Csak hogy tudd...

Este van. Már kint is sötét van. Egy stúdió. Már csak egy lány és egy fiú van bent. A lány barátja egy gitáros, már rég elment. És most a lány a zongorázó fiút nézi, és közbe halkan énekel. Szereti a zenét, de a zongora hangja megőrjíti. A fiú nem figyel a lányra, csak játszik, tudja, hogy figyeli. A lány nem először marad itt hallgatni, ahogy gyakorol. Haja az arcába lóg, nem nagyon zavarja, de fél kézzel mégis egy oldalra nyúl majd összébbfogja a haját, a másik kezével tovább játszik. A lány figyeli az ujjak gyors mozgását. Elcsuklik a hangja, nem énekel többet azon az estén. Haza kéne végre mennie, de nem nagyon tud mozdulni. Kint teljesen besötétedik. Egy kicsivel hosszabb hang után, a dallam nem szólal meg többet, a lány ajkai a fiúéra tapadnak. Visszacsókol. A csend szinte fojtogató, de csak csókolóznak. A lány eltolja magától a fiút, emlékeztetni akarta, hogy a barátjával jár. A fiú megérti, enyhe csalódottságával a szemében bólint. A lány nem bírja tovább, legnagyobb álma teljesült be, amikor a fiú megcsókolta, kívánta őt nem akart ellenállni a kísértésnek. Újra megcsókolja. És a fiú pólója alatt a testét kezdi simogatni. 

Még aznap este. A fiú ül az ágyán gondolkozik. Nem tehet semmit, akárhogy beleesett, el kell utasítania a lányt.

Ugyanekkor a lány is ezen töri a fejét. Nem tudja, mit tegyen. Magában már döntött...

Ezért döbbent le, amikor két nap múlva a fiút egy másik lánnyal látta és mikor beszélt vele oly hideg volt hozzá. Szakított a barájával. Összetörték a szívét. Ezerszer.

Megvolt az utolsó lökés. A kés pengéje könnyedén vágta el a vékony bőrt és az alatta rejtőző ereket, a lány csak akkor nézett oda amikor az első vércsepp csordult ki a sebből. Majd hangtalanul a padlóra csöppent. Már alig volt benne élet, amikor valaki kinyitotta az ajtót és berohant a szobába, magához ölelte apró csókot nyomott a szájára és csak azt hajtogatta: Bocsáss meg! Bocsáss meg! Szeretlek! Ez volt az utolsó szó amit a lány hallott, aztán élettelenül feküdt el a fiú karjai közt.

Ez a lány én voltam, és a fiú te voltál Szerelmem. Szerettelek, és nem hibáztatlak, pedig te taszítottál a halálba... Csak írom, hogy tudd, tedd magad túl ezen, szép jövő előtt állsz és én bízom benned. Csak hogy tudd...