Utállak
BlackX 2005.05.18. 18:14
Itt egy novella... Csak feldolgozok néhány érzést... A hangulat a szokásos, ne is várjatok tőlem mást :)
Utállak...
Kinevetsz. Én megvetlek. Azt mondod szánalmas vagyok. Pedig gondolj bele, te vagy az. Minden, amit csinálsz, ahogy lopva figyelsz egy lányt az órán. De közelében elhidegülsz. Utállak, mert utálsz. Nem volt ez mindig így, de felébredtem a rózsaszín álomból s elkezdtem látni. S te álarcod is leesett arcodról.
Az az este, ami nem tudom, hogy történhetett meg. Karjaidban tartottál és én is beléd kapaszkodtam. Szeretetre vágytam nagy elkeseredésemben, és tőled megkaptam. Aki utál és akit utálok. Volt egy problémám, segítségkérően néztem rád. S segítettél! Te akit utálok és aki utálsz. Nem oldottad meg, megoldanom egyedül kellett, de akkor nem törődtem ezzel, mert elfeledtetted velem, a szeretettel, amit kaptam tőled. De ennek a napnak is vége lett és te maradtál, olyan mint rég. Az aznap esti ember, aki voltál, ott halt meg. Nem volt soha, nem létezett.
Most is látlak. Itt ülsz tőlem nem messze. De hideg vagy, érzések nélküli, egy nap volt az egész. Addig voltál szememben ember. Egy napig, egy óráig talán. Szerettelek. De elmúlt csak egy nap volt, hogy mitől különleges, nem tudom. De megtört a varázs, eltűntek a mágikus fellegek és én itt maradtam egyedül. Érzések nélkül, veled.
Utállak. Tényleg. Csak egy rossz emlék vagy. Egy lidércnyomás. Felébredni akarok, élni. Elfeledni azt az elvarázsolt éjszakát, nem hazudni tovább. Csak hagyj békén! Nem kértem, hogy szólj hozzám. Ne érdeklejen, hogy élek, Csak menj el mellőlem. Menj tovább.
|