27. Chapter with no title

- Azért legalább felhívhattál volna!

- Bocsánat! Elment az idő! Elfelejtettem!

- Heh! Elfelejtettél, szép…- duzzogott. Levágta magát a gép elé. Fantasztikus! Mit csináljak? Ajj istenem, hogy imádom, veszekedni is imádok vele! Ahogy dühösen kifújja a levegőt. A háta mögé sétáltam, zenét hallgatott, saját iromány.

Az ujjaimmal végigszántottam a hajába. Felsóhajtott, majd elhúzódott. Lesajnálóan megrázta a fejét. Átöleltem hátulról.

­- Bocsáss meg szerelmem!- suttogtam, rámnézett. Csak nézett és nézett, majd megcsókolt.

- Legalább jól sikerült?- adta meg magát.

- Istenien- mosolyogtam.

- Na, azt megnézem! Lord mindig is jó zenét írt, bár elég egyedi stílusban

- Valóban

- Esetleg a következő felvételre én is elmennék

- Nyugodtan. Nagyon élvezhető, utóbbi alkalommal is össze- vissza állatkodtunk- hirtelen eszembe jutott az a csók is. Tormentor beleőrülne, én viszont szeretem, tehát nem kéne megtudnia. Ennyi titkom lehet. Élveztem, hogy a karjai közt vagyok s nem akarom elengedni. Soha már…

Az Unbroken Dreams mostani próbái inkább nagy beszélgetésekre hasonlítottak. Természetesen a beszélgetések alapvonala a zenekar volt, de elég gyorsan elkalandoztunk másfelé. Pihentünk, bár már pihenés alatt is az új lemez volt a téma. A borító, hogy a promóképek milyenek legyenek, a koncertek, a zene, hány szám legyen a CD-n, minden alkalommal újabb ötletek, újabb témák. Én ragaszkodtam a Szigethez, mert már idén is hívtak, de a turné miatt nem tudtunk jönni. Sleepless több szólót akart, Strongarm egy klip készítését vetette fel, mint ötletet. Szóval volt mit megbeszélni…

- Némi új hírrel szolgálhatok- jelentette ki Stiletto.

- Nocsak!

- Mi az?

- Szóval hát- jól látom, hogy elpirult?- Sinnera és én eljegyeztük egymást.

- Ö- ennyit nyögött ki szerelmem

- Váó- enyhén leesett az állunk.

- Gratulálok- eszmélt fel először Strong.

- Igen, én is- rázott kezet Sleepless is Stilettoval.

- Össze akartok házasodni?- kérdezte Tormentor.

- Nem, csak úgy a semmiért kapott egy gyűrűt. Hát persze hogy! Szeretjük egymást!

- Akkor… ez tök jó!- mosolyodott el. Majd visszajött hozzám és megcsókolt.

- Hát, szép is a szerelem- sóhajtott Nightfall Sleeplessre sandítva, senkinek nem tűnt fel, de én észrevettem a fájdalmat a szemében.

- Bizony gyönyörű dolog!- veregette meg a hátát Sleepless.

- Erre koccintani kéne!

- A mennyasszony nélkül? – kérdeztem.

- Amúgy is elmennék Sinneráért- mondta Stiletto- Akkor én indulok is…

- El sem hiszem, a zenekar első házassága!

- A nővérem…- mondta Tormentor- Huh!

- Házasság? Nekem ilyen még eszembe sem jutna!- mondta Sleepless- Tök fiatalok vagyunk még! Annyi minden változik még, 24 évesen az ember még minek köti le magát.

- Az én esetemben 18…- szóltam közbe

- 25- mosolygott Strong

- 23- nyögte ki Nightfall is.

- Nálam stimmel a 24- mosolygott Tormentor- de ha egyszer szerelmesek, akkor miért ne? És náluk annyira nem korai, hisz Sinnera 26. Stiletto… hmm…

- 27- javította ki Strong.

- Köszi

- Hát, meg ez a nagy fehér ruha, templom, koszorúslányok, satöbbi. Nem tudom nekem úgy nem…- folytatta Sleepless házasságellenes monológját

- Én ha egyszer férjhez megyek, biztos hogy fekete ruhám lesz

- Fekete ruhában házasodni? Be sem engednének a templomba!- nevetett Nightfall.

- Én nem ragaszkodnék a keresztény egyház áldásához…- mondta Tormentor.

- Templomi esküvő kifejezetten taszít… Nem is tudom valami csendes régi kastélyban inkább… Este felé- mélyedtem el a gondolataimban. Az valahogy jobban passzol hozzám.

- Hmm… Nagyon gót…- mondta Strong- Csak nem hiszem, szóval, te tényleg így akarnád az esküvőt? Azt hittem a lányok ilyen idilli szertartást szeretnének. Sok mosolygás, szőke herceg…

- Kösz Strong! Ezért nincs neked barátnőd- válaszoltam sértődötten.

- Heh. Ez igazán jól esett…- fordult el, úgy néz ki ez tényleg fájt neki.

- Bocsánat Strong…

- Fáj ez a téma, főleg tőled…- kelt fel és arrébbment. Értetlenül álltam ott. Ennyire nem lehet érzékeny, biztos valami baja van… Jó, bunkó voltam…

Megérkeztek Stiletto-ék, pezsgőt bontottunk, mindenki mosolyogva gratulált a friss párnak. Sleepless elkezdte szervezni a legénybúcsút a fiúkkal. Én Sinnerához mentem. Megnéztem a gyűrűjét. Megkérdeztem, hogy tervezi az esküvőjét. Szóval a társaság kettészakadt nőkre és férfiakra. Sinnera megkért, hogy legyek az egyik koszorúslánya. Boldogan fogadtam el.

- De nem tervezek nagyon előre, nyáron szeretnénk az esküvőt

- Értem. És templom vagy önkormányzati?

- Templomira gondoltunk, elég nagy esküvőt szeretnék. Sok vendég, szép helyek. Szeretném, ha ez a nap tökéletes lenne.

- Persze ezt megértem, na, ha szeretnéd segítek, amit tudok

- Persze. Szívesen. Majd én is neked, ha aktuális lesz…

-Ú… az enyémről még beszélni is kár. 18 éves vagyok, még eszünkbe sem jutott ilyesmi. Én egyetértek Sleeplessel 24 éves férfi még ráér nősülni

- Te, tudod, bár Tormentort én sem tudnám elképzelni férjnek. Sem apának…

- Még rázósabb talaj! Gyerek még sokára, nagyon sokára.

- Én imádom a gyerekeket! Te nem?

- De, de. Csak tudod pár hónapja még én is az voltam

- Igen. Emlékszem, amikor először találkoztunk… Milyen kislány voltál, nehéz volt titeket együtt elképzelni

- Hát igen. A korkülönbség- nevettem. Tormentor odajött, átölelt.

- Na, miről beszélgettek?

- Áh, csak az idő, a jövő, a múlt- mondta Sinnera.

- Micsoda intelligens téma, mi lassan teljesen megszervezzük a legénybúcsút

- Férfiak- csókoltam meg- Jaj, istenem, hány óra van?

- Nem tudom. Miért?- kérdezte Tormentor.

- Mennem kell! Fair Wind!  

- Ajj, de most épp a zenekarunkkal vagy!

- Ennek itt semmi köze a zenekarhoz! Csak beszélgettünk! Nekem viszont dolgom van- vettem fel a kabátom.

- Rose, Rose, ne hagyj itt velük- fogta könyörgőre a szót Tormentor

- Gyere te is!- fogtam meg a kezét és kihúztam az ajtón.

A próbateremben leültettem Tormentort egy székre. Én pedig félrehívtam Lordot.

- Jó a beleélés, de ha lehet a csókot most mellőzzük.

- Miért?

- Tormentor. Nem szeretnék balhét, szeretem és nem szeretnék veszekedést.

- Jó, jó. Amit szeretnél. Nem csókollak meg többször

- Köszönöm

- De akkor kezdjünk hozzá a próbához és vegyünk fel még néhány számot

- Rendben. Hát akkor kezdjük azzal, amivel befejeztük- elkezdtük. Hát, nem remekeltem. Tormentor, zavart, hogy nézett. Teljesen zavarba jöttem attól, ahogy rámnézett. Na szép! 2-3 év együttlét után a végén még szégyenlős leszek előtte, mint egy szerelmes kis tini.

- Bocsánat, ma nem vagyok formában- hajtottam le a fejem.

- Több beleélést kérek- idétlenkedett Lord- Ne csak Tormentor jelenlétével foglalkozz!

- Jól van, na!- ennyire látszik, hogy ő foglal le?

- Na, gyere csak közelebb! Beleélés!- beletörődve közelebb vittem a mikrofont. Gerjed, sípol! Dejavoue! Hát kezdjük! Igen, ez már jobb! Már azzal foglalkozok, hogy ne kerüljek félreérthető helyzetbe Lorddal. A helyzet nem jobb

- Ne feszengj kicsim. Zavarok?- jött oda Tormentor.

- Szóval, izgulok miattad

- De hát, már annyit zenéltünk együtt. Ne izgulj! Csak hallgatok, nem csinálok semmit.

- Jó, jó- hát, kicsit megnyugtatott. Tényleg feleslegesen csinálom! Meghülyültem… Odamentem, vissza Lordhoz, átöleltem és elénekeltük. Végre jól sikerült! Kicsit meghosszabbítottuk az együttdolgozás idejét.

- Ez így nem jó! Elmondanád mi a baj?- kérdeztem őt, három hét múlva.

- Jó! Mindig máshol vagy! Elhanyagolod a zenekart, és… engem is

- Micsoda??

- Ma volt az ötödik próba, amit kihagytál!

- Mert nem csinálunk semmit!

- Képzeld, ha járnál rájuk, már tudnád, elkezdtük a zenéket!

- Bocs, abba sosem csináltam semmit!

- Tehetek róla, hogy nem értesz hozzá?!- ez fájt.

- Akkor miért akarod, hogy ott legyek?

- Mert ez a te zenekarod, ne ma Fair Wind!

- Te őrült vagy!

- Bezzeg Lord…

- Most mi??

- Lord miatt van, ugye? Mindig is szimpatizáltál vele…

- Tudtam, hogy ez lesz! Féltékeny vagy?

- Nem, csak nem vagyok hülye. Az ölelések, ahogy rádnéz, sokáig húzódó próbák…

- Tormentor! Elegem van! Hagyjuk ezt abba!

- Jó, nyugodjunk le és aztán elbeszélgetünk

- Nem. Mi ketten. Fejezzük be…

- Micsoda? Tudtam! Szóval elhagysz miatta…

- Eddig eszembe sem jutott volna…

Csöngettek. Lord volt az.

- Sziasztok!- lépett be az ajtón Lord.

- Hello!- mentem oda hozzá és egy hosszú csókkal köszöntem. Hallottam Tormentor sóhaját.

- Menjünk!- húztam ki Lordot az ajtón. Hangosan csapódott mögöttünk

- Megtudhatom mi volt ez?

- Bocsánat, összevesztem vele. Vége, elegem van az állandó féltékenykedéséből. Tessék, most legalább jogos volt

- De most mi lesz?

- Fontos a mai próba?

- Hát, vész esetén ki lehet hagyni…

- Akkor hozzád akarok menni

- Feleségül?

- Dehogyis.

- Ja, bocs. Akkor hozzám?

- Igen- szóval Lordhoz mentünk, leültünk a kanapéra iszogattunk.

- Nem akarok Tormentorra gondolni, semmi vele kapcsolatosra. Beszéljünk másról, rólad vagy rólam, rólunk- mosolyogtam és közelebb hajoltam hozzá, meg akartam csókolni.

- Ne…- hajolt el- Nincs értelme összejönni akárkivel, hogy elfelejtsd őt.

- Nem felejtek és nem akárki, veled szeretnék és miattad…- simogattam meg az arcát. Ma éjjel lezárom.