28. My Lord is Tormentor

Kis pír jelent meg az arcán.

- Nem akarom, hogy később hibáztass, mert nem ellenkeztem, nem állítottalak le.

- Nem fogok semmi ilyet tenni- mosolyogtam bíztatóan. Majd megcsókoltam. Nem tiltakozott tovább, hagyta, hogy kezeim becsússzanak a pólója alá. Fura volt, hogy nem azt az úgy szeretett testet ölelem, hogy nem az a két vékony kar tart. Lord nagyon figyelmes volt, gyönyörű éjszakát töltöttünk el együtt. Az újdonság mindig jól esik az embernek.

- Jaj, holnap el kell mennem Tormentorhoz

- Miért?

- A cuccaimért. Majához költözök, megbeszéltem vele.

- Jójó. Segítsek költözni?

- Hát jó lenne. Nincs sok cuccom. Bőrönd van…

- Természetesen- húzta fel a nadrágját. Felkeltünk, gyorsan reggeliztünk. Majd elmentünk Tormentorhoz

- Feljössz?- kérdeztem Lordot.

- Nem, inkább nem- szóval egyedül mentem. Kinyitottam az ajtót, éppen zongora előtt ült.

- Hello- köszöntem be.

- Hello- köszönt vissza, de rám se nézett, csak tovább játszott.

- Visszajöttem a ruháimért. Elköltözöm…- félreütött, de mint aki észre sem vette játszott tovább.

- Írtam két új dalszöveget… majd, próbára nem ártana jönnöd

- Jó- rámnézett, abbahagyta a zongorázást. Nem nézek a szemébe, nem nézek a szemébe. Istenem, szürkéskék vihar az egész… mély és örök. Na, összepakolok! Bementem a szobába, istenem… nem, nem, elég! Viszlát, én Tormentorom.

Pár perc múlva már bőrönddel a kezemben lépegettem ki az ajtón. Rámnézett azokkal a viharos szemekkel. Éreztem, hogy mondani akar valamit. De nem szólalt meg.

Maja ajtaján kopogtam. Együttérző szemekkel tessékelt be az ajtón

- Csak átmeneti. Majd keresek magamnak lakást

- Mi történt?- kérdezte, amíg bevitte a táskám az üres szobába.

- Összevesztünk. Úgy rendesen, elegem van a féltékenységéből. Vége

- Mennyire vége?

- Teljesen. Összejöttem Lorddal. Még a veszekedés utáni éjszaka

- Akkor nem hiába volt féltékeny

- Ha nem hozza fel, akkor eszembe sem jut! Sosem csaltam volna meg!

- Jó, jó.

- Részemről vége. Nem szeretem

- Értem…- szóval beköltöztem Majához. Már egy-két éve egyedül lakott úgyhogy nem zavarta a jelenlétem, én mégis saját lakáson gondolkoztam. Még sosem laktam egyedül, talán itt lenne az ideje.

A következő próba még a héten volt, túl korán

- Szóval itt van a két új szöveg, A Darkblack Fall-ra illenek inkább, csak ehhez ihletem most- osztotta szét nekünk a szövegeket, szörnyülködve olvastam, amit leírt ismerős volt, túl ismerős. Leírta, hogy elmúlt a szerelmem iránta, hogy megcsaltam és ha érezne is irántam valamit én már más ágyában fekszem.

- Nem vagyok hajlandó ezt énekelni- jelentettem ki.

- Nocsak, Lord szövegeit is kritizálod? Vagy talán az igazság fáj?- nézett rám mogorván

- Nem írhatod ezt így le! Ez nem tartozik másra!

- Én csak azt tudom megírni, ami bennem van!

- Amíg csak dühből írsz, addig ne foglalkozz a szövegekkel!

- Heh, szóval időt kérsz? Mi van, a Fair Wind mellett már nem fér az idődbe a saját zenekarod?

- Nem erről van szó! Miért zavar ennyire, hogy ott énekelek??

- Mert Rose BlackX nem a Fair Wind, hanem az Unbroken Dreams énekese!

- Akkor most jól figyelj Tormentor! Ezentúl Strongarmnak írj csak szöveget!- kiáltottam.

- Heh, majd te megírod magadnak? Vagy mi?

- Nem, kilépek! Vége!- mindenki meglepődött, főleg a többiek.

- S így távozik a Fair Wind új énekese- mondta szépen kimérten. Felpofoztam. Gyűlölöm! Gyűlölöm mindenkinél jobban!

- Rose! Nyugi, ne dönts ilyen meggondolatlanul!- állta utam Strong.

- Tényleg ne! Más ti ketten és a zenekar…- érvelt Sleep.

- Nem én kevertem össze! Nincs az a pénz, hogy én még egyszer együtt dolgozzak Mr. Mirronen kollégával!- vetettem egy utolsó pillantást a tomboló vihar szemeibe. Majd kisiettem.

- Ne tűnj el az életünkből!- szaladt ki utánam Nightfall, gyorsan megölelt- te nagyon fontos vagy nekünk, nekem. Ott voltál amikor olyan nehéz volt, s most, bár ez nagy titok, de együtt vagyunk

- Te és Sleepless? El sem hiszem! Nagyon örülök nektek!- istenem mennyire fájt mosolyogni. Végiggördült egy könnycsepp az arcomon, gyorsan letöröltem.

- Sok lány szíve dobog hiába értetek…Örülök neked alkonyom… De az én mesém kicsit más.

Elindultam. Már most hiányoztak. Vége az Unbroken Dreams-nek a részemről. Még néhány könny csatlakozott az előzőhöz, nincs többet Tormentor, Unbroken Dreams. Új élet kezdődik.

- Hogyhogy vége?- kérdezte Lord.

- Kiléptem.

- De hisz neked ez nagyon fontos volt, vagy tévedek?- kérdezte Maja.

- Fontos volt, de már nem. Nem tudok vele együtt dolgozni…

- Mit szeretnél? Mit csináljunk felejtésképp?- kérdezte Lord egy ölelés közben.

- Nem tudom mit tudnánk csinálni, igazán nincs kedvem semmihez. Fáradt vagyok.

- Nem hiszem, ja, igen, amiért eredetileg jöttem: Kész a CD-nk!

- Na, ez jó! Hát öö… Elmenni most nem akarok itthonról tényleg, nem akarom, hogy a média rögtön kettőnkön lovagoljon…

- Jó. Persze, bár engem nem zavar.

- Szóval itthon maradhatnánk, Maja?

- Nekem tetszik az ötlet- mondta Maja. És egy szekrény felé indult, kinyitotta, tele volt itallal.

- Nem lesz probléma az este- jelentette ki Lord.

- Hé, csak lassan a testtel, nem akarok berúgni… Ma este nem, de kicsit iszogathatunk…

Hát bekapcsoltuk a zenénk és iszogattunk, egész jó hangulat kerekedett.

- Hát, azt hiszem- bújtam Lordhoz- Én belédszerettem Tormentor!- hirtelen nagy csönd, még Maja is nagy szemekkel figyelt minket. Mi a meglepő ebben? Jó, tudom, hogy kicsit hirtelen. De annyira nem durva ez a mondat: Én belédszerettem Tormentor! De! Ez durva! Lord! Ezt Lordnak mondtam! Istenem…

- Lord…

- Igen. Ez az én nevem- mondta hidegen- Hogy vagy?

- Jól.

- Tudsz beszélni komolyan?- bólogattam- Akkor gyere!

- Mit csinálunk mi, Rose?

- Az előbbiért bocs. Azt sem tudom ki az…

- Én viszont igen. A férfi, akit szeretsz, és aki szeret téged, jobban mint bármit.

- Nem szeretem.

- Rose! Nekem hazudhatsz, de magadnak ne

- Öö…

- te nem szeretsz engem, úgy ahogy én sem téged. Tormentor nagyon jó barátom, te szintúgy. És tudom, hogy szeretitek egymást! Nekem meg barátnőm van, aki kisbabát vár. Amit csinálunk az helytelen

- Én… istenem, szeretem, szerelmes vagyok belé, imádom…Azok a szemek sose meresztenek- sóhajtottam, elvesztem a szürkéskék viharban örökre.

- Látod, felesleges azt hazudni egymásnak és magunknak, hogy szeretjük egymást

- Igaz. Jaj, Lord! Annyira igazad van…- öleltem át- Igazi barát vagy!- barát… ez a szó most fontosabb volt mindennél- Nem tudom, hogy megbocsát-e, nem úgy beszélt, mint aki nagyon szerelmes

- Hanem mint akit a szerelme otthagyta, aki dühös, mert ezzel palástolja mennyire fáj neki

- Lehet…

- Jó. Azt hiszem, ennyit tudtunk egyelőre megbeszélni…Maradjak, vagy inkább menjek?
- Azt hiszem jobb, ha mész… Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem. De ugye a barátom maradsz?
- Hát persze- kisétált az ajtón. Én ledőltem az ágyra, mosolyogtam, könnyeztem. Fájt, mart az a gyönyörű igazság. Az ami az élet. Tormentor… Szerelmem…