3. Past and Present

-Ajj, Maja! Képzeld, tudom ki Ő!

- Na, megnézted?- kérdezed kíváncsian.

- Nem, ő maga mondta el!

- Tehát beszéltetek?- darabig nem válaszolok, aztán kicsit hangosan mondom:

- Igen! Nem túl sokat, de azt hiszem, imádom, annyira álmaim herceg, hogy már nem is lehet igaz!

- Na! És elmondanád ki az?

- Tormentor- mondtam ki áhítattal a nevet, amit ezután nem tudok majd elfelejteni.

- Ajajj, hosszú sötét haj, fehér bőr. Jaj szegénynek! Ép a billentyűst? Furcsa játéka ez a sorsnak. És mit beszéltetek?- hát, elmeséltem neki, szépen aprólékosan, talán túl aprólékosan is. Majának különösen a fényképküldés tetszett.

- Szívesen megmutatnám, de otthon van a gépen- végül kiegyeztünk abban, hogy egyszer feljön és majd akkor megnézi. Egész napom a felhők közt telt, így magamnak tudhatok egy matek 2-t és egy biológia 1-t, de még ez se tud elszomorítani. Az órákon többször is azon vettem észre magam, hogy ide-oda írogatom azt a bizonyos T betűs szót (gyengébbek kedvéért leírom: Tormentor)

Kicsit túl sokat foglalkozom vele. De ilyenkor annyira boldog vagyok. Anyám nem is nagyon értette, miért vagyok ennyire őrült. Leültem a géphez, megcsináltam a szokásos dolgaim. Feltöltök egy fejezetet a fanfic oldalra. Majd a saját oldalamra, chat-nél találok egy üzenetet Tormentortól. Gratulált a novellákhoz, és dicsérte a fantáziám. Valaki egyszer azt mondta, annyira szerelmes, hogy már nem érzi az ital, étel ízét, hogy már nem lát színeket. Valahogy velem is ilyesmi van, nem érdekel más csak a fekete honlap szürke betűi. Már most beköszönök hozzád, jelezve, hogy hazajöttem.

Aztán megpróbáltam elterelni a figyelmem, minek írtam ilyen korán? Azt hiszed majd, hogy nagyon rád akarok tapadni. Most már mindegy. Megpróbálok olvasni, írni, tanulni. De 15 percenként feljárok az oldalra, hátha írtál. Egy óra múlva felnézek, már írtál is.

„Ideszögezel a géphez! De örülök ennek a köteléknek. Amúgy neked is hello! Olvastam néhány írásod, a Death Alone nekem nagyon tetszett”

Vá! Tetszik neki! Olyan vagyok, mint egy hülye picsa! Mosolygok, mint egy elmeháborodott, felsikkantok az üzenetednél, és úgy ver a szívem, mintha öt iskolakört sprinteltem volna végig. Nézegetem a képed, amit tegnap küldtél. A kézírásod, karod, kezeid, csuklód. Mi az a seb ott?

„Tormentor! Mi az a sebhely, ott a csuklódon? Mondd, hogy nem az, amire gondolok!” Kicsit letámadtam, de akkor ez annyit jelent, hogy te már meg akartad ölni magad, csak szerencséd volt, hogy élve maradtál. Rossz belegondolni, hogy akár halott is lehetnél. És akkor most nem beszélgetnénk itt, elvarázsoltál volna akkor is. De akkor egy halottba szeretek bele?

„3 hónapja történt, Amy (a volt barátnőm) akkor tájt hagyott el. A zenekarban is sok probléma volt, lelkileg annyira kivoltam, hogy nem kívántam mást, csak a feloldozó halált. De örülök, hogy túléltem. Nagyon zavar ez téged?”

„Dehogy is! Csak megijedtem. Ha hiszed, ha nem. Féltelek. Holnap péntek. Nem akarsz találkozni? Végül kinyögtem, ez vajon randi lenne? Mindegy kicsit gyors vagyok, de nem tudom mi ütött belém. Jaj, nemet fogsz mondani!

„Fantasztikus ötlet! De minek akar egy ilyen aranyos lány, mint te, velem találkozni?- Hé! Nem vagyok aranyos! Még nem is láttál! Hogy miért akarok veled találkozni? Hogy először jól leszidjalak! Hogy tehettél magaddal ilyet, majdnem meghaltál! Aztán össze-vissza csókoljalak, majd megőrülve, hogy itt vagy nekem és mennyire imádlak! Na jó! Szép kis álom! Egy 21 éves férfinek, már csak én kellek!

„Meg akarlak ismerni személyesen is! Amúgy te még nem is láttál engem. Hogyhogy az aranyos jelzőt kapom akkor?”

„Csak hiszed, hogy nem láttalak, a honlapodon volt rólad egy kép és azon aranyos vagy és ha már itt tartunk, többnek nézel ki, mint 14. Még azt hiszik majd, hogy a barátnőm vagyJ”

Oh, tényleg! Az mekkora tragédia lenne! Nem akarunk úgy is viselkedni, csak úgy a poén kedvéért? Aj, te nem úgy nézel rám, mint egy lányra, szerelemre. Csak, mint egy gyerekre, barátra. Én mégis úgy vágyom rád, mint a sivatag az esőre. Hát, akkor így találkozzunk. Lényeg, hogy megismerjelek amennyire lehet, amennyire engeded.

Még sokat beszéltünk az este, majd jött a másnap. Aztán azon kaptam magam, hogy suli után a hosszú fekete kabátomban állok az Árpád- hídnál. Most szálltam le, nemrég a HÉV-ről. Egyszer csak egy motor tűnik fel, egy egész szép motor. Majd megáll előttem. Leszáll az illető, aki szintén talpig feketében van.

- BlackX?- kérdezi.

- Tormentor?- kérdezem, bár a válaszban már biztos vagyok. Leállítja a motort, leszáll róla. Tényleg magasabb vagy nálam, egy jó fejjel. Tényleg marha jól nézel ki. Gondoltam puszival köszönünk. Te is követtél. Viszont olyan ügyesen elbénáztuk, hogy végül egy kellemes szájrapuszi lett belőle. Arcodon kis pír jelent meg, én valószínűleg égtem teljesen.

- Na, hova menjünk?- kérdezed kis mosollyal.

- Hát...- csak nézlek, lenne néhány tuti tippem hova tudnék menni veled- nem tudom. te hova szeretnél menni?

- Nos, rám bízod magad?
- Igen- rád bármikor.

- Hát, akkor gyere ülj fel, menjünk valami annyira nem nyüzsgő helyre, oké?- segítesz felszállni. Majd elindulunk, elég gyorsan hajtott, bár inkább csak nekem tűnt annak, nem vagyok hozzászokva a motorozáshoz. Szorosan hozzád simultam és átkaroltalak hátulról. Éreztem az illatod, finom volt. Mindent összevetve jó motorozni. Egy dombra mentünk fel ahonnan be lehetett látni a várost.

- Ez gyönyörű!- csak ennyit tudtam mondani, beláttam az egész várost. Minden ott volt a lábam előtt.

-Gyönyörű!- suttogod miközbe rám néztél. Leültem a fűbe. Közel, de nem zavaróan közel hozzád. Sokat beszélgettünk, erről-arról, semmi konkrétról.

- Nem fura?- kérdezted.

- Micsoda?

- Hát, az hogy három napja ismerjük egymást, és most itt ülünk ketten, ezen a dombon.- Istenem! Ezek a szemek! Azt hiszem egyre közelebb hajolok hozzád, nem kéne már most csókolózni! Pedig annyira hívogat a szája.

- Tényleg fura!- Eszmélek fel- de úgy kellemesen. Úgy értem nem zavar, hogy idősebb vagy, meg hogy szinte semennyire sem ismerjük egymást- na ennél hülyébb mondatot el se hebeghettem volna.

- Értelek- mondod kicsit megkomolyodva, de ahogy rád nézek, mosolyogsz- Jó így.

Eszembe jut valami, hülyeség, de megfogom a karod.

- Megnézhetem?- kérdezem. Nem válaszolsz, csak bólintasz. Felhajtom a fekete ing ujját. És ott húzódik a seb, ami elvehetett volna tőlem, még mielőtt megismertelek volna. Finoman végigsimítok rajta, szinte alig hozzáérve. Majd a karod kezdem simogatni körülötte. Majdnem gyógypuszit adok rá, de erről az ötlettől villám gyorsan lemondok.

- Ne merj többet ilyet csinálni!- suttogom kicsit szomorúan, újra megrohamozott az érzés, hogy milyen lenne, ha elvesztenélek. Heh, nem is voltál az enyém, elveszteni! Azt se tudom miért, de megölellek. Annyira jó érezni tested melegét, érezni, ahogy ver a szíved. Te mosolyogtál, erősen tartottál, miközbe hátradőltél a fűben, így lényegébe fejem mellkasodon pihent. Rád néztem, szavak nélkül beszéltünk. Azt vettem észre, hogy megint mágnesként vonzanak ajkaid. Hát legyen! Parancsoljon a test! Megérzem szád keserédes ízét, mint egy jófajta drog, elég egy alkalom és függővé tesz, te is ilyen vagy. De én boldogan szokom rád. Hagyom, hogy felfedezd szám, majd nyelveddel kezdek játszani. Kezeid hátulról még szorosabban ölelnek, gondosan ügyelsz, hogy ne a félreérthető helyeket érintsd. Szomorúan szakadok el ajkaidtól, kicsit összezavar az, hogy viszonoztad, elutasítást vártam.

- Bocsánat- mondod- Gyere! Hazaviszlek!

Szótlanul követlek, életem legszebb pillanata volt ez. A házunk előtt leszállok. Ezúttal két puszival köszönünk el.

- Mégegyszer bocsánat, én megértelek: az idő, meg hogy csak barátok legyünk. Nekem, így is rendben, véletlen fellángolás- beindítod a motort.

- Nem akarok barátkozni, téged akarlak- mondom, de már nem hallod. Elmentél. Hát mit mondjak? Anya nem fog örülök, hogy hatig nem voltam sehol, majd azt mondom a barátnőimmel voltam.