20. Sziget fesztivál II.

Éjszaka van. Najó, inkább hajnal. A kezemen pihentetem az arcom és nézlek. Aludni kéne, de nem tudok. Csak nézem, ahogy fel és le emelkedik a mellkasa, olyan nyugodt. Nem látom, csak a néha felvillanó fények adnak édes félhomályt a sátornak. Annyiszor elgondolkoztam, hogy miért szeretem. Miért szeretlek? Sose lesz rá megfelelő válaszom, de mindegy is. Ma az egyik kis együttlétünk után azt suttogtad, hogy örökké szeretni fogsz és amint lehet feleségül veszel. Jól esett, de csak most gondolkozom el rajta. Persze, szép gondolat, de vajon meddig lesz ez így? Meddig szeretsz majd, ilyen szerelemmel? Mikor lesznek más dolgok fontosabbak egymásnál? Istenem, annyira szeretlek! Nem akarom, hogy vége legyen! Nem lehet úgy vége, hogy megutáljuk egymást! Szorosan átölellek, az arcom belefúrom a bőrödbe.

- Jaj, mi a baj?- kérdezte álmosan összeborzolt hajjal.

- Nem akarom, hogy vége legyen. Nem akarom, hogy elhagyj vagy összevesszünk. Nem akarlak elveszteni

- Jaj, annyira buta vagy- puszilt meg, kezeit a hátamhoz szorította, ahogy megölelt- Miért nem hiszel nekem? Én szeretlek és nem foglak elhagyni! Jó? Ne gondolj ilyesmire!

- Szeretlek- bújtam oda hozzá. Itt lassan éreztem, hogy lecsukódik a szemem- A te karjaidban lel csak rám az álom.

Másnap reggel nem győztem magyarázni az éjszakai viselkedésem. Nem akartam szegényt a bizonytalanságommal aggasztani. Végül elmondtam neki mindent, mert nem hagyott addig békén. Hát, sikerült kicsit elgondolkoztatnom őt, aztán kijelentette, hogy ez velünk nem fog megtörténni. Épp a sátorok közt készülődtünk, hogy a társaság sétál egyet a Szigeten, amikor egy nagyon ismerős ember jelent meg köztünk, az anyám.

Azt mondta kijött egy napra és meg akart látogatni. Körbevezettem, természetesen én a nagy sátorban aludtam a többiekkel míg Tormentor és a „barátnője” a kétszemélyesben. Épp Nightfallal beszélgettünk, amikor Tormentor feltűnt, egyik sátor mellett megállt és tanácstalanul tekingetett felénk, anyám egy idő után kiszúrta őt. Ezután szegény kedvesem még nagyobb zavarba próbált normálisan viselkedni.

- Ohh, ez az a fiú? Hmm… és a barátnője?- kérdezte érdeklődve tőlem, bár szerintem a környékünkön mindenki hallotta, beleértve Tormentort is. Jaj, na most mi a fene legyen?

Hála a mi (bal)szerencsénknek Hanah épp arra sétált el, még köszönt is nekünk, majd Tormentor felé ment tovább. Hirtelen kedvesem magához húzta és adott egy puszit a szájára. Mindenki viszonylag gyorsan levágta, hogy mit miért csinál mindenki, kivéve Hanah.

- Tudtam mindig is, hogy engem szeretsz!- nevetett és Tormentor nagy ámulatára nekiesett a szájának. Kedvesem gyorsan elhúzta onnan, én meg inkább vállaltam egy sétát anyámmal, kicsit meglepett az előbbi jelenet. Átfutott az agyamon, hogy odamegyek és felpofozom mindkettőt, aztán össze-vissza csókolom Tormentort, de lássuk be ez- bár bizonyos részeiben a legkellemesebb- nem a legjobb megoldás. Így inkább a séta, ujjongva meséltem oly imádott finn metál bandákról Sajnálom, ők a gyengéim.

Végülis a mai délelőttöt majd koradélutánt anyával töltöttem, majd ő találkozott a barátnőjével én meg siettem vissza a többiekhez.

Hát igen. Kiderült, hogy Hanah igazából nem Sleepless iránt táplál gyengéd érzelmeket. Az, hogy vele jött össze, csak hogy Tormentor közelébe legyen, hát szerintem ez elég undorító. Nem is beszélve arról, hogy én is itt vagyok. Végül Tormentornak igaza lett, Hanah nem sokáig maradt ezután velünk.

- Ez nem egy túl szerencsés sátor a fesztivál végéig elfogynak belőle az emberek- csóválta a fejét Strongarm miközben bemászott a sátorba. Tormentor odajött és átölelt. Észveszejtően sokáig szorított magához csendesen s olyan boldog voltam ezekben a pillanatokban.

- Este ugye beengedsz még a sátorba, ha már így félreléptem?- mosolygott.

- Még jó, hogy. Ilyen jó pasit nem rugdosnék ki az ágyamból.

- Sátradból…

- Onnan se. De jó lesz, ha nyitva tartom a szemem, sok szép lány rohangál erre utánad.

- Hát ez van. Jól nézek ki, nem tehetek róla!

- El ne szálljon itt valaki, túl jól bánok veled, csak dicsérlek állandóan. Borzasztó, hova tűnt az a depressziós, mély érzelmekkel teli fiú, akit annak idején egy internetes oldalon ismertem meg?

- Hát eltűntetted őt, miért, annyira hiányzik?

- Nem, bár rendesen tudtad már azon az oldalon is, hogy tudsz valakit teljesen elvarázsolni, elgondolkodtatni és mély melankóliába dönteni.

- Ehhez értek- jegyezte meg savanyúan.

- De mennyire, megint az én hülyeségem, de…

- Elnézést!- oldalra néztem, valami ismeretlen férfi állt mellettünk.

- Igen?- fordult felé Tormentor.

- Sin of Pain?

- Nem a teljes- jelentettem ki.

- Ide tudnák hívni a teljes zenekart?- kérdezte kimérten, de barátságos arccal.

- Egy pillanat- szólaltam meg és elsiettem a sátrakba, ott összegyűjtöttem a zenekart, akik két koncert közti pihenésük töltötték (ivás) és kissé elégedetlenkedtek, hogy miért nem hagyom őket békén. Végül immár a teljes bandával álltunk a férfi elé.

- Na, miért is akar velünk beszélni?- kérdezte Strongarm idegeskedve.

- Meghallgattam önöket zenélni és van egy klubom, nem akarnának fellépni ott?

- Hát, milyen is ez a klub?- kérdezte Sleepless.

- Kellemes pincehelység, sokszor járnak oda hasonló stílusú emberek.

- Hát, ezt még meg kell beszélnünk- mondta fontoskodóan Strongarm. Bár számomra egyértelmű volt, hogy megyünk fellépni.

- Persze. Ráérnek átgondolni, és ha elfogadják utána beszélhetünk az anyagiakról.

- Anyagiakról?- kérdeztem rá.

- Persze. Az ön idejük, nem várhatom el, hogy ingyen dolgozzanak.

- Oh, értem.- mosolygott Strongarm- Akkor adna egy telefonszámot vagy valami más elérhetőséget?

- Itt a névjegyem, hívjon fel, ha döntöttek, most pedig további jó szórakozást

- Köszönjük, önnek is.

- Ez állati, újra fellépünk!- lelkendezett Tormentor.

- És még pénzt is kapunk érte- mosolygott Stiletto.

- Jaja. Akkor majd holnap felhívom- mosolygott Sleepless. Ez volt a végszó, majd lassan mindenki fülig érő szájjal szétszéledt.

- Mondtam én, hogy minden okés!- nevetett Tormentor, miközbe átkarolta a derekam, és úgy mentünk a Hammerhoz. Hát, igen. A jó kis finn metál bandák. Sikerült egy olyan első- második sorba kerülnünk. Együtt énekeltem az énekessel. Tormentor is tombolt mellettem s szintén énekelte a sorokat. Tetszett, hogy annyira nem lógunk egymáson állandóan, úgy értem szeretem őt és imádok a közelében lenni, de néha kell egy csöpp szabadság is. Épp egy jó kis, ütős gitárszóló volt, amikor Tormentor felkapott és felrakott a tömeg tetejére. Marhajót „úsztam” nagyon élveztem, mivel eddig még sose csináltam ilyet. Csodálkoztam is, hogy jutottam vissza az első sorba Tormentorhoz, amikor a tömeg tetején már a sátor vége felé is voltam. Végül kedvesem karjaiba landoltam. Jól megcsókolgattam, míg az énekes, mondott valamit, azt hiszem afféle sok boldogságot jelenthetett.(na, ennyit a nem egymáson lógásról) Tehát a koncert nagyon jó volt, eltekintve attól, hogy egy hülye állat úgy mellbe vágott, hogy szikrázott a szemem.

Koncert után sétáltunk még egy kicsit a sátor környékén, beláttam oldalt az elkerített részbe, ahol távozott a zenekar. Meg akartam győzni Tormentort, hogy lógjunk be, de az arra járó biztonsági őr kicsit elbizonytalanított. Ekkor vágtam le, hogy még mindig megvan a hetijegyünk, ami szerint fellépők vagyunk. Tehát irány hozzájuk!

Amikor odamentünk hozzájuk, az énekes, művésznevén Raven, rögtön megismert minket (nagy csodálkozásomra). Angolul beszélt, tehát még értettem is. Elmondta, hogy egy elkerített részen van a sátoruk, mert a ma éjszakát még itt töltik és hogy most oda mennek. Épp indultak, már búcsúzni akartam, mikor Raven megkérdezte, hogy nem akarunk-e velük bulizni. Naná, hogy akartunk!

A buli egyszerűen fantasztikus , a zene jó, a finn fiúk nagyon édesek és alkohol is van rendesen. Nem vagyunk talán még tízen sem, de mégis jó hangulat van. Az elején leültünk beszélgetni Ravennal és Lukkával, aki a gitárosuk volt. Lukka viszonylag korán lefeküdt, mert nem érezte jól magát.

- Mit csináltok itt a Szigeten?

- Szórakozunk és volt egy fellépésünk.

- Fellépés?

- Igen, van egy zenekarunk. Én szintetizátoron játszom, Rose énekel.

- Vokál vagyok- bólogattam.

- Nocsak, néhány friss tehetség! Ha egyszer Finnországba jártok még megszervezhetnénk egy fellépést.

- Az fantasztikus lenne. Majd élünk vele- mosolygott Tormentor. Tovább beszélgettünk hasonló témában, közbe fogytak az italok.

- Elfogyott a cigi- jelentettem ki és felkeltem, hogy hozzak valahonnan, de Tormentornál nem jutottam tovább. Végül az ölében ülve belenyugodtam, hogy nem gyújtok rá egy darabig. Átöleltem őt s mélyen beszívtam az illatát, majd tovább beszélgettünk Ravennel. Elmondta, hogy szabad és nem is tervez komolyabb kapcsolatot, szereti csakúgy élni az életét.

- De ti! Gyönyörűek vagytok, szépek vagytok így együtt mindketten!- simogatta meg az arcunk. Kezembe vettem a kezét. A hüvelykujján egy nagy ezüst gyűrű volt, körmei feketék, szép keze volt, megcsókoltam a tenyerét. Elég fura pillanat volt. Aztán mikor észbekaptam, bocsánatkérően néztem Tormentorra, furán mosolygott, majd magához húzott. Szenvedélyes csókcsatákba kezdtünk, míg elfelejtettem, hogy Raven keze még mindig a kezemben van.

- Remélem együtt maradtok, mert olyan szépek vagytok!- ismételte magát Raven, hát igen, azt hiszem ebbe nagy szerepe volt az alkoholnak is. Egy darbig csak néztük egymást, majd Raven odahajolt Tormentorhoz és csókot adott a szájára. Nagyon meglepődtem, annyira lenyűgözött és meglepett, hogy a féltékenység eszembe sem jutott. Csak ámulva néztem az apró csókot.

- Hé!- nyögtem ki, miután Raven engem is megcsókolt. Rendesen összezavarodtam, kezdtem egy francia művészfilmben érezni magam, de csak mosolyogtam és még közelebb húzódtam Tormentorhoz.

- Ez mi volt?- kérdeztem tőle halkan.

- Nem tudom. Hülye vagyok…

- Akkor jó, mert ma én is- nevettem. Végülis úgy öt körül lefeküdtünk aludni hárman, egy egyszemélyesre tervezett sátorban, egy hálózsákban. Vicces, egy tök híres finn csapat énekesével alszunk együtt. Ha másnap nem itt ébredek, azt hittem volna, hogy csak álom.

- Akkor keressetek fel, ha Finnországban vagytok, hiányozni fogtok. Na, viszlát!- adott puszit a homlokomra Raven, hogy nekem mindenki apáskodóan a homlokomat puszilgatja? Na, pedig nincs apakomplexusom. Végülis elment, talán sose látom többet, a zenekarral nem fogunk kijutni Finnbe, egyedül meg végképp nem.

- Ez a tegnapi… Neked vannak ilyen hajlamaid?

- Nem, dehogyis! Lehet, hogy nem vagyok valami nagyon férfias, de buzi sem vagyok!

- Jó-jó. Ha lenne sem lenne baj, mert neked még ez is jól áll, de azért kicsit megkönnyebbültem. Így legalább csak a lányokat kell néznem.- mosolyogtam.- Hú, ha elmondjuk a többieknek, hogy kivel buliztunk az éjjel!- folytattam

- Hát, igen. Kicsit ápoltuk a magyar-finn kapcsolatot- mosolygott Tormentor. Odaértünk a sátrakhoz, de ott senkit sem találtunk, koncerten… Hol máshol? Tehát irány a Hammer, ott leültünk az asztalokhoz és ittunk egy-egy sört, csak így másnaposság ellen, mert hát rendesen másnapos voltam. Aztán irány a sátor, a zene is pont jó s lassan ráleltünk a Strongarm, Sleepless, Nightfall hármasra. Sleep kiabált valamit, de nem értettem a hangzavar miatt. Még egyszer elmondta, de akkor sem értettük, végül kimentünk a sátor elé.

- felhívtam a pasit! Valami rockkocsmája van, amit fel szeretne virágoztatni. Neten fog reklámozni s egy keveset. Tehát számíthatunk egy kisebb közönségre is.

- Váó! Ez király!

- És ha elég ember jön, akkor lesz ott még két fellépésünk. Az első nyár végén lesz, bár ez már inkább ősz eleje. Aztán egy ősz végén, majd, tél közepén, ha minden összejön- folyatta Strong.

- Ez nagyon jó!- ugrottam a nyakába, ő mosolyogva fogott meg, emelt fel a földről, majd eresztett lassan vissza. Három fellépés! Ez nagyon jó, bár nem hiszem, hogy húsz-harminc embernél sokkal többen összegyűlnek, általában az ilyen  kis pubokba lévő koncertre nem jönnek többen. De már az is jó!

- Stiletto is tudja már?- kérdezte Tormentor.

- Aham.

- Már megint a nővéremmel?

- Bizony. Megint különül, de tegnap ti is jól eltűntetek.

- Hát, ki se találnátok mi volt velünk…- kezdtünk bele a történetbe.