Eggyé a dallal
BlackX 2005.04.12. 17:52
Na, ez megint egy zene-novella... Ezt épp a For My Pain - Dancer in the dark című száma közben írtam, ez is elég depressziós, de a vége elég boldog. Szerintem.
Eggyé a dallal
Itt ülök a szobámban. Zenét, hallgatok. A szintetizátor gyors dallamai, a gitár mély, búgó rezgése és az énekes egyedi hangja elvarázsol. A dalszöveg, az érzés, amit kivált belőlem egyszerűen leírhatatlan. Talán ez az édes kínzás. Életem végéig elhallgatnám, de mégis szenvedek. Ezt akarom, meg akarom valósítani a dalt. Reményvesztetten suttogom, dalolom a szöveget az éjszakába. Bízok a varázslatban, de nem történik semmi. A szívem kettészakadni látszik. A világ legrosszabb érzése, ha valamit nagyon akarsz, és mégse teheted meg. Lennék bűnös, szennyezett, de a dalt had éljem meg!
Némán, hangtalanul ordítom a zenekar képének a női vokált. Mintha a kép mozdulna. Mit várok, egy gúnyos, de csodáló mosolyt? Kezdek, azt hiszem álmos lenni. Első könnyem lecsordul. Bárcsak létezne varázslat.
Ablakom nyitva. Függönyöm éneklés közbe a kint dúló széltől lebeg. Ez reményt ad. Odasétálok. Széttárom a karjaim. Élni akarok! Érezni akarom a hideget, ami hátha eloltja bennem az édes szenvedés tüzét. Reszketek, ahogy könnyektől nedves arcomat a hideg szél fújja. Suttogok úgy, hogy ne hallja senki. Nem akarok semmit. Csak élni akartam, érezni, milyen, amikor te vagy a dal, mikor neked felel a másik dallam. Amikor érzed, hogy te magad vagy a csodálatosan kínzó érzés.
Tovább sírok kezeimmel átölelem magam. Rideg valóság, csodák és álmok nélkül! Túl sokat kértem, ez nem jön el, értsem már meg! Ne hagyj itt, egyedül meghalok!
Láthatatlan kezek törlik le arcomról a könnyeket. És az ágy felé húznak. Álmodom, megtaláltam a dalt, megtaláltalak téged! Ez az! Minden fehér és egyszerre fekete. Csodás érzés. Fogd a kezem! Ne engedj el! Ez az a hely! Sötétben világos, s világosban sötét! Már nincs senki. Én, te és a csodálatos szenvedés, mert ez mi vagyunk. A dal, a szöveg, az érzés, az élet.
|