Death Alone
BlackX 2005.04.06. 20:43
Hát, mit is mondjak? Ez vagyok én!
Death Alone
Sötét éjszaka. Egy temető. Egyedül. Meghatározatlan az a lelki fájdalom, amit érzek. Minden olyan, akár a hangulatom. Sötét, elveszett. Temető. Van kik szerint félelmetes vagy szent. Szerintem csak simán gyönyörű. A sok ódon sir, amit már benőtt a borostyán. A külvilágtól öreg szomorúfüzek takarnak el. Borzasztóan boldogító és kínzó itt lenni. Fanyar mosolyt csal az arcomra, hogy egyszer úgyis mindenki itt végzi.
Torkomban van az a fájó érzés, elfojtott sírás. Az évekig lenyelt mérgek készülnek feltörni belőlem. Zokogok, de úgy, hogy senki se hallja. Némán. Egy másik világba, egy másik életbe vágyom.
Megfordul a fejemben a halál gondolata. Gyönyörű szó: halál. Szebb, mint a kin vagy a bú. És ezerszer titokzatosabb is. Utána csak jobb lehet, nem?
Elnyúlok a földön, érzem a friss, harmattól vizes fű szagát. Egy kis szellő lengedezik, mely nem fújhatja el a felhőt a lelkemről.
Vágyak. Álmok. Eléred talán? Nem hiszem. Homályos minden, nem alszom. Csak fekszem, nyitott szemmel könnyezve. Még élek, még élni fogok. Nem kell megváltás, nem kell a fény az alagút végén. Még él bennem a zene, ami nem múlik, talán soha. Itt maradok, nem várom meg a vidám napot. Nem kérek már belőle. Sötét erdők. Beborult ég. Majd egyszer elmegyek, a lélek sötétségéhez, újabb sötét érzéseket keresni…
Köszönet a Sorrow And Tears Aki meghal... cimű számának
|