Üveg
BlackX 2005.04.29. 22:55
Hát, újabb novella! Igazán semmi története, és nagyon rövid!
Üveg
Komoran ültünk egymással szemben. Elég sötét volt. A félhomályba burkolt szobát, csak néhány gyertya világította meg. Végignéztem rajtad, a fekete nadrágod, éjszín inged, a hófehér bőröd. A sötét vállig érő hajad. S a világos szürke szemeid, amik most lenézően, sőt talán dühösen néznek rám. Kettőnk közt egy láthatatlan üvegfal húzódik, ugyan átlátok rajta, hisz ez csak a gondolatainkból épült fel. De mégis valahogy elválasztott tőled, egy másik világ húzódott eme képzeletbeli üvegfal mögött.
Éreztem ezt a falat nekem kell ledöntenem, összetörnöm. Feléd hajolok, először csak kezeimmel simítok végig a hűvös arcodon. A rideg szemeid egy pillanat alatt lágyulnak meg. Finoman csókolom meg a vékony, mégis oly hívogató ajkaid. Szinte hallom, ahogy az a bizonyos üvegfal millió szilánkra törik.
Mi belefeledkeztünk a csókba, míg a gyengén pislákoló gyertyák fényét csillogva tükrözték vissza az üvegszilánkok.
|