24.Leben in lieben(Live in love)  

- Költözöl?- nézett anyám- Hová? Hozzá?!

- Bizony. Nem lesz vele baja

- Még nem költözhetsz el! Nem vagy 18!

- Egy hónap ide vagy oda…- pakoltam tovább- titeket sem fog zavarni.

- De…

- Ha valamit itt hagytam, majd még visszajövök 

- Nem engedünk el!

- Nem is kell! Ja, amúgy azért volt itt az ingje, mert szeretkeztünk, itthon!- mentem ki az ajtón, anyámék csak szótlanul álltak, nem tudom mit gondoltak, talán túl sok volt az információ. Mit gondoltak? 17 vagyok, egy hónap és 18! Fogtam egy taxit. Egy idő múlva már Tormentor ajtaja előtt álltam kezemben egy bőrönddel. Könnyes volt a szemem, de mosolyogtam. Kinyitotta és elkezdett nevetni.

- Hogy tudták meg?
- Otthagytad az inged!- dobtam oda neki a ruhadarabot- Tehát minden kiderült, jót veszekedtem velük és hát, lakhatok nálad egy darabig?

- Egy darabig? Most összeköltözünk! Miért akarnál elmenni?

- Ja. Csak hát gondoltam, ha zavarok…- erre a mondatra nagyon mérgesen nézett rám. Betessékelt az ajtón.

- Ha ketten lakunk itt, akkor ezt-azt változtatni kell!

- Hmm?

- Kell egy új szekrény, mert nem férünk el. Kell még ez-az. És egy nagyobb ágy is- mosolygott.

- Nekem nincs bajom ezzel az ággyal, sok szép emlék…Elég nagy is…

- Hát jó, akkor ezt még átgondoljuk- ölelt át, majd pakolás helyett inkább bebizonyítottuk, hogy elég nekünk ez az ágy.

A suliba továbbra is jártam, csak most már a saját lakásunkba mentem haza. A vizsgáim, hát, jók lettek. Az érettségi megvan! Végre! Lényegébe minden maradt a régibe, csak már nem titkoltuk, hogy együtt vagyunk. A neten már el is terjedt a hír, ez van. Együtt kell élni a hírnévvel.

Itt a nyár, itt a turné! Izgulok és annyira várom! Nem tudok mit csinálni, minden percem a jövőé. Napi 15 órát vagyunk a próbaterembe, csak aludni járunk haza. A lemez már három hete kapható, fogy is rendesen. Heti egy, talán két koncertünk lesz. Így kellemes kis nyaralás lesz. Istenem, mennyire imádtam énekelni nekik, mennyire nem tudtam megunni a koncertezést. Egyik nap csörgött a telefonom. El se hittem, hogy ő hív.

- Hello Rose! Raven vagyok!

- Raven?- kiáltottam fel- Hogyhogy hívsz? Örülök neked!

- Hallottam a turnétokról… Néztem, hogy külföldön is sokat lesztek

- Igen.

- Nagyon be vagytok táblázva?

- Hát, még bírható.

- Nem akartok egy koncertet nálunk?

- Mi?? Nálatok? Finnországba??- örömködtem.

- Hát, igen. Néztem a helyszíneket, nem láttam Finnországot. Vagy mégis van?

- Nem.

- Pedig lenne rá igény…

- Mi? Hallgattok Sin of Pain-t?

- Bizony. Nekem az egyik kedvenceim vagytok.

- Hízelegsz…

- Mindegy. Jó lenne ha jönnétek.

- Jó. Egy alkalommal lazán belefér szerintem- mosolyogtam, közben Tormentor is hazajött. Egy lapra írtam le neki: Megyünk Finno.-ba fellépni! Tátva maradt a szája.

- Ami azt illeti kettő jobb lenne- folytatta Raven.

- Tessék?

- Két fellépés. Az egyik velünk együtt, a másik saját.

- Váó! Hát, szerintem persze.- leírtam Tormentornak: kétszer is!

- Többieket kérdezd meg, aztán majd hívlak. Moi!

- Moi Raven!- letettem. Tormentorra néztem, aki még most se tudott megszólalni. Ránéztem, felsikítottam s mosolyogva öleltem át, mikor már ő is felfogta mi van, hasonló boldog lett.

- Hogyhogy?- kérdezte.

- Raven. Egyszer velük lépünk fel.

- Fellépünk a Raven’s Wings-vel?

- Bizony, aztán lesz egy saját koncert is!

- Többieknek is el kéne mondani, most!

- Én hívom Strongot és Nightfallt!- ajánlottam fel

- Akkor én Sleeplesst és Stilettot!

Felhívtam mindkettőjüket, mind a ketten marha boldogok voltak, bár Nightfall kicsit aggódott, hogy belefér-e az időnkbe.

- Találkoznunk kéne most!- mondta Tormentor.

- De én főzök!- nyavajogtam.

- Akkor kicsit abbahagyod, ők meg idejönnek!

- Az jó.

Szóval összegyűltünk, Sleepless kicsit nyugtalanul nézegette a papírokat

- Most az elején fér be egy és a végén tudjuk meghosszabbítani

- Azt hiszem a vége túlélhető, a sulim úgyis csak szeptember közepén kezdődik

- Ja, az elvben mindenkinek jó

- Viszont a másik az Ravenéktől függ

- Fontos lenne velük játszani. A Raven’s Wings mégis csak Raven’s Wings- mondta Tormentor.

- De attól függ, hogy hogy lesznek a saját koncertek…

- Persze. Nem fogok rohangálni, csak hogy fellépjünk egy másik bandával- szólt Stiletto.

- Heti két fellépésünk van max! Nem hinném, hogy nem fér bele!- fakadt ki Strongarm.

- Pontosan kéne tudni az időpontot!

- Majd írok SMS-t Ravennek!- ajánlottam fel- Vagy inkább felhívom!- mentem át a másik szobába.

- Moi! Mikor lenne a közös koncert?

- Június 12.

- De Raven az már csak egy hét!

- Tudom, későn szóltam- mondta bocsánatkérően.

- És a reklám meg ilyesmi?

- meglepetés zenekar.

- Ajj- sóhajtottam, miközbe átmentem a fiúkhoz- Szólok a többieknek. Fiúk, tizenkettedikén lenne a koncert. Sleepless és Nightfall egyszerre ugrottak a koncertidőpontokért, aminek az lett a vége, hogy lefejelték egymást, majd nevetve bólogattak, igen, az időpont jó lesz.

- Hát van egy rossz hírem Raven.

- Jaj, ne!

- Kereshetsz nekünk szállodát!- mondtam ugyanolyan nyugodtan, de már több jókedvvel a hangomban.

- Király! Imádlak titeket! Akkor elkezdjük reklámozni, hogy ti is lesztek!

- Jó! Moi!

- Moi!- mosolyogva öleltük meg egymást, majd a többiek hazamentek. Én meg elfőzögettem Tormentorral, nagyon élveztük. Tűzhelyre a vizet. Egy csók. Hagymát vágni a másik edénybe. Csók. Most amíg felforr, van időnk, akkor le egy székre. Csók, csók… és még jól is sikerült a vacsora. Egy hét múlva pedig fellépünk Finnországban, végre! Azoknak is énekelhetek, akik régóta oly fontosak nekem!