19. The first concert, but not the last

Váá! Itt ülök a sátorban és mindjárt átöltözök. Maja sátrában vagyok egyébként. Olyan gyorsan eltelt ez a nap, öltözni kell. Felveszem a szoknyát, a fölsőt, a kesztyűt. Átlakkoztam a körmeim még egyszer, persze feketére. Majd kiléptem a sátorból. Maja megdicsért és mondta, hogy a fiúk egy része már kész, de én most Strongarm, Sleepless pároshoz tartottam, hogy csináljanak valami sminket.

- Semmi nagyon durvát!

- Nem is akartunk!- mosolygott Strong. Nekem is sápadt bőrt varázsoltak, szememet feketére s fekete csíkok a szememtől, mintha könnyeim folytak volna végig az arcomon, nekem volt egy bordó rúzsom, azzal csináltuk a szám.

- Hajadat engedd ki- utasított Sleepless- És kész is vagyunk!- Tartottam Strongarmmal egy kis bemelegítő éneklést, majd összegyűltünk a színpad mögött. A sminkek állatiak lettek, a sok fekete ruha is észbontó. Kinézek a színpad elé, mennyi ember! Nem, én nem tudok ezek előtt énekelni! Tormentor átölelt hátulról.

- Nyugi!- megfogom a kezeit és összekulcsolom az enyémmel.

- Neked feketék a körmeid?- néztem a kezét.

- Nagyon gáz?

- Nem, imádom a fekete körmöket, férfiaknál különösen

- Hát, érdekes egy ízlésed van! Létezik egyáltalán olyan férfi aki tökéletes neked?

- Hát, ez még függőben! Még nincs elég bizonyítékom rá!- megcsókoltam- Hoppá! Összekentelek- törölgettem le a rúzsom a szájáról

- Akkor az erotikát halasszuk a koncert utánra.

- Igen.

- Tormentor! Rose! Gyertek, kezdünk!- szólt Strong- Na, hadd szóljon!-

Kiléptünk a színpadra, már igencsak esteledett, de így a sötét sátorban is látni lehetett, hogy majdnem teltház van. Sok kíváncsi, ráérő rocker! A színpad jobb oldalán volt Tormentor, bal oldalon Stiletto. Középen hátul Nightfall, Strongarm elől volt, z én mikrofonom is ott volt elő bal oldalt és Sleepless is itt volt elől. Strong üdvözölte a közönségünket, majd elkezdtünk játszani az első számunkat: Too Far Away. Ez úgy rendben is volt, én csak a refréneket énekeltem. A közönségnek tetszet, szinte tombolt. Ahogy végignéztem rajtuk megláttam Maját is a színpadhoz közel és úgy középtájt Lord-ot is.

 Következő számnál több szerepem lesz: Sad tale and tears, duett. Én kezdek, énekelek, ránézek Strongra. Miért nem hallom? Valami gáz van a mikrofonjával, nem hangosít ki. Int nekem, hogy énekeljem tovább mintha csak én énekelném végig, az övét is. Na, kösz! Basszus, nyugi! Nem kéne elrontani itt, most. Látom közbe, hogy lemegy a technikaiakhoz, gyorsan hozzák rendben! A szívem majd kiugrik a helyéről! Háttérszerep, mi? Frankó, szóló lett a duettezésből. Jó, hogy takar a smink, mert most csont vörös vagyok. Kicsit félénken, de végigéneklem. Szédülök, megölöm Strongarmot. A lassú szám végére már fütyül, tapsol a tömeg. Strong visszajön, bejelenti, hogy egy instrumentális szám jön. Én kisietek a színpad mögé, hányni fogok. Strong is kijön.

- Eddig az nyugtatott, hogy nem vagyok előtérben- lihegtem.

- Most mi a baj? Jó voltál, a közönségimádott!

- Valahogy nem lehetne máskor kihagyni az ilyeneket?

- Ne engem hibáztass, mert szar volt a mikrofon!

- Áh! Mindjárt kezdődik a következő szám!- nyugodtam le. Újralépésünk a színpadra megint nagy tombolást eredményezett. Ha már metál banda vagyunk, akkor jöjjön a zúzás. Strongarm hörgött ének helyett. Három ilyen szám jött egymás után, aztán kicsit finomítottunk. Nem részletezem milyenek voltak a számok, mert elég hülye vagyok a kottákhoz. Alán ezért csodálom annyira a zenészeket.

Jó volt látni, ahogy len tapsolnak, néhányan pogóznak s ezt mind arra a zenére, amit mi csinálunk. Tormentornak igaza volt, ez tényleg csodálatos.

Végre van egy duettünk, amit tényleg ketten éneklünk. Tényleg fantasztikus zenélni és amikor énekelsz és hallgatnak, az elnéző, néha kicsit irigylő tekintetek hogy végre nem lentről figyelem sóvárogva a színpadot. Még egy instrumentális szám: Remuria. Igen ez a kedvencem, annak ellenére, hogy nincs benne ének. Még néhány zúzosabb szám, aztán elkezdjük a levezető, nyugisabb számokat. Egy óránk van, így lassan a befejezéshez közeledünk. Strong felkonferálja az utolsó számot, amit nagy tiltakozás fogad. Ezt is végigtombolják azért.

- Hogy így a végéhez értünk, azt hiszem itt az idő, hogy bemutassam a Sin of Pain tagjait!- kezdte Strongarm.- A doboknál Stiletto Blardis.- taps, és egy kis dobszóló- A basszusgitáros Nightfall Yelloz- újabb taps, ujjongás- A billentyűknél: Tormentor Mironnen- néhány sikítás, taps- Gitárosunk Sleepless Doyor.- sok taps, lányok sikítanak- a vokál, zenekarunk énekesnője Rose BlackX!- én is sok tapsot kaptam, meg néhány sikítást is.

- s én szeretném bemutatni zenekarunk énekesét: Strongarm Immorel- beszéltem a mikrofonba. Sok ujjongás, taps, fütyülés volt. Jó volt egy kis ideig sztárnak érezni magam. Jó érés volt a rajongókat néni, akik minden koncerten jól érzik magukat itt a Szigeten.

Hallottuk, ahogy visszahívnak minket, miután már fél, egy perce ment folyamatos vissza, újra színpada léptünk. Kiélveztem a rivaldafényt, hisz ki tudja, mikor lépünk újra színpadra, ha egyáltalán újra fellépünk. Végül is itt volt az igazi vége. Elköszöntünk és lesiettünk a színpad mögé. Nightfall beszélt a technikaiakkal. Én Tormentorhoz rohantam megölelni

- Azt mondtad nem lesz baj!- ütögettem meg a mellkasát.

- Nem lett semmi baj, csodálatosan megoldottad, igazam volt, ugye? Jó rés zenélni nekik!

- Tényleg az- adtam neki igazat és egy csókot.

- Jó kis koncert volt, szerintem jó bulit alkottunk

- Jaja. Megérte gyakorolni

- Hát, ennyi volt. Vége van.- sóhajott. Strongarm jött mosolyogva hozzánk.

- Strong! Bocs, hogy téged csesztelek le a mikrofon miatt!- kértem bocsánatot.

- Áh, nem probléma, megértem, hogy ideges voltál! De gyerekek ez nagyot szólt! Csak úgy rengett a sátor! Jó kis buli volt!- adott puszit a homlokomra

- Hát, az biztos- mondta Tormentor- Ma akkor Majával alszunk?

- Igen. Tudod mire gondoltam? Megkérhetném, hogy amikor hazamegy hagyja itt nekünk a sátrat. Kettőnknek

- Most ez ellen lehet tiltakozni?

- Lehet, csak nem ajánlatos- mosolyogtam. Ma éjjel is buliztunk egyet, bár jóval szolidabban, mint máskor. Fáradtak voltunk, a mai nap mindannyiunknak elég kimerítő volt. Hajnali egy körül tehát elsétáltunk Maja sátrához, átöltöztünk majd lefeküdtünk. Beszélgettünk, majd egy kisebb csend után Maja elszunyókált, megigazítottam a hálózsákját és jóéj-t suttogtam neki. Megcsókoltam Tormentort, átöleltem s lassan álomba zuhantam a karjai közt…

Másnap reggel kicsit kábán ébredtem álmosan néztem Tormentorra. Vajon mitől keltem fel?

- Aranyos vagy így- nevetett, erre én válaszul csak ásítottam

- Milyen nap van ma?

- Csütörtök a Sziget negyedik napja.

- Na, keljünk fel!- rántottam magamra a tegnapi ruhám. Elmentem fogat mosni, meg ezt-azt rendbe hozni magamon. A fellépőruhám lehet, hogy nem volt a legszerencsésebb választás. Egy lány állta az utam, megkérdezte, hogy tényleg én vagyok-e az énekes.

- Igen.

- A tegnapi zenekaré, Sin Of Pain-é?

- Igen.

- Adnál egy autogramot?- kérdezte pirulva, én meg jó nagyot néztem. Majdnem elnevettem magam szegény előtt. Még sosem csináltam ilyet.

- Öö… Persze! Kinek írjam?

- Vivien.

- Rendben.

- Hú, fenn idősebbnek tűntél, nem is gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon, már ilyen jól lehet zenélni.

- Hát, korán kell kezdeni- adtam vissza neki a füzetét- Most nekem mennem kell! Szia!

- Várj! Azt szeretném kérdezni, hogy az énekeseteknek van-e barátnője?

- Nincs.

- És a billentyűsnek?

- Neki van.- láttam kicsit elszomorítja a válasz.

- És nagyon jól megvannak, mi? Vagy felejthető a csaj?

- Én vagyok az- mondtam kissé kimérten.

- Uh, bocsi. Azt hiszem tényleg jobb, ha mész, meg megyek.

- Jó, hello!- indultam vissza mosolyogva. Boldog voltam, elronthatatlanul boldog. Igen, ő az enyém. Csak az enyém. Most pedig kiosztottam életem első autogramját!

Mikor, immár rendbe hozott, felfrissült állapotban visszatértem Tormentorhoz, boldogan újságoltam, hogy életem első aláírását kiosztottam.

- Nocsak, learatod itt a babérokat?- kérdezte csípőre tett kézzel.

- Nem teljesen, megkérdezte hogy Strongarmnak van-e barátnője, megmondtam neki, hogy nincs, aztán felőled kérdezett- felcsillant a szeme, így elmeséltem az egész sztorit, amin jót nevetett.

- Már most megpróbálnának elcsábítani tőlem

- Azt lehetetlen.

- Remélem. Te, ahogy néztem mai programokat csak este lesz olyan, ami minket érdekelne.

- Igen…

- És addig itt van még egy egész nap, ami szabad. Továbbá itt egy kétszemélyes üres sátor. Bemehetnék, és mivel sátorban reggel elég meleg van, nem nagyon kell ruha. Hmm? Mit szólsz az ötlethez?

- Ezért nem tudnak elcsábítani tőled soha- kapott fel a karjaiba. Befektetett a sátorbaa, bejött, majd behúzta a cipzárt. Majd, mint két kiéhezett vad estünk egymásnak

- Istenem Tormentor!- nyögtem

- Mondd, hogy csak az enyém vagy

- Csak a tiéd vagyok szerelmem- lassan közeledett a gyönyör, a menny, amiért mind ketten esdekeltünk már. Hirtelen dörömbölést halottunk, valaki kintről.

- Bocsi a zavarásért, de ti vagytok a Sin Of Pain tagjai?

- Ez nem lehet igaz- jajdult fel Tormentor

- Csss…- tettem ujjam a szájára- Igen.

- Csak azt szeretnénk kérdezni, hogy van-e már lemezetek?

- Én megölöm őket- kelt fel Tormentor, felkapta a nadrágját.

- Ne, ne, ne- fogtam le- Nem, még nincs!- kiáltottam ki, és én s öltözni kezdtem, felhúztam a nadrágom, meg egy blúzt. Ahogy gomboltam sehogy sem akart kijönni, mindig kimaradt egy gomb. Áh, kit érdekel!

- Kaphatnánk autogramot?

- Hát…- kezdtem zavartan- Egy pillanat és kimegyünk!

- Miért?- nézett az ég felé kedvesem.

- Rajongók, nincs túl sok belőlük, nem lehetünk velük gorombák- adtam rá egy inget- Annyira imádlak- csókoltam meg.

- Kérlek, most ne! Nem vagyok olyan állapotba!
- Rendben- kiléptem a sátorból. Volt ott két fiú és három lány. Tormentor is kilépett utánam, néhány lány meglehetősen elpirult, kevesem kigombolt ingétől én is elpirulnék. A lányok lerohamozták Tormentort én az egyik fiúval beszéltem, Christian-nak hívták. 

- Mióta vagy a Szigeten? Kinn vagytok egész héten?- kérdezte.

- Igen.

- Milyen zenéket szeretsz?

- Többnyire metál, de szeretem a progresszívet is, meg a sima rockot. És te?

- Én is, bár én a metált annyira nem, de ti nagyon frankók vagytok!

- Köszönöm- hajtottam le a fejem

- Főleg te. Jó hangod van és gyönyörűen nézel ki- ez már elég nagy túlzás, kicsit elpirultam.

- Na, akkor ebben egyet értünk- ölelt át Tormentor hátulról.

- Hé- mondtam felé fordulva, erre szájon csókolt. Szegény Christian csak nézett a meglepetéstől

- Bocs- mondtam neki

- Csak félbeszakítottál valamit…- jegyezte meg Tormentor.

- Akkor én most megyek- mondta a srác és elsietett. Én meg berángattam Tormentort a sátorba

- De aljas vagy! Ezt miért csináltad?- förmedtem rá.

- Nagyon sokat beszélt

- És?

- Így elment, lásd be nekem nagyobb szükségem van rád, mint neki

- És most egy emberrel kevesebb, aki hallgat minket

- Attól, mert szeretlek és szeretkezünk még ugyanúgy hallgatnia kéne a zenét! Nem fogom eltitkolni, azért, hogy többen hallgassanak minket

- Nem kértem, hogy eltitkold! Csak légy egy kicsit türelmesebb! És ne légy ilyen bunkó!-bújtam oda hozzá.

- Renden. Megpróbálom-hámozott ki a ruháimból

A mai napunk eltelt, hát a hogy is mondjam, egymással. Ez a nap, bár koncerteken nem nagyon voltunk, nyugodtan versenyezhet a legjobb nap címért. Olyan hat óra körül, mégis kimerészkedtem a sátorból, miután Tormentor kicsit elszundított.

Gondoltam, hogy átöltözöm, csak a ruháim a nagy sátorban vannak, így oda kell értük mennem. Ott találtam előtte Nightfallt, aki szintén ép be akart menni, de amikor kinyitotta, hátrahőkölt,és gyorsan elsietett, miközben majdnem fellökött. A nyitott sátorban Sleepless és Hanah voltak ketten, csókolózva. Most azt hiszem nem fogom őket zavarni. Inkább Nightfallt keresem meg, miért rohant így el? Gyorsan utána eredtem. Kellett egy kisebb idő, hogy ráleljek. Egy padon ült, viszonylag kihalt helyen, ha van ilyen egyáltalán a Szigeten.

- Ezek a rohadt könnyek!- szidta magát, amikor leültem mellé a padra.

- Hello!

- Szia!

- Mi a baj?

- Jaj, semmi. Csak néhány napja könnyezik a szemem- hát, ez jobb, mint a valami belement a szemembe duma, de ez is elég átlátszó.

- Persze és a könnyezés sátorban csókolózó fehérhajú fiúk és barna hajú lányok hatásra jön elő.

- Bocs Rose, de ezt te most nem értheted, én sem értem, és nem is tartozik rád úgy igazán.

- Rendben, tehát nem tartozik rám, hogy beleestél Hanahba- erre felnevetett, olyan keserű, rosszízű mosollyal.

- Pedig nem volt ott másik nő, aki összetörheti a szíved

- Nem, tényleg nem volt ott más nő

- Akkor szereted őt?

- Nem.

- Akkor tetszik vagy vonz?

- Nem!

- Akkor mi van?

- Két ember volt csak ott…

- Istenem Nightfall! Bökd már ki!- mérgesedtem be.

- Szeretem őt! Most boldog vagy?

- Mondtam én, hogy Hanahval van itt a malőr-jelentettem ki diadalittasan.

- Most tévedsz

- ???

- Sleepless

- Micsoda?- azt hittem rosszul hallok, de nem, a halásommal semmi gond nem volt.

- Tudom, hogy beteges, de mióta a balesete volt. Akkor jöttem rá, hogy jobban érdekel, mint egy barát. Eddig nem volt semmi „ilyen” hajlamom, de most nem tudom, mi van velem. Egyserűen… egyszerűen kívánom őt, vágyom rá és nagyon fáj amikor azzal a nővel látom

- Jaj, édes alkonyom…- öleltem át- Ő tudja?

- Dehogy! Semmiképpen, nézz rá, szerinted, hogy fogadná? Ő nem szeret, még csak nem is gondol az ilyesmire. Nem akarom barátként elveszteni, legalább ennyit hadd kapjak.

- Jól össze lehetsz zavarodva!- ringattam szegény elveszett barátom nem tudom, egy pillanatra sem tudtam rá máshogy nézni, nem tartottam undorítónak sem. Én már ebben a pillanatban elfogadtam őt.- Gondolj végig mindent és próbáld meg elfelejteni, akár milyen nehéz is- szegénykém, ott sírt a vállamon. Meg tudtam érteni, teljesen reménytelen volt a helyzete. Nem tudom mit tudnék neki mondani, azt hiszem itt nincs jó tanács. Ilyenkor érzem csak, hogy milyen szerencsés vagyok, a szerelmem szeret engem és én is szerethetem őt.

- Ezt ne nagyon mondd el senkinek. Nem akarom, hogy bárki is tudjon róla

- Természetesen. Nyugi, minden rendbe jön majd…