-Mi folyik itt?! –Végre iderepült Tattova is. –Egy lány… Méghozzá… -Tudom… -Emelkedett fel a földről Frozen, kezében Violence testével. -Mit csinálsz vele? Elviszed a tanácsnak ugye? -Miért vigyem el? -Mert ez a szabály, és ez alól te sem vagy kivétel… Azzal hogy kontaktussal kerültél vele, már megszegtél egy csomó szabályt! -Elegem van a szabályokból… -Ült le a földre a fiú. –Még mindig fehér a hajam… -Attól tartok ez így marad… -A fenébe is… -Mérgelődött a fiú. -De miért ültél le? -Megvárom míg felébred… -Mi? -Jól hallottad… Ez nem csak egy fehérszárnyú angyal… ez egy hercegnő… -És honnan tudod? -A társától… -Miből gondolod hogy a társa igazat mondott…? -Ne faggass már, egyes helyzetekben egyszerűen lehetetlen hazudni! -Mondod te… -Igen én… -Tekintett Frozen ismét barátjára. -Nem hozhatod anélkül haza, hogy be nem mutattad volna a fekete tanácsnak… -Nem fogom bemutatni mert halálra ítélnék… -Minket is úgy szoktak az égben… -Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy mi is bánjuk úgy velük…! –Kerekedett felül Frozen, heveskedő tekintettel. -Mi a terved… ? -Ha kell eszközként fogom használni, hogy egyesítsük újra a klánt… -Ezt te is tudod hogy őrültség… Egy fecske nem csinál nyarat… -De kettő már annál inkább… A lány mozogni kezdett a kezébe, majd kinyitotta a szemét. Rémülten reszketni kezdett a fiú karjaiban, moccanni sem mert. -Mit akarsz tőlem…? –nyöszörögte. -Vérzel… -Mosolygott rá Frozen. Az előbbi énjének teljesen az ellentéte volt. A megsebzett angyal megpillantotta vérben úszó szárnyát, vörösre színeződött búza szőke fürjeit. -Megölsz? -Nem… Eszem ágában sincs megölni téged… -Frozen arrébb simított néhány hajszálat Violence arcából. Most tűnt fel neki, hogy milyen gyönyörű is ez az angyal. -Akkor mit fogsz velem csinálni? -Meggyógyítalak… Ha te is akarod… persze maradhatsz itt is a földön… -Segíts! Hol van Virginia…? -Arra a másik angyalra gondolsz, aki az imént szelelt el? –Nézett le végre a lányra Tattova is.  Violencnek könnyek lepték el tengerkék szemeit -Itt hagyott…-Zokogta. –Itt hagyott… -Nem lesz semmi bajod, ha pontosan azt csinálod amit mondok… -Ígérte meg Frozen. –Most kulcsold át a lábad a derekamon! -Miért? -Mert én azt mondtam! Violence teljesítette a parancsot, félt, de kénytelen volt megbízni a fiúban. -Most pedig a kezeddel a nyakam… Nyugodj meg nem használom ki a helyzetet! A lány sóhajtott egy mélyet, de átkarolta a fiút, aki a fejét, szorosan a mellkasához szorította. Violence ekkor eszméletét vesztette, csak azt érezte, hogy ismételten a levegőbe emelkedik. De egy idegen szárnnyal…   Sötét nyirkos szoba, alig pislákoló fénnyel. Ennek ellenére meleg párás a levegő, nem fázik az ember. -Már megint lázas… -Súgja rekedten Frozen. –Egész éjszaka fent leszek mellette… -De hisz zúzódásaid vannak… -Kezdett el megint vitatkozni vele Tattova. -Itt kell maradnom vele… Bizonyára sokat segíthet nekünk…