25. There was a tour

Ezennel is hivatalosan bejelentem, hogy a turné elkezdődött! Első koncert Debrecen, Szolnok, Szombathely és egy budapesti is. A csarnok tele, előzenekar egy van. Mennyi őrjöngő ember, nagy színpad. Hangulat az egekben, tombolva énekelem a sorokat. Nem érzem, hogy fáradnék. Hallom, ahogy a közönség csalódottan felmorajlik, amikor Strong bejelenti, hogy az utolsó szám jön. Ez mondjuk azt jelenti, hogy még minimum három számot játszunk. Pedig, istenem, én örökre játszanék nekik. Ez után még dedikálás, ilyet se sokat csináltam eddig. Istenem mennyi ember.

- Népes rajongótáborod van, szerelmem- szólt a fülembe Tormentor, aki egyébként mellettem ült.

- Nyugi, tőled talán még maga Tuomas¹ sem tudna elcsábítani

- Hát ennek igazán örülök!- mosolygott, majd megcsókolt.

- Hé! Munka, no erotika!- mosolyogtam én is. Ma este jól lefáradtunk, holnap utazás. Irány a legnagyobb és legédesebb kitérő: Finnország. Repülő, elsőosztály. Nézek kifelé az ablakon, nézem, ahogy változik a táj. Olyan szép innen föntről minden, az erdők, a dombok, a víz. Tényleg, hisz ez az Ezer tó országa. A reptéren Raven vár.

- Moi!- üdvözlöm, ő meg átkarol, felemel, megpörget a levegőben.

- Nagyon boldog vagyok, hogy látlak- mondta, majd Tormentort is hasonló kitörő örömmel üdvözölte. Bemutattuk a többieknek, bár igazán felesleges volt, hisz ők mind ismerték őt, és ő is ismerte őket.

- Biztos fáradtak vagytok, ami azt illeti az ötcsillagos szálloda helyett egy kicsit nyugisabb faházat kerestem, nem olyan messze Helsinki-től, ott hátha kevesebb ember talál meg.

- Jó, jó.- ásítottam, ami azt illeti tényleg álmosak voltunk. Két faház volt, amiket úgy igazán nem hat, hanem tizenhat emberre terveztek. Az a gonosz ötlet fogalmazódott meg bennünk Tormentorral, hogy az egyiket kisajátítjuk.

- Mi? Hogy csak kettőtöké legyen?- nevetett Sleepless.

- Amíg mi négyen szorongunk?- folytatta az előadást Strong.

- mi is lenne ennek az oka?- nézett kérdően Nightfall, ezzel majdnem megfogott, csakhogy készültünk.

- Hát, éjszaka elég hangosak vagyunk!- jelentette ki szinte szemérmesen Tormentor. Szinte.

- Nem csak éjszaka- fontam át karjaim a nyaka körül, és megcsókoltam.

- Engem meggyőztek- mondta savanyúan Strong. Sleep és Nightfall is helyeselt, Stiletto meg pláne nem akart egyedül bevállalni kettőnket.

Nevetve foglaltuk el a házunk. A koncert holnap este lesz, tehát addig ráérünk. Tehát elindultunk sétálni, nincs túl meleg és kicsit szállingózik a hó. Egy kisebb tó mellett leülünk, gyönyörű, nyugodt. Átölelem Tormentort, csendben így maradunk még jó sokáig, ezt a pillanatot semmivel sem cserélném el. Ott ahol szeretek lenni, azzal akit szeretek. Ez épp elég. Nem fázom, úgy érzem, hogy a hűvös szél is csak közelebb fúj minket. Nem félek, itt nem zavarhat senki meg. Ránézek Tormentorra, milyen édes ahogy a sok-sok hópehely csillog a hajában.

- te jégangyal- nevettem.

- Mit gondolsz? Te, hogy nézel ki? Gyönyörű vagy!

- Imádlak!

- Mina rakastaan sinua, Rose.

- Nocsak, elkezdesz nyelvet tanulni?

- Hát, nem árt, ha egyszer majd itt fogunk élni…

- Ajj, ne mondj ilyeneket, mert még elhiszem.

- Miért ne lakhatnánk itt?

- Szép elképzelés, csak mennyire igaz?

- Ha akarod az lesz- mosolygott, majd megpuszilta a homlokom- Visszasétálunk? –kérdezte- Meg ne fázz, mert akkor még a végén nem tudsz énekelni

- Még maradjunk egy picit- öleltem át, ő is átkarolt, csöndben néztem, ahogy a hópelyhek a vízben landolnak.

Az Unbroken Dreams² lesz a vendégzenekar a Raven’s Wings-nél?  Hirdette egy újság másnap. Lebuktunk! Készült kép Sleeplessékről és kettőnkről Tormentorral a tó mellett. Tehát már jöttek is a riporterek, paparazzik. Jobbnak láttuk beismerni.

- Igen. Tényleg mi is fellépünk az este- jelentette be Strong. Teltház volt. Végignéztem a tömegen, annyira nem mások, olyan mintha otthon lennénk. Bár sokkal többen vannak, mint az otthoni koncerteken. Az őrjöngés itt sem más, mint bárhol és a taps és fütyülés is ugyanúgy hangzik. Ebben minden ország egyforma, ez összeköti a nemzetek ezen rétegeit.

Ravenék kezdtek, micsoda tapsvihar fogadta őket! A legtöbb számuk már ismertem, a színpad mögött mi is jót buliztunk a zenére, bár korán sem volt felhőtlen a mulatság. Izgultam, eléggé. Nagy közönség, egy elég színvonalas zenekar előttünk. Kegyetlenül bepánikoltam, pedig már voltam párszor nagyszínpadon

- És most itt van: az Unbroken Dreams!- kiáltotta Raven. Lassan kiléptünk a színpadra. Csak éljem túl, csak ne rontsam el!

Sok ember, sok ember. Juj, csak kezdjenek már eljátszani vagy beájulok. A hangolás, meg technikai ez-az már koncert előtt megvolt. Tehát nincs más hátra, mint a kezdés!

Felhangzott a gitár, a cinek, a basszus, a szinti és Strongarm felkonferálása. Gyerünk! Már éneklünk, már pogóznak. Oldalra nézek, Raven elismerően bólogat.

A közönség…istenem, éneklik a szöveget. Még egy szám. Egy lassabb, két gyorsabb, jön egy szám amiben csak Strongarm énekel, jön egy ahol csak én, még két zúzós szám

- Nagyon örülünk, hogy itt lehettünk!- kezdte Strongarm- de itt az ideje, hogy befejezzük. Újra ellátogatunk ide! Addig is: az utolsó dalunk valami régebbi: River through sorrow and dream!

S a koncertnek vége, hullafáradtan és boldogan mentünk vissza a házba. Mély, álom nélküli alvásba merültem. Rájöttem, hogy minden álmom teljesült…

A következő állomásunk Lengyelország, Varsó volt, szintén nagy buli. Aztán jött Prága, majd Berlin, München, Zürich, Milánó, aztán Bécs. Ezek után visszatértünk haza és fővárosunkban is adtunk egy koncertet. Pihentünk egy hetet, aztán újra repülőre szálltunk. A Behind the Fear mindenhol nagy siker volt.

Amszterdam jött, majd Koppenhága, ki sem hagyhattuk volna Oslo-t, majd Stockholmot. Újabb hosszú út, irány Románia, a vámpírok hazája, nem bírtam megállni, hogy szabadidőnkben ne rángassam el Tormentort Dracula, azaz Gróf Tepes kastélyába.

Jött Belgrád, Zágráb és Pozsony. Majd eljött a turné utolsó koncertje, megint Finnországban.

- El se hiszem, hogy vége- léptem be lakásunkba- pedig annyira jó volt.

- De azért elég fárasztó

- Jó. Persze, de akkor is fantasztikus, hogy ennyien ismernek és szeretnek.

- Hát valóban csodálatos érzés- mosolygott- de, itthon lenni se rossz, csak kettesben- bújt oda hozzám.

- Jövő héttől nekem suli…- felvettek a zenesuliba, igen- és most szépen lassan nekiállhatunk a következő lemeznek, nem?

- Már el is kezdtem tervezni!

- Tényleg?

- Dupla lemezre gondoltam: Bloodred Rise és Darkblack Fall! Az első inkább boldogabb, reménnyel telibb, varázslatosabb lesz, a második inkább olyan szomorú, reményvesztett. Bár a többiekkel még nem beszéltem, de szerintem annyira nem rossz ötlet.

- Szerintem is. De most még nyugi kicsit, legyünk egy csöppnyi alkotói szabadságon.

- természetesen. Most a koncertezést is hanyagoljuk picit, csak ha nagyon hívnak. Nem akarom ezt a duplakiadást összecsapni, azt szeretném, ha valami maradandót csinálnánk

- Meglesz…

- De most pakoljunk ki- nevettem- majd utána lemezezünk. Vége. Ennyit a turnéról.

¹ A Nightwish billentyűse

² A Sin of Pain ezentúl, visszamenőleg is Unbroken Dreams- ként fog szerepelni…