Novellák : „Az álarcosbál csak alkalmi lehet” |
„Az álarcosbál csak alkalmi lehet”
Rose BlackX 2005.11.14. 19:04
"Arcomon nem láthatod, de belül üvöltenék"(Szekeres András-Junkies) Még régebben egy-két hónapja írtam...
Ez a cím szép, elgondolkodtató, de nem igaz. Érdekes egy évvel ezelőtt még „gyerek fejjel” nagyban állítottam, hogy ez a mondat tökéletesen fedi az igazságot.
Azóta eltelt egy év, nem mondom, hogy ez idő alatt felnőttem, hisz egy év kevés, még talán kettő is. Mindenesetre ara elég volt, hogy rájöjjek e mondat igazságtalanságára. Inkább így olvasnám: A valóság csak alkalmi lehet. Rám inkább már ez igaz. Hagyd, hogy elmagyarázzam: Nem akarom túl személyesre, így nevek és okok nélkül írom azt, hogy szomorú vagyok.
Szomorú, jó szó, sok mindent eltakar, azt is, ha valaki kicsit rosszkedvű, de azt is ha valaki minden nap úgy jön haza, hogy utál élni és folyamatosan elfolytja a sírást, hogy csak ne legyen egy újabb teher a többi ember számára. Nem tudom, hogy volt-e olyan, hogy egyetlen egy okot sem tudtál felhozni az ellen, hogy miért ne öld meg magad? S csak egy dolog tart vissza: a gyávaság, s ezért talán csak mégjobban ostorozod magad.
Talán mégis ez a legrosszabb, amikor másnap elmész itthonról és nevetsz, mosolyogsz, adod azt, hogy de boldog vagy és mennyire rendben van minden s érzéseid alig vannak. S az emberek, akik tényleg boldogok nem veszik észre, hiába ez egy jó színház.
Mégis az borít ki, amikor valaki azt mondja, hogy ezt vagy azt azért tudja mással kicsit jobban megbeszélni, mert neked olyan jó az életed, annyira rendben van. Túl jó a színház és túl sokáig játszottad, a te hibád, ilyenkor bukjon ki az igazság? Erre alig, talán sosincs esély! A valóság csak nagyon alkalmi lehet. S hiába mondod el a gondod, már talán késő is, hiszen oly régóta játszod a színházat, hogy már túl kevés időd maradt az igazság elmondására
|