1.- Togetherness

A nevem Rose. 14 éves lány vagyok. Vörös hajam van és sárga szemem. Hát, van mit fogni rajtam, különösen fenék tájon, de nem vagyok kövér. Imádok írni, novellákat, fanficeket. Olvasni is szeretek, de az igazi szenvedélyem a zene. És a zenészek.

A zene az, ami szavak nélkül boldogít, elszomorít, elvarázsol. Amihez, bármilyen kedvem van, mindig fordulhatok. Gitározni tanulok, bár kevés sikerrel. Igazi kedvencem viszont a zongora. A hangja nagyon fel tud húzni, szinte az extázis határáig. És aki zongorán játszik az nekem már szimpatikus.

Egyik este épp az Interneten nézelődtem, kivételesen jó napom volt, mert aznap sikerült egy számtech vizsgám. Amúgy sokszor van, hogy éjszakára elönt a melankólia, vagy némi depresszió. Lehet sokak szerint ez csak megjátszott, de este csak magamnak minek játszanám meg? Szenvedek ilyenkor, nagyon. Csak azt akarom, hogy valaki átöleljen. Csak azt szeretném, hogy legyen valaki, akire nem úgy tekintek, mint egy barátra, kinek ajkai ilyenkor vigasztalóan csókolnak meg. Azt hiszem ez a magány.

Na, szóval. Nézelődtem a honlapok között, valami érdekeset keresve. Fantasy, ezoterika. Szánalmas, hogy mindenhol a bűbájos boszorkák és a Buffy, a vámpírok réme van. Imádom a mágiát és a vámpírokat még jobban, de ez csak reklám néhány szar sorozatnak.

Megtaláltam a saját oldalam is, nem egoizmus, de sokkal színvonalasabb a legtöbbnél, talán azért, mert én érzéseket írok le és nem néhány fantáziátlan író pancser történeteit. Az én oldalamon az van, ami tényleg jó. És ezek nem csak saját művek.

Nézelődtem tovább, már az alig látogatott oldalaknál tartok. Találok egy érdekesnek tűnőt. Depressziós kis oldal. Azt gondoltam, egy újabb unatkozó lány próbálkozásai arra, hogy valaki észrevegye, dicsérgesse, vigasztalja. Micsoda barát- és társkereső taktika! Jobban szétnézek az oldalon. Nem, ez nem lehet lányé.

Szürreális látvány a fekete hátteren a szürke betűk, amik egy fiú gondolatait írják le. Nagyon elkeseredett fiú, nem, inkább férfi. Szomorú versek, hosszú önmarcangolások olvashatóak rajta. Ha igaz érzés, amit leír, csodálom. Nagyon kívánja a halált, úgy mint sokszor én is. De mi oka lehet egy ilyen embernek a búslakodásra?

Olvasgatom ki ő. Az oldalon már egy ideje nem volt senki. Egy zenekarban játszott: Sin Of Pain, nem ismerem. Billentyűs, de gitározott is, vokálról is olvasok.

A legnagyobb baj vele, számomra: 21 éves. És mérhetetlenül elkeseredett. Fura ennyire önutáló közegben olvasni, azokat a tulajdonságokat, amit a legjobban tudok értékelni egy emberben. Kis bemutatkozása végén csak ennyit ír: Köszönöm, hogy olvastál, bár lehet, hogy én már nem élek, mikor itt jársz! Nagyon rossz szöveg, de most megijeszt. Ez a csodálatos tehetség, nem hallhat meg! Főleg nem saját keze által!

Megtalálom a vendégkönyvet. Ebbe még nem írt senki! Kísérteties az ember magányossága, az oldal hangulata kihozza belőlem a költői énem, ez lehet, meglátszódik az üzenetemen is:

Kedves Ismeretlen!

Olvasva soraid teljesen elvarázsoltál! Nem mondok magamról semmit, mert korom és tulajdonságaim, nem érnek fel az érzéssel, amit kiváltasz belőlem. Csodálatos, hogy van ember, kikben hasonló gondolatok és érzések vannak, mint bennem. Csodálatos, hogy valaki néha, így kívánja a halált. De esdeklem érte, hogy ez a kívánságod ne teljesedjen be! MI válthat ki ilyen mély melankóliát belőled? Csodálattal, BlackX

Beírtam az üzenetet lett, amilyen lett. Egyszerűen, nem tudtam rendesen szavakba foglalni azt az üres érzést, amit érzek. Le kéne feküdni aludni, de nem tudok. Megnyitok egy kereső oldalt és beírom: Sin Of Pain. Nem sok jelenik meg, de az egyik a hivatalos honlap. Biográfia. Semmi érdekes. Diszkográfia. Van egy lemezük, letölthető. Le is töltöm. Alapvetően metál, de sokkal dallamosabb, mondjuk hangulatzenének, már nem nevezném. Tagok, galéria. Nagyon csábít, de ezt az érzést nem akarom azzal elrontani, hogy megnézem az illetőt. Lehet, hogy azért szomorú, mert borzasztóan néz ki és nincs senkije. Anyám, milyen kegyetlen vagyok. Nem is tudom a nevét, az valahogy kimaradt. Megnézzem? Akárhogy ellenkezik az eszem, végül győz a kíváncsiság. Benyitok a tagokhoz. Szerencsére! Csak egy kép van, ami alatt nevek. Így nem találom meg hercegem. Csak nézem az embereket:

Nightfall: Vállig érő szőke haj, piros csíkokkal tűzdelve. Acélkék szemek, akár egy szőke hercegnek.

Sleepless: Fehér körübelül mellig érő haj, sötétbarna szinte fekete szemek, a világos és sötét fura harmóniája ez.

Strongarm: Derékig érő fekete haj, brutális arc hideg szinte kékes-fekete szemek. Agresszív az egész megjelenése, abba biztos vagyok, hogy nem az ő oldalát olvastam. Ijesztő az egész ember, ha szembejönne az utcán, lehet, hogy elrohannék. Nézzük tovább!

Tormentor: Sötét váll alá érő haj, világos szürkéskék szemek, porcelánfehér bőr, fekete festett csíkok a szem alatt. Mélyreható, fürkésző tekintet, amúgy elég vékony.

Stiletto: Rövid, sötétvörös haj, kecskeszakáll, izmosabb test, aranyos arc, kár, hogy a hosszú hajúakért vagyok oda.

Na, ennyi a zenekar. Most már tényleg megyek lefeküdni, nem akarom elrontani a sok újdonságot a gondolkodással.

Lefekszem az ágyba, de nem hagy nyugodni! Ezt nem hiszem el! Felcsapom a szótárt és elkezdem keresni a neveket, bár néhányat ismerek.

Nightfall- Alkony, tényleg a haja is olyan, mint az alkony, amikor a nap még utoljára vörösre festi a búzamezőt.

Sleepless- Álmatlan, talán az átvirrasztott éjszakák tették ily feketévé a szemét?

Stiletto- gyilok, rövid tőr. Illik rá a név, bár meg nem mondanám miért. Csak egyszerűen illik rá.

Strongarm- erőszakos, agresszív. Na, ahogy megmondtam, a név pontosan őt takarja. Brutális, hirtelen, gyilkos. Ezek a jelzők jutnak eszembe róla.

Tormentor-kínzó. Najó, ez a név. Nem értem miért illik rá, kit kínoz? Engem, azokkal a szemekkel?

Na, most már elég! Már fantáziálgatok! A végén még Sin Of Pain fanatikus leszek, azt meg nem szeretném. Lefekszem aludni, másnap reggel suli. Találkozom Majával. A barátnőm és írótársam. Szegény, most épp egy pasi problémával küzd, de a nehezén már túl van.

- Maja! Képzeld találtam egy oldalt, amit egy eléggé depressziós ember csinált. Tudod, hogy imádom az ilyeneket!

- Aj, Rose! Nem jó ötlet! Tudod, hogy jól megjártad, azzal az áldepressziós perverzzel, aki csak azt akarta. Szerencséd volt...

- Tudom, de annyira elvarázsol. Zenész- mondom a semmibe révedve

- És gondolom hosszú hajú, fehér bőrű rocker!

- Jól van, na!

- Bocs, csak ismerlek.- Igaza van, tényleg ez a fajta fiú a gyengém.

- Tudom, és mi van Veletek?

- Semmi! Megoldottam, elmondtam neki, hogy köztünk nincs többé semmi!

- Ügyes! Tudod, most jöttem be a suliba, de már alig várom, hogy hazaérhessek! Írtam a vendégkönyvébe.

- Ajajj!

- Most majd leállok! Békén hagyom, úgyis csak tetteti magát valószínű! Nem is ismerem, felesleges ennyire túlspiráznom a dolgot- túlspirázni? De hülye szó! Nem szoktam gyakran ezt a szlenget használni.- Ma lesz info?

- Igen.

- Na ez a zenekar. Jó zenét játszanak- magyarázom a gépterembe Majának- és ők a tagok!

- Értem. Mondjuk, tudod, én nem vagyok annyira oda az ilyen zenéért. És melyik a mi depressziós hercegünk?

- Nem tudom- mondom pirulva, lesütött szemekkel.

- Nem tudod??

- Tudod, nem néztem meg a honlapon, és nem tudom, hogy meg akarom-e.

- Rose! Most azonnal megnézed! Egész nap az illetőről beszélsz, teljesen rá vagy kattanva, de még azt se tudod, hogy, hogy néz ki vagy egyáltalán ki ő!

- Jaj, Maja! Kell ez nekem? 21 éves... Najó, megnézzük, hátha kiábrándít!

Maja buzdítására újra felmentem az oldalra. Rögtön beléptem a vendégkönyvbe. Nincs válasz. Nem találom sehol a nevét, nem írta erre az oldalra. Meg tudnám a zenekar oldalán nézni, de nem akarom. Majának nem is említem ezt a lehetőséget! Megvárom a suli végét, kimegyek a többiekkel a kedvenc helyünkre, ott elszívok egy-két szál cigit. Majd hazamegyek. Kicsit elszomorít, hogy nem válaszol eme kedves idegen...