23. Some music from Sin of Pain

- Ki az? Jól van, mindjárt nyitom!- hallatszott egy hang az ajtó mögül. Kinyitotta, egy nadrág volt rajta és más nem, haja vizesen lógott le a vállaira.

- Ezt nem hiszem el! Te vagy az?- ölelt át.

- Nem ér annyit Görögország!

- De hülye vagy! Ezután tudod mikor mész legközelebb nyaralni? A nyár végig csak turné lesz!

- Nekem az a nyaralás, veletek.

- Folyamatos készülés a koncertekre, elég nagy hajtás, stressz.

- Tudod, hogy koncertezni imádok a legjobban!

- Tudom- sóhajtott- Majd turné után elviszlek nyaralni…

- Hova?

- Finnország?

- Uhh, imádlak! Akkor Raven-t is meglátogathatnánk.

- Ja, kár, hogy Finnországba nem szerveztünk fellépést- mondta Tormentor.

- Hú, de még milyen kár. Bár nem tudom ott mennyire ismerik a zenénk.

- Na, látod azt én se. Raventől megkérdezhetjük, hogy ismernek-e minket.

- De ez még messze van. Most egyenlőre örülök, hogy itt vagyok.

- Én is. De hogy engedtek el? Mit mondtál?

- Hát, hogy a CD-re kell még egy szám.

- Nagyon cseles- nevetett- Nos, akkor van  időnk! Mit csináljunk?

- Igyunk, és csináljunk itthon dolgokat, amit nem tűrne meg a nyomdafesték sem- mosolyogtam.

- Változtál te valamit 3 év alatt?

- Nem, de te sem és ennek örülök.

Szóval az estét nem otthon töltöttem, másnap jött is anyámtól a mobil, hogy miért nem vettem fel otthon.

- Benn voltam a stúdióban

- Éjfélkor?

- Nem, akkor már aludtam

- Máskor, ha felvennéd… Csak aggódom érted, hogy épségben megérkeztél-e

- Jól vagyok, nem történt semmi!

- Rendben, még foglak hívni és szeretném ha felvennéd

- Jólvan.

- Most otthon vagy?

- Nem, a próbateremben.

- Jó. Na szia! Vigyázz magadra!
- Hello- letette. Ajj, hogy még akkor sem vagyok szabad, ha egy másik országba vannak- Tormentor! Úgy néz ki haza kéne mennem!

- Na ne! Visszajössz, hogy együtt legyünk aztán elmész?

- Ajj- sóhajtottam- de várj csak! Nincs otthon senki! Miért ne jönnél velem?

- Huh, kicsit fura lesz. De miért ne? Téged nem zavar, hogy mégis csak a házatok, meg hogy a szüleid…

- Nem, hisz nincs otthon senki. Reményeim szerint nem toppan be senki

- De ha mégis…

- Ha mégis akkor ez van, 18 leszek a jövő hónapban, azt csinálok utána amit akarok!

- Ha nem engednek el?

- Akkor elköltözöm!

- Hozzám!

- Hát, ha te is benne vagy, megpróbálhatjuk!

- Oké! Akkor indulás hozzátok!

Szóval az elkövetkező két napot nálunk töltöttük, két nap múlva jönnek haza anyámék

- Be kéne ugranunk a próbaterembe!- szólt egyik reggel Tormentor, van egy kis meglepetésem a számodra.

- Nocsak, mi az?

- Semmi különös, csak gondoltam… Na, majd benn megtudod- tehát, átöltöztem és indultunk. Nappal volt, nem a legbiztonságosabb ilyenkor az utcára meni, mert elég sokan felismerhetnek és van egypár fanatikus, plusz a média is…

- Tehát, akkor Ezt akkor akartam odaadni, amikor megérkezel, de így, hogy előbb jöttél- nyújtott át a próbateremben egy CD-t. A mi új CD-nk első példánya! Behind the fear.

- Az első példányok egyike.

- Akkor hallgassunk bele!- nyitottam ki- Hé! Te csináltad a borítót?

- Mint mindig, amíg nincs jobb- kinyitottam a tokot s egy kép volt a belsejében, rólam. Úgy volt megcsinálva, mintha rajzolva lenne. Mögöttem kék folyó, zöld hegyek, erős kontúrok.

- Ez gyönyörű- mosolyogtam és a kezembe vettem a belerakott papírt. Örökké szeretni foglak, Tormentor.- Annyira utállak, te hülye dög!- öleltem át.

 Na, anyámék ma jönnek haza, reggel ágyba kaptam a reggelit Tormentortól. Ennek örömére kidobtam őt a lakásból. Najó, nem dobtam, ment ő magától is. Rendbetettem a lakást, eltűntettem minden arra utaló nyomot, hogy ketten voltunk itt. Mire hazaértek, már minden tök rendben volt, le is zuhanyoztam.

- Ahh! Sziasztok! Milyen volt a nyaralás?- nyitottam ki az ajtót az érkezőknek.

- Hello! Nagyon jó volt a vége is, épp, mint az eleje.

- Jó barnák vagytok- jegyeztem meg fintorogva.

- Jó, te pedig ugyanolyan fehér vagy, belehalnál egy kis napfénybe, ugye?

- Persze. Vámpír vénám nem értékelné- nevettem

- Sikerült mindent elintézni?- kérdezte anyám.

- Igen. A cd teljes anyaga kész, másfél év munkája

- Na, az jó!

- Pakoljatok ki, vagy inkább még hagyjalak titeket, úgyis csak most érkeztetek?

- Dehogy. Ebédeljünk, aztán kipakolok. Meg elindítok egy mosást.

- Jó, jó.

- Neked van valami szennyesed?

- Nem tudom, majd megnézed?

- Jó, persze. Te addig leszaladsz valamiért?- persze. Elmentem a kínaiba s hoztam haza. Épp tálaltam, amikor anyám kiszólt a szobából:

- Hord valaki bordó inget a zenekarból?

- Tormentor- kiáltottam vissza, minden gyanakvás nélkül és tovább pakoltam az evőeszközöket.

- Akkor ez is az övé, ugye?- jött anyám a konyhába. Kezében az ingével, a rizs a földön végezte, hogy hirtelen semmi okosat nem tudtam kinyögni!

- Mikor jöttetek újra össze? És miért van itt az ingje? Már megbeszéltük, hogy nincs zenekar, ha vele vagy. Nem érted, hogy csak kihasznál?  

- Össze se vesztünk, egy-két hétnél tovább nem bírtuk, mert szeretem!

- Két évig hazudtál! Jó, azt hiszem beszélgetnünk kéne a zenekarról, hogy folytathatod-e.

- Micsoda? Azt már nem! Nem mondhatjátok meg, hogy mit csináljak!

- Amíg az én házamba laksz, addig azt teszed, amit mondunk.

- Ha csak ezen múlik! Már pakolok is! Elköltözöm!