Skin so cold

Az �bl�s �vegpoh�r sz�raz oldal�t lassan vizes csillog�s�v� teszi a v�rv�r�s, �m hideg �s h�g sz�raz bor. Ahogy kezed kezemhez �r, j�ghideg �s mintha reszketn�l. Tal�n csak �n �rzem �gy, tal�n a bor illata m�mor�t. De a hideg biztos, szinte ijeszt�, att�l lett ily fagyos, amit mondtam. K�nnycsepp, csillogva cseppen az �vegpoh�r talp�ra, j�ghideg.

Csend, nem sz�l senki, a s�haj elhalt, a k�nnyek hangtalanok, ord�t a n�mas�g. A szemed k�ny�r�g, �n haldoklom, de pillant�som nem felel. Nem ut�l, nem szeret, csod�l s elfelejt. A felejt�s hom�ly, az �j harmatos, az �j nap b�borv�r�s hajnala eml�ket teremt: az �let�nk.

Csukott szemmel n�zem, ahogy elm�sz. �rzem, ahogy a hideg elt�nik, de vele egy�tt egy olyan t�z is, ami nem lesz m�g egyszer. Nincs t�bb k�nny, ne s�rj felejt�s! Virrad m�g szebb nap!

Lobban a l�ng, a cigaretta f�stje k�rbevesz, ez m�r az a hom�ly? A sz�v megnyugszik, az elme pihen, a l�lek sikoly�t nem hallani. A b�r forr�, a sz�v dobog, egy s�haj; a hidegben n�h�ny pillanatig �szlelhet� a lehelet majd semmiv� t�nik, �r�kre.

S az izzadt k�z megcs�szik, felh�rd�l az ajak, a nedves �veg zuhan, a poh�r t�rik, a szil�nk rep�l, v�g, a k�nny �jra zokog, egy meghal s �n a szil�nkok k�z�tt s�rok.