21. Life still goes on

A Sziget többi napja egyszerűen fantasztikus volt. Egymás után jöttek a koncertek, és annyira jó volt! Nem akartam, hogy vége legyen, de mint minden jónak, egyszer ennek is vége.

Amikor újra észbekaptam, már a próbateremben görnyedtem egy dalszöveg felett! Megölöm Tormentort, megölöm!
- Most mit hiszel te rólam??- rontottam be hozzá.

- Mit is kéne- mosolygott, miközbe rákönyökölt az asztalra.

- Szerinted mikor fogom én ezt kiénekelni? Nem vagyok operaénekes!- pedig milyen jó lenne, úgy imádom az operát!

- Rose, ezt már tudod hányszor kiénekelted, úgy hogy nem is akartad? Nem is kéne ehhez operahang.

- De direkt nem tudom!

- Jaj, gyakorlás és tudod, hogy menni fog és rendben, ezután kicsit jobban tekintettel leszek rátok, szegény elnyomott énekesekre.

- Hol van Strong?- kérdeztem kétségbeesve- Ő például tudna segíteni, de nincs itt!

- Késik, és épp más dolga akad…- válaszolt unottan Tormentor.

- Ha nem ér ide hamarosan, megkeresem és megfosztom attól, amitől férfinek mondhatja magát.

- Először is: neked, attól miért lesz jobb, másodszor: arra még szüksége lehet.

- Legalább lazán ki tudná énekelni, helyettem- mosolyogtam, megharaptam a szám- Én most nagyon ráérek!- sétáltam oda hozzá, ez nem tűnik el a kapcsolatunkból, hogy bármikor képes lennék leteperni őt, végigcsókolni azt a porcelánfehér bőrt és csak szorítani és csókolni megfeledkezve a világról. A székében csókolóztunk, míg én az ölében ültem s épp az ingjének kigombolásán ügyködtem, amikor Strong benyitott.

- Öö…- Itt vagyok, kezdhetnénk a próbát!- szinte fájdalmasan nyögtem fel, a próbakezdés hallatán:

- Pont a legjobbkor Strong!- keltem fel, Tormentor begombolta az ingét, vágyakozva néztem a mellkasát, ahogy eltűnik a gombok alatt. Uhh, ez a fekete ing. Na, irány a próba! Arrébb néhány szobával. A többiek rakosgatják össze a cuccokat. Én rám csak egy mikrofon vár. Kicsit idegeskedem a számok miatt, szerintem már bőven több, mint egy albumnyi számunk van. Ezzel nincs is baj, de énekelek majdnem az összesben és két hét sincs hátra és előadjuk!

Az első igazi saját fellépésünk, hiába metálzenekar vagyunk, itt már nincs visszaút! Nem kéne elrontani és akkor lenne több fellépésünk is.

Bármit is idegeskedek, ahogy játszani kezdenek, ahogy érzem a búgó gitárt, a dobot, a szintetizátort, mindent elfelejtek. S már Strong hangját is hallom. Lassan már én is éneklek, úgy szívből, körülbelül mint amikor valaki a zuhany alatt, becsukott szemmel, nem törődve mással. El se lehet képzelni, mennyit gyakoroltam nem figyelni a zavaró külvilágra. Annyira, imádom ezt csinálni. Ezek után olyan rossz hazamenni, kiráz a hideg, ha a közelgő sulira gondolok. A tizediket kezdem. Még három év! Érettségi. S azután még otthonról is leléphetek. Talán Tormentorhoz, de az még messze van. Most viszont jobb lenne a zenével törődni.

Otthon, úgy hirtelen nincs semmi dolgom, leülök begépelni néhány novellát, csak írom őket, gépelni sem ártana. A honlapomon néztem, végre kaptam némi építő jellegű kritikát. Átlátogatok a zenekar honlapjára, váó, Sleepless megint alkotott! Az alap-designe maradt ugyanaz, de kicsit újított az oldalon. Már én is fenn vagyok a tagok közt. És képek is lettek felrakva pár. Próba közben, bulizva, koncertezés előtt. Nocsak, itt van vendégkönyv is. Azta! Ide írtak egy páran, mit egy páran? Vagy ötvenen! Sleepless felrakta a Sziget oldalára linknek a mienket is. Tök jó! Itt csomó ember van, aki ránk kíváncsi! Mondjuk van egy két „kedves” ember is, aki obszcén szavakkal próbálja kihangsúlyozni azt, hogy szar a zenénk.. Biográfia, diszkográfia. Még nincs lemezünk, de egykét szám letölthető, inkább csak demók ezek. Galéria. Itt elidőzök, emlékszem, amikor a neten először jártam ezen az oldalon és azt tippelgettem ki lehet Tormentor. Pont ezt a képet néztem akkor is, a nézésében már akkor is megfogott valami. Tovább nézem a képeket, van fenn jó pár a fiúkról. Ohh, itt van Tormentor egy lánnyal. Tormentor és Amy. Ohh, az exbarátnője, nagyon szerethette, ahogy ránéz a képeken. Meg az a seb a csuklóján. Tovább nézelődök az oldalon, de a hangulatom valahogy elment a képnézegetéstől.

Már csak fél óra! El se hiszem! Első koncertünk, ez az este csak rólunk szól! Anyám, itt nagyon sokan vannak! Nem többen, mint a szigeten, de itt mindenki miattunk jött.

- Nem is gondoltam, hogy ilyen nagy rajongótáborunk van!- lelkendezett Nightfall.

- Hát igen. Ma este említést kéne tenni, hogy lassan elkészül az első Cd-nk. Tormentor, a borítója hogy áll?

- Hé,hé! Fiúk! Mi van itt? CD? Kész a CD?- néztem kerek szemekkel.

- Igen. Tizenhat szám van rajta, jó tudom, kicsit sok, de ez van. A felvételeken te is ott voltál, ha emlékszel ilyesmire- nevetett Strong. Igen, ott voltam a felvételeknél, meg minden, de nem gondoltam, hogy ennyire jól halad, hogy kész.

- Mi lesz a címe?- néztem Tormentorra.

- River through sorrow and dream.

- Aham. Varázslatos.

- Kedveseim, itt az ideje koncertet adni- mondta Strong és kiléptünk a színpadra, kisebb üdvrivalgás. A színpad elején álltam, a szigetes koncert óta hivatalosan is énekes lettem, nem csak háttér vokál.

Elnéztem a nagy feketeséget, mennyi ember s mind feketék. S most, ha csak egy, pillanat erejéig is, de minden szem ránk néz. Hát, legyen! Kezdődjék!

- Üdvözlök mindenkit a Sin of Pain első, egyedülálló koncertjén!- konferált fel minket Strongarm, kicsit visszavett a hörgésből, elkezdett inkább énekelni s csak néha hörgött. Így még jobb volt, mert, hisz ahogy ezt már ezerszer említettem, eszméletlenül jó hangja van.

Nem bírom leírni! Ilyen csak a mesében van! Ez a koncert állati volt, nem tudom leírni milyen volt a színpadról odanyújtani a kezem az embereknek, míg Strong énekelt, milyen volt énekelni nekik egy lassú számot s közbe végignézni az arcukon, majd Tormentorra nézni, az arcába lóg a haja, de mosolyogva játszik. Ő is mint én, együtt nevet a zenével, s együtt hal meg minden alkalommal. Neki ez az élete, nekem pedig azt hiszem ő. Ezután a fergeteges koncert után egyértelmű, hogy a másik két alkalommal is fellépünk, de azt hiszem ezt a közönségnek, köszönhetjük.

Tormentor borítóvázlatát nézegettem, marhajó, ködös táj, fekete víz, ezüst betűk, vörös lángoló tűz a távolban. Közben Nightfall beszél valamilyen lemezkiadóval, Sleepless kiírta a honlapra, hogy hamarosan lemez meg koncert. Stiletto vett magának néhány új cint, és én… Én tanulok. Behalok, újra iskola, ahelyett, hogy a zenekarral törődnék!

Persze az osztályban megkapom utálóimtól a sok szidást. És egy pár gratulálok-ot is. Majával viszont visszatért a régi rend, újra sokat beszélünk és suli után gyakran kijárunk zülleni. Bár most már sokkal kevesebbet érek rá s amikor ráérek is csak erre tudok gondolni, így 15 évesen a zenekarunk fanatikusa lettem.

Csak kiharcoltam az anyámnál, hogy a hétvégén elmehessek a zenekarral házibulizni. A szülők elengedtek, bár a lelkemre kötötték, hogy ne igyak és ne dohányozzak. Ez rendben. Valójában nincs semmi buli, csak akartam egy estét Tormentorral. Szó szerint ajtóstól rontottunk az ágyba, nem tudom pirulás nélkül leírni… Szeretem. Hajnalban felébredtem arra, hogy nincs mellettem, felnéztem. Az ablakpárkányon ült, kezében cigi, előtte összefirkált füzet. Szomorúnak tűnt, ahogy gondterhelten szívott bele a cigibe, majd fújta ki sóhajtva. Megborzongott, ahogy az őszi szellő feléledt kicsit.

Eszembe jutott ahogy egyszer Stronggal beszéltem róla. Régen nem ilyen volt, valahogy többet nevetett, gyerekesebb volt, de mióta Amy otthagyta, megkomolyodott, felnőtt a lelke s összetört a szíve. Mióta megláttam a zenekarhonlapon Amy-vel, azóta nem tudok nyugodni. Nagy hülyeség, de leírhatatlanul féltékeny vagyok rá, az emlékére, arra a mély sebre, amit Tormentorban hagyott.

Nem akarom őt megzavarni, annyira idilli.

- Szoktál rá gondolni?- kérdezem suttogva.

- Kire?

- Amy-re.- kínos, néma csönd- Hmm? Még sosem beszéltél róla, nem kell, ha fáj, mindent megértek, még a hallgatásodat is.

- Néha jut eszembe csak, nem ő, inkább csak a fájdalom amit maga után hagyott. Nem örültem neki, de segített felnőni, megérteni ezt-azt.

- Amikor írsz rágondolsz, ugye?

- Micsoda?

- Annyi érzelem és fájdalom van bennük, ezt csak egy ilyen szerelmi bánat válthatja ki, nem?

- Nem a szövegeket már rég máshoz írom. S már rég nem szeretem…

- Felvágtad az ereidet miatta! Ne mondd, hogy már ennyire nem érzel semmit iránta!

- Tudod, az idő sok mindent begyógyít, de a szerelmet, csak egy másik szerelem olthatja ki teljesen. Mit kell tennem, hogy elhidd nekem?

- Semmit, csak bocsáss meg, hogy ilyen hülye vagyok!- sétáltam oda hozzá, átöleltem őt. Jéghidegek voltak a karjai, nem tudom miért sírtam ős szorítva.

- Annyira, szeretlek és maga a gondolat, hogy őt szereted még vagy hogy neked rossz miatta, kiborított. Utálom, hogy neked nyavalygok, de baszki annyira szeretlek!

- Tudom én is, és kérlek, bízz bennem- csókolt meg, felkapott és kis kapálózásom ellenére befektetett az ágyba. Lehúztam magamhoz és átöleltem, így aludtam el. Az egyik számunkat dúdolgatva.

Az iskolában mindenből rontok, de a hármas még azért megvan. De nem érdekel, anyám fenyeget, de már ez sem hat meg. Kit érdekel az iskola, amikor ki fogják adni a lemezünk! Sleepless jelentette be a második koncertünk végén a közönségnek. Egyenlőre a neten lehet megrendelni és attól függően, ha sokan lesznek, akkor a boltokban is megjelenik. Legalábbis, így tudom.  Tehát, minden nagyon jó. Azt hiszem teljesült egy álmom. Egy álmom? Az egész életem rendbe jött. Fiatalságom ellenére egy egész jó zenekarban énekelek, van valakim akit jobban szeretek az életemnél is. Kell még valami?

A hetek csak úgy repülnek, és már itt van a következő koncert is, erre már Maját is elengedték, természetesen végig első sorban tombolt. Koncert után még beszélgettünk, elköszöntünk, majd Tormentorral és Majával hazaindultam.

Másnap Majával mentünk moziba. A film jó volt s utána, mint ahogy az tőlünk megszokott, még sétáltunk kicsit a plázában. Sóhajtva néztem szét és állapítottam meg, hogy nem vagyok én idevaló. Sem a legújabb divat, sem a drága cuccok nem izgatnak. Végre valami! Lemezbolt, nézzünk meg a konkurenciát! Nevettünk, mikor besétáltunk a zsúfolt, teleplakátozott helységbe. Valamilyen rock-szám szólt, nem ismertem.

- Nézzünk körül az érdekesebb CD-k közt!- javasolta Maja. Na, igen punk, rock, metál, na ez lesz az.

- Nézd, ez egész jónak tűnik!- vette le az egyik polcról Maja az egyik black-metál CD-t.- Hé! Rose! Idefigyelnél?- jött oda hozzám, majd ő is csöndbe maradt, én már egy ideje csak egyet néztem. Egy fekete folyó, fölé hajoló szürke fa volt rajta és egy felirat:

Sin of Pain- River through sorrow and dream.