B�cs� (�r�let)

Az �g (a) mennyekig hatol�an k�k volt, olyan hull�mz�an tengersz�n� �s m�ly, ak�r az �ce�n legm�lyebb �rka. A horizont alj�t lassan m�lyvasz�n�re festi az �bred� nap. A bek�sz�nt� tavasz r�zsasz�n �s feh�r vir�gokat teremtett a f�kra. Itt vagyunk az �jj�sz�let�s hajnal�n. A boldogs�g sz�narany bizserg�se felpezsd�ti a leveg�t. Most minden mosoly forr�, minden cs�k boldogs�g. A csill�ml� k�nnyek m�r nem f�r�dnak j�gpengek�nt az emberek sz�v�be. Nincs t�bb� k�n, f�jdalom, hal�l.

�s m�r te sem vagy. Ez az �let reggele �s ezzel egy�tt �pp�gy a hal�l�.

A mag�ny boldogs�ga, a ringispilk�nt forg� vil�g f�j� euf�ri�ja. Az elb�dultan lengedez� szell� hull�mk�nt fodrozza a friss f� z�ld sivatag�t.

A k�rd�s egyszer� volt: igen vagy nem. A k�rd�s felesleges �s l�nyegtelen volt, mindk�t v�lasz ugyanazt jelentette.

A hegyr�l lez�dul� v�z, itt m�r csak nyugodt patakk�nt cs�rgedez. S milyen tiszta ez a n�hol gyilkos elem.

Szereted �t? Szeretsz engem?

S lassan felkelt a nap, f�nyt hozva ebbe az �j �letbe. S �n k�nnyekt�l nevetve csod�ltam, fajunk e n�lk�l�zhetetlen narkotikum�t. �n nem szeretem a k�ket…