A szó Egy szó: szeretlek. A világ talán leggyönyörűbb szava. Ez az a szó, ami boldogít, és porig gyötör. E szavak sokkal mélyebb jelentést hordoznak magukban, mint amit ma az emberek tulajdonítanak nekik. Szeretlek! Ezernyi giccses piros kis szívecskén, plüss állatkán, matricákon... Mindenhol! Már szinte közhellyé válik ez a szó! Mit mondjak hát, ha tényleg, komolyan rózsaszín és piros füstös felhők nélkül itt, a valóságban szeretlek? Hogy mutassam ki azt az igaz érzést, amit egykor ez a szó takart? Ma már csak egy reklám, egy nyálas szlogen! Egy 10 éves kislány 50 oldalas naplójában, körübelül 60 alkalommal olvashatjuk. Pedig talán még fel se tudja fogni! Sőt, szinte biztos! Hibáztathatjuk ezért? Igazán nem. Hisz mindenhol ezt látja. Szánalmas ez az egész... Tőlem ezt a szót nem hallottad és nem is fogod sokszor hallani. Csak, ha már valóban nem tudom máshogy leírni mindazt, amit érzek. Mondtam neked a nagy veszekedéseink után. Miután először szeretkeztünk. A születésnapodon. Az évfordulónkon. Már ez is túl sok. Már mást kéne mondanom. Nem tudom. Most hallod tőlem utoljára ezt a szót: szeretlek. Ígérem, többet nem ejtem ki a számon. Mert az érzelem számít nem ez a szó. Ez a nagy múltú szó, ami most már nem jelent semmit, főleg szerelmet nem...