8. The Band

A szombatom hasonló hangulatban telt, mint a péntek estém. Vasárnap anyám kitalálta, hogy tanuljak. Természetesen nem lett belőle semmi, Tormentor felhívott. Annyira odavoltam, mondta, hogy beszélt a többiekkel kedden tudnánk találkozni, hogy bemutasson nekik.

- Kedden? Tehát kedden látlak újra, ez nagyon sok idő...

- Tudom. Nem akarod, hogy elmenjek érted hétfőn a sulihoz?

- Ez jó ötlet! Szívemből szóltál!

- És mit csináljunk?

- Igazából mindegy. Veled vagyok és ez a lényeg.

- Oh, rendben. Szere... Na! Hiányzol!

- Nekem is te.

- Csók

- Csók

Nagy sóhajjal dőltem az ágyra. Nagyon nyálasan hangzik, de tényleg Tormentor az életem értelme. Miatta fekszem le, miatta kelek, járok a suliba... De most, így vasárnap délután még unatkozom. Keresek valami könyvet, konkrétan most Varg Vikerness- Vargsmal című könyvét kezdem. Még érdekel is a könyv, de mégis leteszem. Az Interneten nézelődök, nem mintha bármit is találnék, de jól elvagyok. Fanfictionokat olvasok, képeket nézek, zenét hallgatok. Majd eltöltök egy órát a fürdőben. Lefekszem aludni, nevetek a sok félbehagyott szeretlek-en. Nekem is nehéz, de jobb, ha nem mondjuk ki. Jobb, ha nem válik közhellyé. Így máshogy kell éreztetnünk egymással a szerelmet, így jobb. Még elmélázok ezen kicsit, majd elalszok.

Hétfő. Majdnem elkéstem! Rohanok befelé, nekiütközök a régi szerelmemnek. Ő morgott valamit megvető arccal, én pedig egy bocsi-t kiáltva tovább rohantam. Végül sikerült beérnem. Kezd nagyon meleg lenni, pedig még nagyon nyár eleje van. A suliban azt hittem rosszul leszek, unalmas órák és meleg! Nagyon meleg! Majának folyamatosan Tormentorról beszéltem, néha csodálom, hogy kibír engem, és két igencsak 18 éven felülieknek való novellát is írtam. Kezdek a fanatikusává válni, jaj csak lenne már vége a sulinak. Már a szekrényeknél vagyok, kinézek az ablakon, már meg is érkeztél. Legszívesebben kirohannék hozzád, de nem. Várjál szépen, türelmesen. Te is szenvedj egy kicsit, milyen kis gonosz vagyok. Megkeresem néhány barátom. Maja hazament, így Flórával és Rice-val beszélgetek. Körülbelül tíz perc múlva elkezdek öltözni, majd felkapom a táskám és sietek ki.

- Azt hittem már elfeledkeztél rólam- mosolygott.

- Rólad nehéz!- mondtam, és máris ajkain csüngtem. Szenvedélyes csókolózásba kezdtünk, el is feledkeztem, hogy a tanáriból egyenesen idelátni és a sok erkölcsös tanárnak nem tetszene, amit lát. De Tormentor mellett visszafogni magad? Lehetetlen!

- Na, menjünk innen!- javasoltam.

- Rendben, megint a dombra?

- Ahol először voltunk?

- Igen.

- Akkor mehetünk- felszálltunk a motorra. Elindultunk, egyik kezemmel a derekát karolom át míg a másikkal kigombolom az ingje felső gombjait. Kezem becsúszik a fölsője alá és a mellkasát simogatom. Egyszer csak valami hideget érzek, egy lánc. Tovább simogatom, míg kitapintom a medált. Oh, ez egy kereszt. Nem is akármilyen, egy fordított. Elmosolyodok, ezzel nem lesz gond. Inkább tovább vándorol a kezem.

- Rose! Imádlak, de ezzel előbb- utóbb bajba keveredünk. Tudod, ezzel eléggé felhúzol és ha nem figyelek, balesetünk lesz.- erre fogtam és kicsit megcsíptem őt, éreztem, hogy felnyög egy picit- Na jó, folytasd csak!- Hát folytattam, lassan meg is érkeztünk.

- Itt is vagyunk!- mondom és lepattanok a motorról. Már nézem is a kilátást, annyira szép. A koranyár varázsa. Egyszer csak kezeket érzek a derekamon, ajkakat a nyakamon.

- Tudom, hogy csak két nap, de akkor is hiányoztál- suttogja a kedves.

- Te is nekem, nagyon-nagyon

- Tudod, volt már pár barátnőm, de ennyire senkinek nem voltam a függője- nem tudok erre mit mondani, az én fantáziám is teljesen lefoglalja a szerelem. Nevetünk, szórakozunk ketten, most is játszunk. Néha nagyon szeretném, ha több is lenne, mint játék. De be kell vallani elég fiatal vagyok és még nem vagyunk együtt annyi ideje. Pedig a libidóm minden egyes alkalommal felkorbácsolod. Halkan énekelgetek miközbe nézlek

- Szép hangod van

- Hát, hozzá kell szoknod- mosolyogtam- jaj, annyira izgulok! Milyenek a többiek?

- Majd holnap te magad alkothatsz róluk véleményt

- És kiöltözzek? Vagy csak úgy simán? Milyen ne legyek?

- Csak add magad, elég elbűvölő vagy így is- ölelt át.

- Tormentor? A többiek tudnak rólunk? Úgy értem kettőnkről?

- Nem mondtam el nekik.

- Maradjon titok?- kérdeztem

- Hát, egyelőre. Előbb ismerjenek meg, aztán.

- Rendben, de biztos nem leszek túl fiatal? Úgy értem, hogy ti mind huszonvalahány évesek vagytok, míg én most fogom tölteni a 15-t.

- Nem tudom mi lesz, szerintem nem probléma, de én egy kicsit elfogult vagyok veled szemben- vigyorgott rám.

- Nocsak! Hogyhogy?- kérdezem színlelt értetlenséggel

- Könnyen tudsz befolyásolni engem- megcsókoltam, vadul játszunk megharapom a száját.

- Aú! Megharaptál!

- Tudom.- mosolygom kéjesen.

Halálra izgulom magam. Már csak 1-2 óra és találkozom velük! Nem kéne ennyire felizgatni magam! Csak rosszul leszek! Biztos énekelni kell majd nekik, csak sikerüljön! Ők is találják elég jónak! Tormentor eljön értem. Nem lesz semmi baj, csak magamat kell adnom. Csak legyek normális! Azt hiszem keresni, fogok egy énektanárt. Jesszus, olyan görcsbe van a hasam, csak nyugi. Mély levegő, csak odamegyek és énekelek egy sort. Azt meg úgy is szeretek. Nem lesz baj. Inkább figyelnem kéne az órán: irodalom, még bírom is. Aztán vége a sulinak. Hazamegyek és lenyugszom, nem kattogok ezen. Milyen lesz a próbaterem? Még nem is voltam soha, csak tévében láttam. Tehát ez is új lesz. Na, végre! Kicsöngettek. Sietek haza, otthon elkezdek készülődni, miután kicsit megnyugodtam.

- Nem mehetsz el!- hallom a húgom hangját.

- Ugyan ki mondja ezt? Te?

- Igen. Másképp elmondom anyának a dolgaid.

- Nem tudsz mit tenni! Lehet, hogy énekelni fogok náluk és az éneklésben, nem akadályozhatsz meg!

- Elmondom anyának, hogy jártok Tormentorral!
- nem tudod bebizonyítani! Úgyhogy, szállj le rólam!- lassan el is indultam, útközben kedvesem felvett. Most úgy öleltem át a motoron, ahogy eddig soha. A szívem a torkomban dobogott, egyre jobban, ahogy közeledtünk úti célunkhoz.

- Ne izgulj! Nem lesz semmi baj! Csodálatos vagy és ezt ők is tudják majd- mondta és gyengéden megcsókolt. Nagyon jól tud nyugtatni, sokkal hatásosabban, mint bárki más.

- Kész vagy?- álltunk az ajtó előtt. Nagyot sóhajtottam, majd bólintok- Akkor menjünk be.

- Oké- mosolyogtam. Benyitottunk egy folyosó, elég rövid néhány ajtó oldalt. A legvégén velünk szemben is volt egy ajtó, azon mentünk be.

- Sziasztok megjöttünk!- köszönt be szerelmem.

- Hellosztok!- köszöntem én is be viszonylag normálisan.

- Hello kislány!- köszönt az első ember, aki odajött- A nevem Nightfall.- vigyorgott a tengerkékszemű, szőke férfi rám.

- Rose.- nyújtottam felé a kezem, hogy kezet rázzunk, de ő ezt észre sem véve átölelt. Majd továbbléptem. Egy rozsdás hajú, pocakos férfihez. Elmosolyodtam, hisz felismertem őt: Stiletto. Az ő arca komor maradt.

- Üdv!- mondta egy egyszerű kézfogás kíséretében. Neki is bemutatkoztam, semlegesen bólintott. Na, innen gyorsan tovább!

- Üdvözlöm Kisasszony!- hosszú fehér haj és oly szép fekete szemek. Tipikus művész. S a hangnem is, olyan lovagias. Művészien elbűvölő. Mielőtt észbekaphattam volna, már adott is egy kézcsókot.

- Én is örülök Sleepless!- Hopp. Még nem mutatkozott be. Kérdően nézett rám, Tormentorra pillantott, majd elmosolyodott. Arrébbléptem, íme ott állt előttem, akire a legkíváncsibb voltam. Ugyan így festék nélkül, nem volt annyira vészesen sápadt és nem volt arca annyira kontrasztos.

- Hello Rose!- hú, a hangja állati jó! Nemcsak énekben remekel és kedvesnek tűnik. Mosolyog, azt hiszem szimpatikus vagyok neki s ennek nagyon örülök. Végül visszaléptem kedvesem mellé. Ő már emelte kezeit, hogy átöleljen, amikor eszébe juthattak a többiek, így inkább nyújtózott egyet.

- Na, akkor hallhatunk valamit?- kérdezte Sleepless- Tormentor eddig csak dicsért téged- folytatta és kacsintott. Ránézek Tormentorra, kicsit elpirult.

- Persze. Kicsit izgulok, de menni fog. De mit énekeljek?

- Bármit, ami eszedbe jut- mosolygott Strongarm. Még szerencse, hogy gondolkodtam előtte ezen, így egy könnyebb Nightwish számmal kezdek. Ez egész jól megy. Szám felénél befejezem, amikor a versék már lementek és csak a refrén volna hátra.

- Uhh, ez állati- hallottam Nightfall hangját. Itt pirultam el.

- Nem rossz, de ez elég mély volt. Tudsz még ezenkívül valamit? Valami magasabbat?- mondta Stiletto. Basszus, nem bír engem. Ki akar velem cseszni!

- Hát, a magasabb hangjaim elég bizonytalanok, de bizonyos szintig tudom fokozni.

- Akkor, ha hallhatnánk- oké, ez lesz a nehezebb menet, a magasakat szeretem, de annyira nem mennek. Hát elkezdtem ezúttal egy magasabb hangnemű számot. Alapjába nem nehéz, csak a közepe után fel kell menni elég magasra. És az eddig egyszer sikerült véletlenül. Egyszer csak hallok néhány zongorahangot, hátra nézek Tormentor játssza a dallamot, majd felbúg egy gitár Sleepless kezében.

A többiek többnyire csak néztek. És én éreztem, hogy vészesen közeledik az a rész. Becsukom a szemem, és sikerül! Ugyan nem volt teljesen tiszta, de másodszor az életemben sikerült! Kifogtam rajtad Stiletto! Innen már nem tudom elrontani.

- Azt hiszem, az imént halott dal egyenes út a zenekarba- mondta semmibe meredve Strongarm.

- Elbűvölő!- nevetett Sleepless

- Hát, tűrhető! Akkor ezentúl tag- legyintett Stiletto.

- Uhh, ez isteni!- mondtam- most viszont lehet itt valahol valamit inni? Kicsit kiszáradt a szám.

- Jaj, persze megmutatom- ajánlkozott Tormentor. És már indultunk is kifelé, több okból is helyesnek tartottam, hogy mi ketten megyünk. Először is, így többiek tudnak beszélni, másodszor pedig végre kettesben lehetünk. Kimentünk a teremből, ahol énekeltem. Az ajtón immár Sin Of Pain tagként léptem ki.