Rohanás

Hirtelen ébredtem az éjszaka közepén

Csak egy rossz álom volt, de a fájdalom igazi

Nem tudok elaludni,

Már több hete ugyanaz az álom

Kimegyek az útra, és csak rohanok

Futok, ahogy bírok, kiáltozok de, nem felel senki

Egy árva lélek sincs az utcán

Csak a hó esik...

Hirtelen az álom valóra válik

ÉS oly egyedül vagyok,

Csak egyedül

Lassan beleőrülök

Mert te nem vagy itt

Minden ember helyett téged hívlak,

De sem te, sem ők nem felelnek

Kimegyek az utcára,

Nincs senki, aki válaszol a kiáltozásaimra

Aki odajönne a hívó szavamra,

Csak rohanok a végtelenségbe

S nem fáradok el

Mert a remény kecsegtet

Talán valaki egyszer válaszol majd

De már tudom ez a végzet

Magányos rohanás...

De tudom, hogy te létezel

De nem vagy enyém

Hiába rohanok

Hozzád, szívedhez sosem érek el