13. Summer Camp

Reggel, vagy inkább kora délután őt ölelve ébredtem. Ő édesen aludt a karjaim közt. Nincs szívem felébreszteni. Pedig annyira megcsókolnám, de csak hozzábújok. Mélyen lélegzem be a haja illatát, cigifüst és az ő különleges illata. Ami annyira ő, amit örökre megjegyzek. Csak beleharapok a fülébe, nem tudtam visszafogni magam. Basszus, így fel fog ébredni! De hány óra van? Ohh, karóra az ágy melletti szekrényen. De így át kell hajolnom Tormentoron. Na, mindjárt elérem. Ohh, érzem, hogy egy kéz csúszik a pólóm alá. Felkuncogok majd, miután egy gyors pillantást vetettem az órára, visszafekszem. Bár nem sokáig maradok nyugton.

- Jó reggelt!- köszön kedvesem

- Jó reggelt!- csókolom meg és átölelem őt- Beszélnünk kell a szakításunkról!

- Ne, megint itt akarsz hagyni, mert akkor inkább megölöm magam- vette kézbe az egyik csuklóját

- Dehogyis- szorítottam az ágyra mindkét kezét- nem akarlak, elhagyni. Nekem még nehezebb volt a szakítás. Tudod, az történt, hogy a húgom- fintorodtam el- csinált rólunk képeket, anyáméknak odaadta. Ők pedig eltiltottak tőled.

- Ohh. Akkor értem. De szerintem nem fogják megtudni.- csókolt meg- majd vigyázunk.

- Oké, de akkor nagyon. Nem szabad lebuknunk! Mert akkor annyi a zenélésnek is.

- Rendben, természetesen. De ha nem akarod folytatni, tudod a te döntésed szent számomra.

- Persze! Segítesz leszokni magadról?- kérdeztem hitetlenkedve.

- Hát, valahogy úgy. Bár nem ígérhetek biztos gyógyulást!- nevetett a diagnózison Tormentor.

- Ha akarod és neked is menni fog, akkor megpróbáljuk.

- Meg fogok maradni- nevetett, bár kicsit erőltetetten- és ha neked, így jobb.

- Rendben- hajoltam oda hozzá, hogy megcsókoljam.

- Nos, igen. A leszokáshoz az is hozzátartozik, hogy nem csókolózunk.

- Egyre kevésbé tetszik az ötlet!- mosolyogtam- Nem fogod kibírni!

- Dehogynem!- mondta büszkén- Ilyen elhatározásaimat mindig teljesen betartom

- Meglátjuk!- mosolyodtam el- Te, nem csókolhatsz meg, de én megcsókolhatlak, akárhol- hangsúlyoztam ki az utolsó szót.

- Nene! Rose! Leszokásról beszélünk, tehát ezentúl a fizikai kapcsolatunk nulla.

- Hehe! Te nem érsz hozzám, de én nem fogadtam meg- hanyatt fekszel az ágyon, annyira felizgat ez a sápadt fehér bőr. Csókjaim arcodnál indulnak. Majd állad vonalán át a nyakadra tévedek.

- Rose! Nem-nem! Állj le! Ezzel nem érsz el semmit!- mondta egy elfojtott nyögéssel.

- Nem úgy tűnik, kedvesem!- suttogtam miközbe kezem finoman karmolgatta a hasát. Számmal mellkasánál tartottam, mikor kezem kigombolta a nadrágját.

- Rose! Van egy tippem, mire készülsz! De bármi is az... folytasd!- lihegte, mikro a kezembe vettem őt.

- Nincs semmi fizikai kapcsolat?- mosolyogtam gonoszan.

- Vesztettem, imádlak!- húzta magához a szám. Forró csókot váltottunk, na ennyit az egymásról való leszokásról. Visszatértem a sima hashoz. Ahol egyre lejjebb haladtam, itt-ott fogaim közé véve kicsit a bőrt, míg éreztem, hogy kezemben egyre nagyobb lesz gerjedelmed.

Nyelvemmel finoman érintem a tetejét, majd végignyalok rajta mielőtt teljesen a számba engedném. Furcsa érzés, most csinálok ilyet először, és elég bizonytalan vagyok. De nem mondanám, hogy kellemetlen. Sőt, az apró rezdüléseid, a nyögéseid, a fekete ágyneműbe markoló kezeid, velem is orgazmus közeli élményeket osztanak meg. Köröket írok a tetején, majd újra számba veszem. Szívogatni kezdem, érzem lassan nem bírja tovább.

- Rose! Annyira, annyira- nyögte majd a csúcsra ért- Szeretlek Rose! Nagyon, veszettül!- nyeltem egyet, majd válaszoltam én is.

- Tudom, nem érdekel, ha kell elszököm hazulról, de még egyszer nem hagylak el!- nem válaszolt, csak megcsókolt.

- Lassan rendbe kéne tenni magam- mosolyogtam látva, hogy az ablakon már igencsak besüt a nap.

- Én így szeretlek! Kócosan, ziláltan, hiányos öltözékbe- ölelgetett meg lovagom. Én csak nevettem.

-Aj, te tudod mikor aludhatok nálad legközelebb? Jó sokára. Hacsak...Áhh, kibírsz velem egy teljes hetet?

- Micsoda kérdés! Isteni lenne!

- Hát, kicsit kockázatos, de lenne egy táborom, ami még Sziget előtt lenne nem igazán érdekel. És tudod szerintem, ellóghatnánk.

- Mikre rá nem veszlek? Megrontalak itt!

- Ha nem tennéd, én kérném!- suttogtam sejtelmesen.

A következő hetek egész jól teltek. Majával szinte minden nap beszélek és egyszer aludtam ténylegesen nála. Rendesen járok énekelni és a zenekar is kezd istenien játszani. A fiúk éjjel-nappal írogatnak, próbálnak a szabadidejükben. Azért Tormentor néha rám is szakított egy kis időt. Hogy ez a kis idő, most épp próba közben jött ránk és kentük fel egymást a falra csókjainkkal. A hely mindegy volt, csak nehogy lebukjunk. Azt nem szabad. Az végzetes lenne nekem.

Anyámékat könnyen meggyőztem, hogy ki tudok menni és hazajönni egyedül. Bepakoltam egy rakás ruhát, némi tisztálkodási szert. Mindezt egy bőröndbe raktam. Felültem a HÉV-re, majd egy buszra. És lassan megérkeztem. Felbaktattam a lépcsőn. Majd becsöngettem Tormentorhoz. Álmosan, unottan nyitott ajtót, de amikor meglátott, nagyon felvidult. Rögtön felemelt és csókokkal borította a szám.

- Hát itt vagy!

- Miért? Mit gondoltál, hogy nem jövök?

- De! De ez annyira hihetetlen szerelemem!- mondta és nyelve már újra enyémet kényeztette, amikor valaki megköszörülte a torkát mögöttünk. Hátranéztem, egy hosszú, barna hajú és Tormentoréhoz hasonló szemű nő volt. Gyanakodva méregettem, amikor megszólalt!

- Hello! Sinnera vagyok! Tormentor nővére!

- Áh! Szia! Én Rose vagyok! Tormentor- most én köszörültem meg a torkom- barátnője.

- Igen, igen. Már mesélt rólad! Túl sokat is!- nevetett.

- Aham. Értem.

- Mik ezek a bőröndök? Összeköltöztök?- kérdezte, de ez mindkettőnkből heves tiltakozást váltott ki

- Nem! Csak egy hétig leszek itt!

- Nyaralsz?- mosolygott kedvesen.

- Igen. Olyasmi.

- Én csak holnapig maradok. Csak meglátogattam az én kisöcsém és megállapítottam, hogy még mindig ugyanolyan, mint volt.

- Kösz Sinnera- mormogta Tormentor.

- Najó! Nem feketítelek be a barátnőd előtt, ismer ő nélkülem is eléggé. Nagyon kedves fiú

- Áh. Tudom, már volt szerencsém találkozni vele- nevettem. Sinnera nagyon jófejnek tűnt. Kedves volt, kicsit anyáskodó, amúgy Tormentornál három évvel idősebb. Tormentor elment itthonról, ajajj, egy órája vagyok itt és már otthonnak nevezem.

- Rose! Nem érdekes hány éves vagy, de vigyázz rá!- kezdte Sinnera.

- Hmm?

- Ne bántsd meg. Nagyon szeret téged, komolyan. Ne játssz vele, szeresd.

- Sinnera, ezt anélkül is megtenném, hogy megkérsz. Nagyon szeretem őt.
- Rendben, ezt akartam hallani! – vigyorgott

- Amúgy jó vele? Kedves, szenvedélyes?

- Mindkettő.

- Áhh. De jó neked! Komolyan, ha nem lenne az öcsém... Jólvan na, csak vicceltem!- mondta a csodálkozó arcom látva. Még elbeszélgettünk erről-arról. Amikor kinyílt a bejárati ajtó, bejött Tormentor és mögötte...

- Stiletto!- ugrott fel Sinnera. Rögtön a férfi nyakába ugrott és puszilgatni kezdte. Majd csókolóztak. Én meg csak tátott szájjal álltam ott.

- Ne csodálkozz annyira- suttogta nekem Tormentor- Már jó ideje együtt vannak. De mit foglalkozunk mi velük- és szájába vette az alsó ajkam.

- Uhh- ez volt a hosszú kommentárom, majd belefeledkeztem Tormentor ölelésébe.

- Akarlak- suttogtam. Erre ő kerek szemekkel nézett rám. Én bólintottam, biztosítva őt, hogy jól halotta. Felragyogott az arca és még vadabbul csókolt, miközbe szorított magához.