Menj el!

Menj el! Menj el, kérlek! Most! Ne állj itt előttem! Ne nézz így rám! Nem kell mondanod semmit, menj már! Ne magyarázd, elfogadom a visszautasítást! Mit látok a szemeidben? Szánalom! Nem kell a szánalmad, menj! Hozzá! Őt szereted, nem? Akkor minek vagy itt? Nem csinálok semmi hülyeséget, csak menj már el! Ne mosolyogj! Miért közelítesz? Nem szeretsz! Élvezed, hogy sírok? Jó nézni, ahogy szenvedek? Utálsz? Nem azt nem! Menj el! Elveszem a szemeidben, mint eddig is mindig! Már nem sírok, csak dühös vagyok. Miért nem hagysz már itt? Megpróbállak elűzni a kezemmel, de te megfogod és fejem mellé nyomod a falhoz. Mit akarsz? Bűnbocsánatot? Bármit megkapsz, de hagyj egyedül! Most! Azonnal! Tiltakozom. De te nem tágítasz! Megcsókolsz. Kérdezem, mi a fenét csinálsz? Csak mosolyogsz, újra megcsókolsz. Most már megpróbállak ellökni! Ne tedd ezt! Tudod, hogy megőrülök érted. Csak ezt az émelyítő vigyorgást hagyd már. Hagyj békén! Menj! Miért nézel rám így? Vedd észre, hogy szeretlek, suttogod nekem. Te hülye vagy! Miért szórakozol itt? Menj már hozzá! Ne itt kelts bennem reményeket! Minek? Hogy aztán itt hagyj? Nézek, azokba a kék szemekbe. Nem érdekel, hogy ha hazudsz is! Most élvezem, amíg lehet! Mosolyogsz. Most én kapok a szád után, nyelvünk forró, heves táncot jár! Nem hazudtál! Talán tényleg szeretsz! Most már csak megszokásból suttogom: Menj el...