6. Dream become true

 Az iskola órái csigalassúsággal telnek. Tavasz van, kint kezd egész szép idő lenni és mi itt bent ülünk. Ez nagy pech. Pedig most olyan jó lenne kint sétálni vagy beülni valahová a barátokkal vagy találkozni Tormentorral! De ma próbálnak! Maja a mellettem lévő padban olvas valami fura nyelvű könyvet. Nem értem, sokat változott mostanában, olyan mintha titkolna valamit. Vagy lehet, hogy csak én változtam. Főleg, hogy mostanában eléggé elhanyagolom a sulit, a barátnőket, még a züllést is. Mikor lesz már holnap?

Végre! Megannyi unalmas perc után végre! Itt ülök a motoron mögötte. Lassan megérkezünk, nem rossz környék, tipikus város! Mondjuk a hangzavar elmarad. Elég csendes itt minden, meg elég sötét, úgy értem árnyékos. Megérkeztünk. A másodikon lakik, előveszi a kulcsot, kinyitja az ajtót, majd betessékel.

- Én nem szolgálhatok, olyan kellemes sztriptízzel, mint te. De azért érezd magad otthon.

- Ez marhajó!- nézek szét áhítattal. Itt minden annyira Ő! Van egy szinti, találtam két gitárt. Képek, rajzok, írások. Nincs rend, de kupi sincs. Pont jó! Csak nézelődtem nem is tudom mit mondhatnék...

- Rakjak be valami zenét?- kérdezed.

- Hát, milyen zenész vagy te? Inkább játssz valamit!

- Mit játsszak?- kérdezed, amíg kezedbe veszed a gitárt. Elkezded csak úgy pengetni a húrokat. 

- Hát, valami jót!

- Kösz!- elkezded a Sonata Artica- Replica című számának elejét játszani. Rögtön felismertem, hisz Majával sokáig volt ez favorit!

- Ismersz For My Pain számokat? Azok elvben elég jók

- Ahhoz szinti kell, de asszem boldogulok- sétálsz a szintetizátorhoz. Elkezded játszani, felismerem: Dancer In The Dark. Más, mint az eredeti, kicsit gótikusabb, hidegebb.

- The only hope in this endless night...- kezded énekelni, nincs kimondottan jó hangod, de kellemesen átlagos- I hear your voice is calling me:

- Don’t be afraid!- énekeltem bele. Félrecsúszik az ujjad, de tovább játszod és én is tovább a női vokált.

- You’re a start shining bright- és vége!

- Ennyire ismered?- kérdezed érdeklődve.

- Imádom. És a szintis se rossz pasi!- mosolygom. Ezt több féleképp is értheted, bár a zenekar billentyűse sem néz ki rosszul, én mégis rád értettem. Nem hiszem, hogy értetted a célzást.

- Na, jólvan. Nézzünk valami mást!- mosolygod savanyúan, máris új dallamot játszol. Ezt nem ismerem, de elsőre beleszerettem. Olyan szomorú, hideg, mégis szenvedéllyel telt.

- Mi ez?- kérdezem

- Én írtam, pontosabban Sleeplessel együtt írtuk.

- Állati.- teljesen elmélázok rajta, érzem, hogy én is túlságosan elszállok a dallal. Inkább becsukom a szemem, úgy kisebb a kísértés. Nem, így sem jobb. Érzem, hogy nagyon, veszettül akarlak. A zene, a szintetizátor, te. Nem lesz ez így jó.

- Hagyd abba légy szíves- nyögdécselem még mindig csukott szemmel.

- Miért hagyjam?- mosolyogsz és még inkább játszani kezded. Látod rajtam! Látod, hogy a kellemes szenvedés béklyóiba kötsz!

- Csak hagyd abba!- kérlellek, rádnézek. Megértően mosolyogsz, de tovább játszol. Nagyon gonosz vagy, ördög. De én szeretem az ördögöt. Őrjítő, kívánatos ördögöm, szép szemekkel. Vadul kapok érted, s már csókolózunk. Áthajolva a szinti fölött. Nyakadat ölelem, te derekamat tartod. A zene ugyan eltűnt, a szenvedély mégsem csökken. Kioldalgunk a szinti két oldaláról, így már egész testünk egymásnak simul. Szorítalak magamhoz, kezem fenekedre csúszik. Te felkapsz a falhoz szorítasz. Átkulcsolom lábaimmal a derekad, beletúrok a hajadba. Majd kicsit lenyugodva elszakadok tőled.

- Héé!- suttogom- De gonosz vagy! Látod, mit csináltál velem?

- Már ismerem egy gyengéd! De már megint mit csináltunk?

- Hát, be kell vallani: én élvezem.

- Nem különben, de nem lesz ez így jó- mosolygod.

- Ugyan miért nem?

- Tudja kisasszony a korkülönbség. Az, hogy csak barátok vagyunk.

- Hát, igen a barátságról le kell mondanunk, a másik nekem csak jó.

- A családod is nagyon fog nekünk örülni...

- Tormentor! Ne beszélj annyit, ha jobb dolgokat is tehetsz a száddal!

- Áh! Igazán? Például, mit is? Énekeljek?

- Nem pont erre gondoltam- válaszolok türelmetlenül.

- Akkor egyek?- mondod és elkezded harapdálni a nyakam.

- Ez valamivel közelebb áll az eredeti tervhez- nevetek- De még ez sem az.

- Akkor rágyújtsak?- keresni kezded zsebeidben a cigit. Elég viccesen nézünk ki, én a falnak szorítva átkulcsolt lábakkal, míg te cigit keresel. Meg is találod, rágyújtasz. Nyugodtan kifújod azokkal az ajkakkal, mik kicsit kipirultak a csókolózástól. Majd újra beleszívsz a cigibe, de kifújni már én fújom a füstöt. Ugyanis, egy jól irányzott rántással magamhoz húztalak és elvettem, amit akartam.

- Ohh, szóval erre gondoltál

- Erre-erre

- Rose, én sze...- mondtad volna.

- Csss... Ne mondd ki! Még ne! Nem ismerjük egymást annyira! Ne hamarkodd el! Majd, ha itt lesz az ideje.

- Rendben, de honnan tudod mit akartam mondani? Lehet, hogy csak annyit akartam mondani, hogy Rose szeretném, ha a zenekarban vokáloznál?

- Ezt akartad mondani?- kiálltok fel.

- Hát...is.

- Imádlak!- ugrottam a nyakadba, ha lehetséges még jobban ebben a helyzetben. Apró puszikat nyomtam a szádra.

- Ne mondd ki, ne mondd ki- utánoztad a hangom.

- Ez a kettő más. Ha elég nagy leszel, te is megérted majd- nevettünk mind a ketten. Majd újra csókolózásba fullad beszélgetésünk.

- Üdvözöllek a Sin Of Pain-ben!