9. Truths and loves

Ahogy kilépünk, rögtön balra volt egy ajtó, ami egy kis klubba vezetett. Volt egy italospult, hűtő, kanapé, ahol le lehetett ülni és biliárd asztal is.

- Mit kérsz?

- Kóla van?- bólintott.- hát, akkor az jó lesz- kivett a hűtőből két fémdobozos kólát. Odasétált hozzám és a kezembe adta az egyiket. Én ráültem a biliárdasztal szélére, és úgy iszogattam. Tormentor le akart ülni, de némi ivás közbeni mutogatással megértettem vele, hogy maradjon a közelembe. Besétált a lábaim közé. Keze fel-le járt a combomon.

- Ezt a magas hangodat, még nekem se mutattad meg

- Ami azt illeti eddig, szinte senkinek. Csak néha jön elő és a technikájában sem vagyok tisztában.

- Ohh, beszélj Strongarm-val. Ő biztos tud énektanárt, taníthatnálak én is, de nekem azt hiszem nyelvoktatásba fúlna a dolog- mosolygott huncutul.- és magasabb hangokkal is gondba lennék.

- Majd rákérdezek. Amúgy, nagyon köszönöm a kíséretet, sokat segített- mondtam és megcsókoltam.

- Igazán semmiség- szakította meg nyelveink táncát egy pillanatra, majd folytatjuk. Hátradőltem az asztalon, ő is dőlt velem. Kezeimmel inge alatt jártam, míg ő is melleim környékén járt. Amikor hirtelen egy ajtócsapódást hallottunk. Felnéztünk egyszerre, az ajtóban Sleepless állt.

- Kicsit óvatosabbak is lehetnétek, mi van, ha nem én lépek be ezen az ajtón?

- Mi az hogy nem te? Meg se lepődsz?- kérdezte kedvesem, még mindig félig rajtam.

- Tormentor, elmondtad neki?

- Én biztosan nem.

- Ajj, ne izguljatok. Nekem ez nem probléma, amúgy tudtam. Tormentor eléggé ismerlek, túl jól, hogy rájöjjek, ennyi áradozás után csodálom, hogy a többiek nem. Aztán ma, ahogy egymásra néztetek s a nyújtózkodás ölelés helyett- nevetett.

- kétség kívül jó megfigyelő vagy- mosolyogtam savanyúan.

- Köszönöm, hölgyem. Ezt bóknak veszem! De nyugalom, tőlem nem tudja meg senki!

- Megtisztelsz- mosolygott Tormentor is most már.

- Neked meg gratulálok a vokálhoz, Stiletto-nak nem tetszett az ötlet annyira, gondolom észrevetted, de nem tudom mi az oka.

- Hát, majd hozzászokom.

- Na, gyertek vissza- mosolygott, mentünk utána. Most láttam csak meg, hogy az ajtóra a Nagypróbaterem szó van írva és ahogy bementem és végre körülnéztem, tényleg nagy volt. A zenekar összes felszerelése elfért itt és még, így is viszonylag nagy üres tér maradt. Kell az akusztika miatt.

- Bérelitek ezt a próbatermet?- kérdeztem miközbe szétnéztem.

- Nightfall örökölte még régen, amúgy ez valami alkalmi lakás volt, vagy mit tudom én. A lényeg az, hogy kicsit átalakítottuk.- mondta büszkén Strongarm- Hangszigetelés, megfelelő eszközök. És ennek a szobának a legjobb az akusztikája- hát, nem megmondtam.

- Áhh, értem. És a többi ajtó hova vezet?

- Hát, az egyik a bár, ott már jártál az előbb. Aztán vannak külön szobáink. Gitárosoknak szoba, ahol van ez-az a gitárhoz. Nekem minden szöveggel van tele, nálad is hasonló lesz a helyzet. Tormentornak és Stilettonak is van külön kis helye, ahol gyakorolhat, alkothat.

- Váó! Akkor egész jó helyen vagytok!

- Vagyunk. Már te is velünk vagy.- mosolygott Stiletto, bár mosolya kicsit erőltetettnek tűnt.

- Najó, akkor próbálunk még ma?- kérdezte szerelmem.

- Persze- bólintott Sleepless- persze BlackX kolléganő még nem igazán tud mit kezdeni, így csak foglaljon helyet és hallgasson.

- Rendben- leültem. Eljátszották két számomra ismeretlen számot. Valószínűleg saját szerzemények. Aztán jött egy-két Therion, de igazán csodálkoztam, amikor a Dimmu Borgir felhangzott. Strongarm, nagyon nem hörgött, de még ezt is jól énekelte. Aztán jött az a bizonyos szám, amit már egyszer Tormentor játszott nekem, azt, ami közbe letámadtam. Ezt ne mállhattam mosolygás nélkül. Láttam ő is elmosolyodik. Mint utólag kiderült a szám címe: Remuria. Azt hiszem, ezt megjegyeztem örökre. Aztán jött még néhány metál. Majd valami régebbi rock átdolgozás. Végül egy Nightwish-el zártunk, csakis az én kedvemért, hogy én is próbáljak egy kicsit.

Próba után Stiletto és Nightfall gyorsan leléptek. Tormentor elvolt Sleeplessel. Én addig odamentem Strongarmhoz.

- Na, szóval. Tudod, a magasabb hangjaim még elég bizonytalanok és azt szeretném megkérdezni, nem tudsz-e esetleg egy énektanárt?

- Hát, így hirtelen nem. De én szívesen megtanítanálak arra, amit tudok. Végére sokkal jobb leszel, mint én- mondta búsan.

- Nyugi, mellég jövök, nem helyetted

- Rendben- mosolygott- Akkor még beszélünk.

- Rose!- hallottam a hátam mögött.

- Igen?
- Indulhatunk?- kérdezte Tormentor.

- Persze- felkaptam a táskám, elköszöntem a többiektől, majd kirohantam Tormentor után. Felmentünk hozzá, adott egy szöveget. Majd ismét vadul egymásnak estünk. Jól eljátszadoztunk, majd hazahozott.

Itthon boldogan újságoltam a szülőknek, hogy végre egy igazi zenekarban énekelek. Anyám belenyugodott, mosolyogva bólintott, tudta ezt az egyet nem veheti el tőlem senki. Még ő se. Húgom rosszallóan néz rám, irigy. Sosem vallaná be és én sem emlegetném neki, de tudom, hogy az. Néha kitörik belőle ez-az. Apám örül, csak említi, hogy ne hanyagoljam el az iskolát sem.

A suli vége felé járok. Heti kétszer járok Strongarmhoz énekelni és szintén kétszer próbára. És ahányszor lehet Tormentorhoz. Itt a születésnapom. Végre betöltöm a 15-t. Tormentortól egy ezüst nyakláncot kaptam. Egy szép nonfiguratív medállal. Annyira szeretem, most, hogy már betöltöttem a 15-t is ,lassan ne mártana tovább fokozni együttléteink örömét. Még talán egy hónapja sem vagyunk együtt, de érzem, hogy szeret, érzem, hogy én is akarom. Hú, már mióta akarom, mióta megismertem.

Ma megint próbára megyek, bemegyek kedvesemmel. Mindenki szomorúan ül, csöndben a földet bámulják. Valami baj történt.

- Mi történt?- kérdezi Tormentor. Én is kérdőn nézek rájuk.

Strongarm felkelt a székről:

- Borzalmas dolog történt- látom Nightfall is felnézett, könnyes a szeme. Atyám, mi lehet ekkora gond?

- Meghívtak minket a Szigetre!- kiáltott fel Strongarm mosolyogva. A hangulat rögtön megváltozott. Mindenki nevetve pattant fel, csak mi álltunk ott tátott szájjal.

- Szigetre?- kérdezem hitetlenkedve, de már mosolyogva.

- Igen- bólogattak

- Ez kurva jó!- kiáltott Tormentor. Én is felsikítottam, nem hiszem el, ez állati. Rögtön kedvesem nyakába ugrottam. Ő felemelt és körbeforgatott

- Ezt nem tudom elhinni- csókoltam meg. Ő is végigcsókolta a szám minden részét.

- Szeretlek- mondta, erre lefagytam. Egy darabig némán néztem rá

- Én is! Szeretlek!- igen, ez már elég ahhoz, hogy kimondjuk. Újra ajkait céloztam meg.

- Gratulálok, megcsináltátok!- suttogom két csók közt.

- Miattad van- nevetett miközbe átölelt. Ajajj! Amikor átöleltem, akkor vettem észre, hogy mögöttünk három ember is csodálkozva néz.

- Tormentor, valamit elfelejtettünk- suttogtam és kicsit a többiek felé böktem a fejemmel

- Hopp!

- Én mondtam, hogy vigyázzatok jobban- mosolygott kárörvendően Sleepless.

- Nem akartuk, hogy így derüljön ki- mondta tétovázva Tormentor.

- Mióta vagytok együtt?- kérdezte Strongarm.

- Hát, ami azt illeti, szinte mióta ismerjük egymást.

- Áhh, és minek titkoltátok?

- Úgy gondoltuk előbb ismerjétek meg Rose-t. Aztán tisztázzuk a dolgaink.

- Értem- mosolygott Strongarm- Nekünk ez nem számít, ha szeretitek egymást, akkor hajrá!

- Igen- fordult felém Tormentor- azt hiszem, szeretjük egymást- és újra megcsókolt

- Ha egy pillanatra kiszálltok egymás szájából, akkor megkérdezném, hogy ez a hat és fél év nem sok egy kicsit?

- Alig-alig- nevettem. Stiletto mormogott valami így már értem-et, aztán elkezdtük a próbát.