14. Sleep with angels

- Imádlak- suttogta. Majd hátranéztünk Sinneráékra. Ők már nagyban beszélgettek.

- Ha elmennek- mondtam Tormentornak- akkor jaj neked- nevettem.

- Oh, édes halálom lesz.

- Az biztos is- bizonygattam. Közbe Sinnera odajött hozzánk

- Tormentor! Nagy baj lenne, ha ma éjszakát Stilettonál tölteném?

- Áhh, nem probléma.- próbálta nem túl vidáman kedvesem.

- Jaj. Sajnálom, tudod mit? Mi lenne, ha ő is itt aludna? Elférek vele a nappaliban lévő ágyon.

- Nem fontos, ha nem akartok- próbálta Tormentor.

- De! Szívesen-én már beletörődtem, ha ennyi időt kibírtam, ki fogom ezt az éjszakát is.

- Sinnera! Nincs probléma, együtt akartok lenni, nem? Rendben, nyugodtan. Nem leszek egyedül, hidd le túl fogom élni.

- Rendben, köszönöm- mosolygott a lány- De a beígért vacsorát még megkészítem itt

- Nem fontos- Tormentor kedves, ennyire akarsz? Estig kibírjuk.

-Csss...-csitítottam- segítek Sinnera!- szóltam a nővéréhez.

- Nagyon köszi, Rose!

Bementünk a konyhába.

- Stiletto?- meredtem Sinnerára.

- Igen. Imádom őt. De te honnan ismered?

- Énekelek a zenekarban.

- Tényleg? Tormentor ezt elfelejtette közölni. Régen én is jelentkeztem, de engem nem vettek fel- vált savanyúvá az arckifejezése.

- Oh, sajnálom.

- Áh, nincs baj. Jobb volt ez így.- mondta miközbe elővett néhány edényt. Én hagymát kezdtem aprítani, ő húst. Brassóit csináltunk. Már szinte egy órája voltunk a konyhában, amikor Sinnera kiment a konyhából. Az egyik edényben már ott rotyogott a brassói, néha kellett egy kis víz hozzá, bár leginkább már csak megkeverni kellett időnként. Tehát álltam a tűzhely előtt és kevergettem. Két kéz fonódott a derekamra

- Miért akarod ennyire elűzni őket?- kérdeztem számonkérően Tormentort.

- Mert éhes vagyok.

- Azért csináljuk- mondtam kicsit felháborodva.

- Rád.- na, erre nem tudok mit mondani. A mellemet simogató kezekre meg még ennyit se.

- Akkor se ennyire, jó hogy nem lökted őket ki az ajtón.

- Az akarlak-od után megfordult a fejemben- nevetett miközbe újra csókolt.

- Jól van, azt hiszem ez kész is- zártam el a tűzhelyet. Majd Tormentorra vetettem magam. Felrakott a pultra és ott csókolóztunk tovább. Amikor visszajött Sinnera.

- Bírd ki estig- suttogtam miközbe szétváltunk. Sinnera meg csak mosolygott.

- Na, ahogy látom ez kész, lassan tálalhatunk is-mosolygott, folytatta:

- Tormentor, te meg sipirc el Rose-tól, mert ha a közelébe vagy, akkor tálalhatom rögtön az ágyba a vacsorát- na, erre nagyon rátapintott. Megfordult a fejemben: bárcsak már ott tartanánk.

- Sinnera ne utasíts engem, amíg nálam vagyunk- mondta dühösen Tormentor. Az ő fejében is megfordult.

Na, a végén csak sikerült tálalni és leülni az asztalhoz. Velem szemben Sinnera, mellettem Tormentor. Alig tudtam enni, a bennem növekvő kíváncsiság, vágy izgalom és Tormentor combomat simogató kezei miatt.

- Mi a baj Rose? Nem ízlik?- kérdezte Sinnera.

- De, nagyon jó. Csak nem érzem magam tökéletesen.

- Rosszul vagy? Ne maradjak itt veled? Hátha tudok segíteni!

- Sinnera! Elég, tudok vigyázni a barátnőmre! Ennyire ne becsülj le!

- Jólvan, na- szólt sértődötten- Still! Lassan menjünk, álmos vagyok.

- Jó- mondta Stiletto. Lassan összeszedtem a tányérokat, elkezdtem mosogatni. Közben Tormentor kikísérte a többieket. Hallottam, ahogy az ajtó becsukódik, abbahagytam a mosogatást. És már rohantam is kedvesem karjaiba.

- Goromba voltál- suttogtam.

- Tudok rád én is vigyázni és veled majd nem leszek az – csókolt meg újra, a kecskeszakálla csiklandozta az állam. Belemosolyogtam a csókba. Ő felkapott és bevitt a hálószobába. Az ágy előtt csókolóztunk. A fekete ingjének felső gombjait gombolgattam ki. Imádom a sima, édes ízű bőrét. És ekkor kopogtak.

- Mindenki ellenem van?- kiáltott fel.

- Csss...Én itt vagyok veled- csókoltam meg, amikor újra kopogtattak. Mérgesen kisietett és kinyitotta. Sleepless jött be, vagy inkább ájult be rajta. Tormentornak épp, hogy sikerült elkapnia.

- Gondoltam, beugrom kicsit- köhögött. A szája sarka felrepedt s vékony csíkban szivárgott a vér. Én is közelebb mentem hozzá. Ekkor tűnt fel, hogy a hasa tájékán van egy szúrásnyom, ami erősen vérzett.

- Basszus Sleepless! Mi történt?- kérdezte.

- Hívom a mentőket- szóltam és már tárcsáztam. Tormentor letépett az ingéből egy darabot és a sebre szorította.

- Meg ne dögölj itt nekem, te állat!- suttogta féltően. Egy negyed óra múlva megjöttek a mentősök és elvitték. Tormentor vele akart menni, de lebeszélték, mondták, hogy feltehetően semmi komoly belső sérülést nem szenvedett. Egyetértettem velük, jobb ha Tormentor marad itthon. Némán állt az ajtóban. Lassan bejött és becsukta maga mögött az ajtót. Odamentem és átöleltem.

- Nem lesz semmi baja- csitítottam, ránéztem, mélyen a könnyes szemeibe. Annyira kívánom. Most vigasztalni kéne, de csak csókjaimmal tudom csitítani.

- Ne aggódj, holnap meglátogatjuk, de most ne aggódj. Nem lesz baja- csókoltam meg- Annyira szeretlek- hátam simogatja, nyakam harapdálja

- Akarlak, vigasztalj meg Rose!

- Gyere!- húztam be a hálóba- Vigyázz rám! Nekem ez az első!

- Vigyázok rád, nem tudnék fájdalmat okozni.

- Tudom- dőltem az ágyra s húztam magammal szerelmem.

Lekerül végre a fekete ing, rólam a póló. Míg vetkőztünk forró csókokkal borítjuk a feltárulkozó bőrt. Mikor a melltartó is lekerült, tisztán látható volt az eddig oda rejtett kis keresztem.

- Ohh, te kis...Erről nem szóltál volna, mi?- csókolta meg Tormentor. Én csak mosolyogtam. Szájába vette a kis medált majd a csókunk közbe átadta nekem, ezzel eljátszottunk. Egymás meleg ajkai és a fém hidege őrjítő volt. Már csak egy bugyi volt rajtam, szégyenlősen néztem Tormentorra.

- Gyönyörű vagy!- mondta és átölelt. Ezzel egy időben, kiégett a lámpa.

- Na! Ezt se kell többet lekapcsolni- nevetett és felkapcsolt egy kislámpát az asztalon, majd sietett vissza hozzám. Lekerült a fekete nadrág, majd körülbelül egy időben az alsóneműk is. Kinn esni kezdett az eső, de nekem már rég csak te voltál. Lassan hátradöntött, a fejét beletemette a melleim közé, majd felhajolt és hosszan megcsókolt.

- Bocsánat- suttogta, és ezzel egyidőben belémhatolt, hosszan elnyújtottan nyögtem egyet. A fájdalom erősen hasított belém, szemembe könnyek gyűltek. Én mégis élveztem, hogy bennem vagy, tárt karokkal fogadtam az édes szenvedést, amit adtál nekem. Majd egy idő után fizikailag is elkezdtem élvezni a szenvedéllyel telt lökéseket. Erőtlenül kulcsoltam át lábaimat tested körül. Egyre gyorsabban lihegtünk. Azt hiszem jó pár nyögés is elhagyta a szám. Szinte kínzó volt ez a beteljesületlen gyönyör. Többet akarok belőled, még többet.

- Még- nyögtem ezt a szót, mást nem tudtam. S te teljesítetted a kívánságom egy örömteli hörgés kíséretében. Csukott szemmel élveztem az ostromod, míg már szinte alig kapok levegőt.

Majd egyszer csak vége, felkiáltasz. Én már csak egy nyögésbe fulladt sikításra vagyok képes. Én tűz forró vagyok, mégis kiráz a hideg, egyszerre szállok a mennybe és a pokolba. A világ megszűnni látszik és én csak téged érezlek, ahogy zakatoló szívvel rámdőlsz, kicsúszol finoman belőlem. Minden annyira hideg, csak te vagy ilyen kellemesen kimelegedve. Még fekszünk itt egy darabig, a szenvedélyt felváltotta a szerelem. Reszketek, ránkhúzod a takarót és csókolózásba kezdünk. Ujjaim elvesznek a sötét tincsek közt. Míg kezem újra simogatja a karod, hátad, hasad, feneked. Csókunkban apró nyögést hallatsz, én elmosolyodom, s lecsókolok egy izzadtságcseppet a homlokodról, majd kacéran elmosolyodom

A falon a lámpa gyenge fényénél két árnyék látszik, amint a szerelem vad, ősi táncát járják újra.

A kórház világoszöld, steril folyosóin sétálunk. Kezem Tormentorba kulcsolva. Utálok itt lenni annyira lehangoló.

- Siessünk ez a hely annyira rossz- suttogom kedvesemnek, tényleg már az ájulás kerülget.

- Kérdezzünk meg valakit!- javasolta Tormentor.

- Rendben, itt egy nővérke- néztem, Tormentor átölelt hátulról, ahogy odamentünk.

- Elnézést...

- Kismamák a II.-ra, de ahogy látom önt még 1-2 hónapos terhes sem lehet, vagy ha csak a teszt eredményéért jöttek akkor a földszint...

- Nem, nem. Mi látogatóba jöttünk- mondta pirulva Tormentor.

- Ohh, elnézést. Csak sok itt a friss házas mostanában. Kit is keresnek?

- Tegnap behoztak egy fiút szúrt sebbel

- Sleepless Doyor- mondta Tormentor. Így névvel egyszerűbb.

- Áhh... Egy pillanat- nézte meg a gépben a nővér- Ennek a folyosónak a végén. A 71.-es szobában.

- Köszönjük- mondtam és már siettünk is. Ahogy beléptünk alig változott valami, a világoszöldet felváltotta a világoskék és fehér párosa.

Két ágy volt. Az egyik üres, fehér lepedővel leterítve. Másikon meg ott feküdt Sleepless. Sápadtságát fehér haja csak még jobban kihangsúlyozta. Amúgy első ránézésre semmi komolyabb baja nem volt.

- Hogy vagy Sleep?- kérdeztem.

- Hát, tegnap elég sok vért vesztettem, csak annyit, hogy ha nincs kórház, akkor éjszaka már az angyalokkal alszom.

- Uhh, szerencséd volt- mondtam elámulva, hisz akkor meg is halhatott volna és mégis milyen könnyen veszi.

- De nem aludtál velük és akkor nincs semmi baj, pikk-pakk felépülsz!- mosolygott Tormentor- én viszont egy igazi angyallal éjszakáztam- ölelt át, s lehelt finom csókot a nyakamra- Egy ördögi kis angyallal...