12. Alcoholic dream

Az idő múlt, de a helyzetünk nem lett jobb. Én képtelen voltam elfeledni őt és ahogy néztem, neki sem sikerült jobban. A folyamatos sírógörcseim elmúltak, már normálisan beszélgettem az emberekkel. Még néha Tormentorral is. Az éjszakák még mindig a szenvedéseimé, de a legrosszabb időszakon már túl voltam. A sulinak is vége. Két és fél hónap hosszú pihenő jön. Áldom, aki kitalálta a nyári szünetet. Megyek két táborba is. Az egyik egy képzőművészeti tábor, ami annyira nem izgat. A másik Erdély. Ide az osztállyal megyünk.

És ma van a barátnőmnél alvás. A többiekkel még meg kell vitatnom, hogy végül is hol alszom. Anyám boldogan és magabiztosan engedett el. Hisz úgy tudja Majához megyek. Tormentor eszébe sem jut. Annyit sírtam az elmúlt héten, hogy hülyeség lenne azt feltételezni, hogy együtt vagyunk.

Nem gondoltam mi lesz a vége, amikor az egyik kis rock- kocsma előtt találkoztunk. Tormentor az elmúlt héthez képest jól nézett ki. Egy szürke póló, farmer és egy kendő a nyakán. És mosolygott is. A többieket és őt is köszöntöttem.

- Na, szóval az az igazság, hogy én ma nem mehetek haza, mert a szüleim úgy tudják, hogy a barátnőmnél alszom.

- Ohh, kis cseles- mosolygott Sleepless.

- Viszont most nem tudom, hol alszom.- mondtam kétségbe esve.

- Nyugalom, lehet, hogy mi sem alszunk sehol, ez még eldől. De nyugodj meg, nem hagyunk egyedül- nevetett Strongarm.

- Rendben, most megnyugodtam. Bemegyünk?

- Igen- mutatta az utat Nightfall- csak ön után.

Körülnéztem, állati hely volt. Pincehelység sejtelmes fényekkel, lekerekített ívekkel. Egy kis színpad, jó néhány hangfal, hogy a zene mindenhol hallatsszon, ha nem is túl hangosan. Egyik sarokba mentünk, kerek asztal volt körülötte 6 székkel gondoltam beülök legbelülre. Mellém ült Strongarm, mellé Nightfall, Stiletto, Sleepless és Tormentor, aki gondolom a lehető legmesszebb akart tőlem kerülni, de így most mellettem ül. Először mindannyian rendelünk egy üveg sört. Majd elmélyült kezdtem Strong-al a Sin of Painről. A sör elfogyott. A fiúk kitalálták, hogy igyunk egy kevés házi páleszt. Én hülye meg belementem. Miután elfogyott már kezdtem kicsit színesnek látni a világot és egyre kívánatosabbnak a társaság egy bizonyos tagját. A következő kör után már nagyon nevettem és eléggé gátlástalanul beszéltem mindenről. Éreztem, hogy ki kéne menni, egyrészt a mosdóba, másrészt megnézni, hogy tudok-e még járni. Hát, bár kicsit szédelegve, de kijutottam. Megnéztem magam a tükörbe, irtó sápadt voltam. És hányingerem volt kicsit. Sebaj, túlélem. Visszamentem éppen nagyban beszélgettek, Tormentor meg tiltakozott. Az elég alkohol és az átmászás Strongarmon elég volt ahhoz , hogy átessek a pasin egyenesen Tormentor ölébe. Ő gyorsan elkapott és szorított magához.

- Annyira imádom a szemeid!- mondom lassan, ennyi alkohol után, nem tudnék mást mondani, annak, akit szeretek.

- Köszönöm, te is szép vagy! És annyira hiányzott, hogy így a karjaimban tartsalak.

- Nekem is hiányzott, hogy érezzem a kezeid- szorítottam meg a tenyerét.

Oldalra néztem az asztalon, Tormentor előtt is volt pár üres pohár, jóval több, mint amennyit én ittam.

- Ne igyál többet, végül még meghalsz itt nekem

- Miben?- mosolygott tátott szájjal, kicsit kábán.

- Alkoholmérgezés, vagy mi. És nem bírnám ki ha elvesztenélek- nevettem. Majd meghúztam az egyik üveget.

- Lehet, hogy jobb lenne- meredt el a semmibe.

- Micsoda?

- Meghalni.

- Ne mond ilyet- újra a szép fátyolos kék szemek. Sokat ivott, de én is. Megcsókoltam, ahh, ez annyira hiányzott.

- Annyira szeretlek- suttogom.

- Én is, azt hittem meghalok ezen a héten- és újra megcsókolt. Szorítottam, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetne. Maradjon ez a pillanat örök. Megfogta a derekam, majd a fenekem és felhúzott magához. Átraktam az egyik lábam a lábain, így az ölében ültem, szemben vele. S csókolóztunk.

- Többet nem engedlek el- mondta és megharapdálta a nyakam.- Csak, ha könyörögsz érte- leírhatatlan ez az érzés, annyira szeretem. Olyan forró itt benn, és már nem tudom, hogy kimutatni, mennyire imádlak. Végigpuszilom a szád minden centijét, de mikor megpróbáltál megcsókolni, elhúzódtam. Mérgesen nézel rám, de annyira édes vagy, így is. Imádlak minden hülyeségeddel együtt. Nyelved már számban jár, megfogom a fogaimmal és megszívom kicsit, majd elengedlek, apró nyögés.

- Oh, ezt a hangot imádom- mosolyogtam miközbe kezeim becsúsztak a pólója alá.

- Én meg azt, aki kiváltja belőlem!- áh, a célzás, smárolás közben esett le, belenevettem a csókba. Te is elmosolyodtál közben. Kezem újra felfedezte a már ismert, de oly rég érintett részeket a felsőtesteden. Ujjaim elidőztek a lassan megkeményedő mellbimbóknál, kis köröket rajzolva a sápadt bőrre. Újabb nyögés.

- Rose! Elég!- mondta sokatmondó arccal- Eleget ittunk ahhoz, hogy olyan dolgokat is csináljunk, amit józanul nem tennénk. Nem akarom kihasználni.

- Rendben, akkor hozzád sem érek!- mondtam elfordulva.

- Grrr...Te nő!- nevetett és magához rántott.- Imádlak!- hajtotta be fejét a melleim közti kis völgybe. Látom, megtalálta a kedvenc helyét.

- Najó, leszállok rólad!- mondtam és megpróbáltam felkelni.

- Nem, nem. Maradj itt!

- Nem, nem. Felkelek.- mondtam és már szálltam is le róla. Visszaültem a saját székemre és közelebb húztam hozzá.

- Örömmel vesszük észre, hogy újra minden a régi- szólalt meg Strongarm. Majd mindannyian felnevettek.

- És azt hiszem a hol alvás is meg van oldva- szólalt meg Sleepless.

- Igen. Ez igaz, még egyet?- javasolta Tormentor. Mindannyian bólogattunk. Ez már végképp kiütött. Járni már tényleg csak nehezen, kapaszkodva tudtam. Sebaj, majd kapaszkodom a szerelmembe. Bár, ahogy néztem ő is elég labilis állapotban van.

- Kedvesem! Hogy fogunk mi hazamenni?- kérdeztem Tormentort.

- Busszal- nevetett- és nehezen.

- Az biztos, már alig bírok járni

- Akkor a karjaimban viszlek haza.

- Oké- a buli kezdett kicsit durva lenni. Nightfall öt percenként járt ki hányni, míg Stiletto sem volt sokkal jobb hangulatban, mindenáron Madonnát akart énekelni a színpadon. Sleepless csak csendben nevetgélt, míg Strongarm megpróbálta röhögve visszafogni Stiletto-t.

- Itt az ideje, hogy hazainduljunk- kelt fel Strongarm, úgy hajnali fél 4 körül. Többnyire mindenki beleegyezett, bár volt, aki csak bólogatni tudott már. A kijárat után, a bár előtt megálltunk.

- Segíthetünk valamiben?- kérdezte Tormentor engem átölelve.

- Áhh, dehogy. Boldogulunk majd négyen. Ahogy látom, úgyse lennétek túl nagy segítség- mosolygott állapotunkon.

Hát, elköszöntünk. És mi elindultunk balra, míg ők jobbra. Tormentor mellettem jött s végig hozzábújtam és végül eljutottunk a megállóig. Csodáltam, hogy ilyenkor még jár busz, hát ilyenkor már járt busz. Tormentor háttal nekidőlt a megálló falának, én meg Tormentorra dőltem háttal, mivel magasabb, mint én ezért a fejét könnyen rá tudta hajtani a vállamra. Megsimogatott, majd kezei megállapodtak a melleimen, s azt simogatták lassan.

- Kedvesem, most te jársz rossz helyeken, azaz túl jó helyeken- utaltam arra, hogy ennek is az ágyban lenne a vége.

- Bocsánat csak... Már jön is a busz!- sikeresen felkerültünk a buszra, bár, hogy hogyan arra már nem emlékszem. És arra se, hogy szálltunk le. Egyszer csak, már a lakása előtt álltunk, így az is rejtély marad, hogy a lépcsőn hogy jutottunk fel.

- Te, én annyira álmos vagyok!- ásítottam.

- Én se tudnék most mást csinálni az alváson kívül.

Bementünk a lakásba. Levettük a bakancsokat, ami elég vicces volt, így részegen. Majd én egy pólóban és egy bugyiban, ő pedig egy farmerban lefeküdtünk aludni. Pontosabban elájultunk, csókolóztunk és a következő pillanatban már mindketten aludtunk.

Hat óra körül arra ébredtem, hogy ki kell rohannom, mert hányni fogok. Berohantam a fürdőbe, még épp időben. Az alkohol eléggé megbolygatta a gyomrom, de miután kijött, már jobb volt. Kicsit leültem pihenni a vécé mellé. Körülnéztem fürdőkád, csap, törülköző. Normális fürdő, minden fehér vagy fekete. Szépek az erős kontrasztok. Az ajtót nyitva felejtettem. Fene! Újra hányok, najó, ennyi, úgy érzem nem lesz több. Lehúzom, felkelek. Kiöblítem a szám, de újra öklendezni kezdek. Még egyszer öblítek, majd visszadőlök a vécé melletti falhoz. Gondolkozom, hát csak nem bírtuk ki. Akkor kockáztatok, érte mindent. El kell magyaráznom neki mindent. Uhh, nagyon álmos vagyok, azt hiszem 1-2 perc és visszamegyek Tormentorhoz, még mindig forog minden. Azt hiszem ezt még egy darabig el kell viselnem.

- Áhh, itt vagy! Én már túl voltam két, ilyen kis problémán- rájött miért ülök a vécé mellett.

- Hát, már én is. Jól vagyok, csak forog minden.- mosolygom.

- Megijedtem, amikor felkeltem és nem voltál mellettem, azt hittem álmodtam az egészet.

- Nem álom. Valóságban élünk szerelmem. És én szívesen álmodnék még, tudod annak ellenére, hogy nem tudok felkelni innen, nagyon álmos vagyok- nevettem, erre kedvesem odajött, felvett karjaiba és visszavitt az ágyba

- Ha már haza nem hozhattalak a karjaimban, akkor legalább az ágyig.

- Nem ellenkezem. Tormentor! Még meg kell beszélnem veled a szakításunkat. Még sok mindent meg kell beszélnünk!- erre csak megcsókolt.

- Majd, de most aludj. Alig vagy fenn, és én sem vagyok még beszámítható

- Jó rendben. Alszom- láttam, hogy ő csak ül az ágyon- És te?

- Megvárom, amíg elalszol. Aztán kicsit rendbe hozom magam.

- Tökéletes vagy így is. Ne menj el, maradj itt velem!- mondtam és lehúztam magamhoz, ő befeküdt mellém és meg átöleltem a félmeztelen testét.