10. Sad tale and tears

Ez az �j h�r, sok j�val kecsegtet, any�m�k nem akartak kiengedni, de �gy m�r, legal�bb a fell�p�s�nk napj�ra el kell, hogy engedjen.

Viszont addig sok dolgunk van, a legt�bb dalunkra kell vok�lt �rni, s�t lesz egy-k�t duettem is Strongarmmal. De mindezt m�g meg kell �rni, b�r ez Tormentor �s Sleepless r�sze, �s meg kell tanulni, �ssze kell hangol�dni. �s lelkileg is fel kell k�sz�ln�m, m�g sosem szerepeltem nagyk�z�ns�g el�tt, mondjuk az a t�ny, hogy a f�szerep nem az eny�m, megnyugtat. Hisz csak egy vok�l vagyok, nem az �nekes. Megvoltak a vizsg�k is, nem t�nd�k�ltem eredm�nyeimmel, de nem voltak nagy probl�m�k sem.

Tormentorral egyre b�trabbak lett�nk, minden �rtelemben. Sokkal kev�sb� �gyelt�nk a helysz�nekre, arra, hogy megl�that valaki. Napos reggeleken a ny�lt utc�n szinte m�r pettingnek nevezhet�en elvoltunk egym�ssal, vagy �pp a szob�mban, mialatt h�gom a szomsz�d helys�gben volt. �pp az �gyamon, felk�ny�k�ltem �s a haj�val j�tszottam. Teljesen szerelmes voltam a haj�ba. Villant valami, azt gondoltam a szomsz�d h�z �veg�r�l verte ide vissza a nap a f�nyt.

- Az h�lyes�g, ha azt mondom, hogy sz�p vagy?- k�rdeztem.

- H�t, el�g fur�n hangzik- felelte somolyogva.

- Tudom- nevettem- figyu, egy h�t �s v�ge az iskol�nak, valamelyik nap a „bar�tn�mn�l alszom”, teh�t aznap �jszaka tudsz egy kis helyet szor�tani nekem az �gyadban?

- Persze, m�r alig v�rom- csillant fel a szeme- most, viszont mennem kell- n�zett az �r�j�ra- m�g a kisasszonynak csak sz�vegeket kell megtanulnia, addig nekem zen�t kell �rnom hozz�juk.

- Teh�t, az �n munk�m semmi? Na, gyere ide, ez�rt b�ntet�s j�r.- harapd�lom meg kedvesem sz�j�t.

- He! J�jj�n az �des bossz�!- megsz�lal�ssal elkezdte a nyakamat mardosni.

- Tormentor! �gy nem lesz zene- toltam el magamt�l, majd ki a lak�sb�l. Tudom ,neh�z visszafogni, de itthon semmik�pp nem csin�lok vele senkit, b�rki hazaj�het.

H�rom nap m�lva, �pp egy �nek�r�r�l j�ttem haza. Any�m�k az nappaliban �ltek, fesz�lt csendben. Bek�sz�n�k nekik.

- Rose! Ide tudn�l j�nni?- persze odamegyek.

- Mes�lj! Mi van veled �s a zenekarral, Tormentorral?- naj�, itt valami gond lesz, add a j� kisl�nyt.

- Eg�sz j�l haladunk, �rjuk a dalokat, t�k j�l kij�v�k mindenkivel.

- Azt elhiszem- sz�rja be any�m a kis monol�gom k�z�.

- Ezt hogy �rted?- k�rdezem, erre odany�jt nekem egy bor�t�kot. Kinyitom. Teljesen megfagytam, 3 k�p. Mindh�rman Tormentor �s �n vagyunk. F�lre�rthetetlen�l l�tszik, hogy igencsak t�bb mint bar�tk�nt.

- Rose! Ez �gy nagyon nem lesz j�! Egy ennyi id�s f�rfinek, m�r m�s sz�ks�gletei vannak, mint neked.

- Nem tudj�tok, mire van sz�ks�gem

- De, most m�g jobban tudjuk, hogy mi a j� neked!- sz�lt k�zbe ap�m.

- Nem! Pontosan nem tudj�tok!

- Azt gondoltuk, hogy nem k�ne t�bbet a zenekarban �nekelned!

- Micsoda? Hagyjam abba? Azt nem!

- Akkor szak�ts a f�rfivel- elkezdtek hullani a k�nnyeim. Ink�bb becsukom a szemeim.

- A h�gom csin�lta ezeket, ugye?

- Nem mondunk semmit.

- Teh�t igen- mondom m�g mindig �sszeszor�tott szemekkel.

- Csak j�t akar- mondta ap�m

- Na, hogy d�nt�tt�l?- k�rdezik kim�rten.

- Nem hagyhatom �ket cserben, fell�p�s�nk lesz a Szigeten. Besz�lek Tormentorral.

- �r�l�nk, hogy �gy d�nt�tt�l- �n m�r siettem is be a szob�ba. Nem a saj�tomba, a h�gom�ba. Bementem �s csak n�ztem a k�r�rvend� arc�t.

- Hogy tehetted ezt?

- Te mondtad, hogy nem tudom bebizony�tani, h�t bebizony�tottam!- Odas�t�ltam hozz� �s akkora pofont adtam, hogy az �gyra esett. Bementem a szob�ba. V�gigs�rtam az �jszak�t. Nem fogom elmondani neki, hogy a sz�l�k miatt szak�tunk �s zenekar�rt szak�tunk. Hib�ztasson engem, �gy jobb lesz, mintha el lenn�k tiltva teljesen. Annyira rossz, azt hiszik nekem �gy j�, hogy �letem k�t legfontosabb dolga k�zt kell, hogy v�lasszak. �s �n nem Tormentort v�lasztottam, az�ta is ezen gondolkozom, mi�rt? Annyira szeretem, b�rkin�l jobban. De nem tehetem t�nkre a zenekart, nem lehetek vel�k ilyen. Nem tudom, hogy tegyem. Hogy irtsam ki a szerelem �let�t, m�g mag kor�ban? Nem leszek r� k�pes, de meg kell tenni. Pedig meg kell, miatta meg kell. Nem cs�kolom t�bbet, t�bbet nem k�v�nhatom �t, t�bbet nem markolhatok a s�t�t tincsekbe. Szinte f�j, de meg kell tenni. M�r csak abban rem�nykedem, hogy megut�l, �gy k�nnyebb lenne mindkett�nknek. Jaj Tormentor, annyira szeretlek! Szeretlek!

�j nap virradt. Ma megteszem. M�g a pr�ba el�tt. Nem! Ink�bb ut�na, nem akarok a t�bbiek el�tt szenvedni. Ma egyed�l megyek a pr�b�ra, mert az �n r�szem csak a v�g�n van. A zen�szek meg hadd �rogassanak. Teh�t gyalog eljutok oda, ezt az utat is ismerni kell. Bentr�l m�r kihallatszik a zene. Bemegyek, �dv�z�lnek. Majd kezembe nyomnak egy adag sz�veget, n�h�ny �j dal: Too Far Away, Death’s kiss, Sad tale and tears. Ez az utols� lass�, szomor� szerelmes. Mes�s, majdnem els�rtam magam rajta.

- Ez az utols� gy�ny�r�

- Ennek �r�l�k, ugyanis ez az egyik duett�nk- mosolyog Strongarm.

- Na, akkor pr�b�ljuk ki, csak mutass�tok meg a hangot.

�s zen�lt�nk, csod�latos, amikor �tj�r a zene, ami te vagy. Egy pillanatig m�g Tormentorr�l is meg tudtam feledkezni. Sajnos t�nyleg csak egy pillanat volt. Kifejezetten r�vid pr�ba volt, alig f�l �r�s. B�r a fi�k m�r itt voltak el�ttem egy ideje. �pp Strongarmmal besz�ltem a holnapi pr�b�r�l �s az azut�ni �nek�r�r�l. Egyszer csak megragadt k�t k�z �s m�r el is lettem rabolva. H�sz perc m�lva m�r Tormentor ajtaj�ban �lltunk.

- El kell valamit mondanom!- pr�b�ltam norm�lisan.

- �s mi az?- k�rdezte kedvesem mik�zbe meg akart cs�kolni. Eltoltam �t, nem szabad hagynom. Arca komoly lett, m�g sosem toltam el �t magamt�l.

- Menj�nk be!- javasolta. Bementem, m�r j�l ismertem a lak�s�t. Le�ltem az �gy sz�l�re, � el�ttem a f�ldre �lt le. �s n�zett azokkal a b�natos k�k szemekkel.

- Mit szeretn�l mondani?

- Azt szeretn�m, ha befejezn�nk. Ezt az eg�szet, ami k�zt�nk van.

- Naj�, te viccelsz. Mi�rt?- k�rdezte elkerekedett szemekkel.

- Tormentor! �n nem...- ne s�rj m�r te l�ny! Ne legy�l ennyire �rz�keny!- �n nem szeretlek!- l�ttam Tormentoron, hogy m�g a sz�ve is meg�ll egy pillanatra.

- Ez nem igaz! Hazudsz!- fakadt ki- Te nem ilyen vagy! �n szeretlek, te szeretsz! A cs�kjaid nem hazudtak, nem tudtak hazudni!

- Azt hittem, hogy t�nyleg �sszetartozunk, de nem

- Ez lehetetlen!- kedvesem k�ts�gbe esett, rem�ny n�lk�l szenvedett- mi�rt csin�lod ezt? Ez semmit nem jelent neked?- mondta �s megcs�kolt, de olyan h�vvel. Istenem, mi�rt teszed ezt velem? �jra el kell tolnom.

- Tormentor! �llj le!- n�ztem a k�nnyekt�l csillog� arc�t.

- Ha nem �rdekellek, akkor mi�rt k�nnyezel? Mondd a szemembe, hogy nem szeretsz. N�zz a szemeimbe!- fogta meg az arcom- �s mondd ki!- n�ztem a v�r�s szemeket �s kimondtam.

- Nem szeretlek!- � meg csak ott t�rdelt el�ttem �s n�zett. Szorosan �t�lelt �s fej�t melleim k�z� hajtotta. Zokogott, k�rlek, ne nehez�tsd ennyire meg!

- Mit rontottam el?- ingatta a fej�t, p�l�m �tnedvesedett a k�nnyeit�l- Mit csin�lok rosszul?

- Te semmit- pr�b�ltam s�r�s n�lk�l, testk�zelb�l v�gign�zni, �rezni �s t�rni, hogy kedvesem szenved. Nem s�rok, m�r nem tudok. M�r nem akarok, ink�bb csak a kedvesemet vigasztalni l�gyan ringatva �t. �gy �rzem, hogy a sz�vem ezer darabra t�rik, de kis�t�lok az ajt�mon. Becsuk�dik m�g�ttem az ajt�.

- Bocs, �n rontottam el!- suttogom, majd elindulok. Itthon m�r nem tudom visszatartani magam. Csak s�rtam, hangosan, de kit �rdekel, hogy meghallanak-e. Amikor elvesztettem �letem szerelm�t. Az �j dal, mintha csak minket siratna: szomor� t�rt�net �s k�nnyek.