feh�r volt, b�r b�r�t kiss� pirosra cs�pte a hideg, ez volt az egyetlen emberi rajta, k�k szemei fels�bbrend�en, hidegen �s sz�nakozva tekintettek a vil�g minden pontj�ra. Magas volt �s v�zna, fekete kab�tj�nak ujj�t v�gigk�vetve megfigyeltem a kez�t, hossz� ujjai voltak, �s egy s�t�t, kis, kem�nyfedel�, jegyzetf�zet volt n�la. B�r val�j�ban h�sz �v k�r�li lehetett, �n egyszerre l�ttam h�ban j�tsz� kis gyereknek �s a mellette id�tlen id�k �ta �ll� szobornak. T�l sz�pnek, t�l angyalian t�k�letesnek l�ttam �rd�gi fens�g�t ehhez a kocsihoz. � vil�g�t a sz�rke falak �s barna b�r�l�sek mellett. Nem ide tartozik, egy szebb vil�gba, egy m�s vil�gba.

Velem szemben �llt, �s szint�n az ablakon �t n�zte a lassan fekete lepelbe �lt�z� t�jat. �n az �veg t�kr�ben tov�bb n�ztem �t. Kez�n fekete tintafolt volt, sz�gyenl�sen n�ztem le saj�t kezemre, a kezemen szint�n �ktelenkedett egy-k�t tintapaca. A f�zet fed�lapj�n nem tudtam semmilyen nevet kiolvasni, sz�lk�s, d�nt�tt bet�ket haszn�lt. �s �n csak n�ztem, n�ztem, ahogy nyugodtan veszi a leveg�t, �s �gy f�jja ki, mintha ezzel a lusta �s s�t�t felh�ket akarn� elf�jni.

Nem vettem �szre hogy sz�tlan �s megt�rhetetlen �mul�som k�zben az ajt� kiny�lt, becsuk�dott, kiny�lt, becsuk�dott, majd �jra ny�lt �s csuk�dott, � megindult az ajt�hoz, �s ekkor eszm�ltem r�, hogy k�t meg�ll�val tov�bb mentem. Figyeltem, ahogy l�p, szinte v�rtam, hogy l�bnyomai ut�n l�tuszvir�gok n�jenek a koszos padl�n. De nem t�rt�nt semmi, csak lel�pett a l�pcs�n �s tovasietett. Lesz�lltam, csak �lltam �s n�ztem, ahogy els�t�l, soha t�bb� nem l�tom m�r. �ts�t�ltam a s�nek m�sik oldal�ra, mire visszan�ztem, �t m�r elf�gg�ny�zte el�lem a h�vihar. �sszeh�ztam magamon a kab�tom, �s vacogva kif�jtam a leveg�t, a fekete f�zet m�r ott volt a kezemben…

Haza kell sietnem, sokat kell gondolkoznom az �leten, a hal�lon, a gondolatokon, az �let �rtelm�n, a hovatartoz�son, az �tkeres�sen, a bar�tokon, a szerelmen, a csal�don, a titkos idegenr�l, a f�zetr�l �s r�lam…