Holnap
BlackX 2005.03.07. 19:28
Na, huh ez nehéz, ezt még egy pályázatra írtam, az érzés igaz, a személy és az ehhez fűzött érzelmeimet viszont nem tükrözi teljesen, bár ezt biztosan nem tudhatom, még nem...
Holnap
Suttogom neked. Holnap elmegyek. El kell mennem. Egy új, saját élet vár rám. Mindig erre vágytam: szabad, szabályaid nélküli életre. De most nehéz.
Holnap már minden más lesz. Már nem ölellek majd téged. S te sem tartasz karjaidban többé anyai szeretettel. Saját életem első és nem utolsó napja lesz ez. Ismerlek téged, mindenkinél jobban, és te is ismersz engem mióta megszülettem. Sokszor hazudtam neked, megvoltak a saját titkaim. Visszagondolok a gyerekes világképemre, a lázadásaimra. Így utólag már csak nevetek, az akkor véresen komoly dolgaimon.
Erős leszel. Nem fogsz azért sírni, mert itt hagylak. Holnap én se fogok. Érzelmeim, bánatom, örömöm mind álarc alá rejtem majd, és nem gondolok majd a mai napra. De ma, még ma van, most még lehetek gyenge, most még tétovázhatok, most még könnyel telnek a szemeim.
Félek. Nem attól, hogy nem boldogulok majd, hanem a magánytól. Attól, hogy mikor hazaérek nem vár rám senki, nincs ki veszekszik velem, mert rendetlenség van vagy nem raktam el a kabátom.
Most szótlanul ölellek. Ezzel bátorítasz és ezzel búcsúzom.
- Jó éjszakát anya!- szólalok meg. És szobám felé indulok. Mind ketten jól tudjuk, mikor holnap felkelsz én már nem leszek itt, nem próbálsz meg visszatartani, már rég elengedtél. Még van egy éjszakám, még nyugodtan élvezhetem az otthon óvó karjait. Ma még minden olyan, mint régen. Bár holnap gyökerestül megváltoznak a dolgok. Ma még nem aggódom e miatt. Majd holnap…
|