15. Days of love and freedom

Sokáig időzünk Sleeplessnél, majd Tormentor kiment a folyosóra és felhívta a többieket. Én benn maradtam Sleeplessel.

- Egyedül vagy a szobában?

- Hát, van itt még egy ötven év körüli férfi is, neki jobban ellátták a baját

- Áhh, értem. Akkor nem vagy egyedül.

- Hát, nem. De azért örülök, hogy itt vagytok- Próbált meg felülni, de nem igazán sikerült- Basszus.

- Maradj nyugton, te.

- Tudod milyen szar feküdni?

- Nyugalom, így előbb felépülsz.

- Csak tartanánk már ott!- visszajött Tormentor.

- Hé, Tormentor! Nagyon sápadt vagy, tudod, hogy nem bírod a kórházakat!

- Nyugi Sleep! Ha már veled se tudok itt maradni, akkor mi lesz, ha a saját babánkkal leszek itt?- ölelt át hátulról. Én csak megrökönyödve bámultam.

- Kedves, megihletett a nővérke?

- Amit mondott, engem te ihletsz meg!

- Akkor írd le, de ne mondj ilyeneket!- nyögte be Sleepless

- Jólvan na- morogta sértődötten.

- Még kicsit fiatal vagyok az anyasághoz- hajoltam oda hozzá- de a gyerekcsinálás művészetét még gyakoroljuk otthon, jó?- ezeket már halkabban mondtam neki.

- Megőrjítesz te nőszemély-csókolt meg vadul. Most rögtön az ágyamba akarom!

- Hé! Ott szemben van egy üres ágy, ha kell!- nevetett Sleepless. Erre kinyújtottam rá a nyelvem nevetve, bár be kell vallani az ötleten elgondolkoztam. Lassan megérkezett Strongarm és Nightfall

- Rohantunk, ahogy tudtunk! Mi a baj? Mi történt?

- Semmi különös, csak találkoztam egy késsel.

- De nem lesz semmi bajod, ugye?

- Hát, túléltem az éjszakát.

- Akkor mi lassan mennénk is- mondta Tormentor- én holnap nem tudok bejönni

- De én meglátogatlak, hozzak neked valamit?- kérdeztem.

- Mondjuk egy vodka nem jönne rosszul- mondta teljesen komolyan.

- Sleep! Nem hozok neked alkoholt egy kórházba!

- Akkor jó!- mondogatta sértődötten.

- Na, megyünk- szólaltam meg- Gyógyulj meg!- nyomtam puszit a kis betegünk arcára. Többiektől, csak egy kézrázással köszöntem el. Már kifelé sétáltunk a folyosón.

- Még meglátogatod... És mióta köszöntök ti puszival?- ekkor döbbentem rá. Megálltam a folyosón, kedvesem még tett pár lépést, majd visszafordult.

- Mi van?

- Tormentor Mironnen! Te féltékeny vagy?- mosolyogtam. Erre ő csak egyre közelebb sétált hozzám, én hátráltam. Végül már a falhoz szorított

- És ha az vagyok?- suttogta miközbe megharapdálta a nyakam.

- Akkor örülök, mert tudom, hogy szeretsz- csókoltam meg.

- Najó, gyorsan menjünk haza vagy egy helyre ahol ágy van, másképp itt felfallak.- suttogta.

- Minek ahhoz ágy?- viccelődtem, de hagytam, hogy elkezdjen kifelé húzni a kórházból. Ahogy kiértünk a kórház területéről, előkapott egy doboz cigit és rágyújtott. Mélyeket szívott belőle, aztán felültünk a motorra és gyorsan hazamentünk.

Kopognak. Álmosan felkelek, Tormentor csak dünnyög mellettem. Miután szeretkeztünk, azt hiszem elaludtunk.

- Kinyitom én- kelek fel és magamköré tekerek egy lepedőt. Kivánszorgok az ajtóhoz. És kinyitom. Strongarm lépett be rajta.

- Szia Rose!- mondta tágra nyílt szemekkel.- Azt hiszem nem a legjobbkor jöttem...

- Áhh, dehogy! Nyugodtan gyere be! Tormentor is fenn van, azt hiszem. De tőle se várj most túl sok értelmet.

- Ööö... Rose! Kicsit keveset takar ez a lepedő- fordult el pirulva.

- Ö...az a! Bocs!- igazgattam meg kicsit.

- Áh... Semmi baj! Kellemes élmény vagy!- nevetett.

- Hello Strongarm!- lépett ki a hálóból Tormentor, rajta már volt egy nadrág és egy begombolatlan ing, de elég álmosan festett. Beültünk a nappaliba.

- Kértek valamit inni?- kérdeztem.

- Én igen- mondta Strongarm. Kedvesem megrázta a fejét, hogy nem.

- Akkor hozok- keltem fel. Kisétáltam a konyhába. Ásványvizet hoztam, ahogy vittem be, meghallottam miről beszélnek.

- Látom, rendesen kifárasztott- állapította meg Strongarm.

- Uhh... Imádom, igazi vadmacska!- magyarázta Tormentor, és ekkor léptem be a szobába, kedvesen mosolyogtam. Odaadtam Strongnak a poharat, míg két kéz fogta meg a csípőmet és Tormentor ölébe húzott. Veszettül csókolt meg, tetszettek ezek a napok. Két dolgot csinálunk: szex és alvás. Most is már combom belsejét simogatta a lepedőn keresztül, amikor Strong közbeszólt:

- Legalább amíg itt vagyok, addig bírjátok ki kufircolás nélkül!

- Ajj! Bocs. Leálltam.- szólt Tormentor.

- Na, tehát lassan itt a Sziget! Sokat kéne gyakorolni, addigra Sleepless is felépül. Tehát ki kéne menni egész hétre, amúgy amikor visszajeleztek, hogy mehetünk, elfelejtették közölni mikor. Tehát tegnap felhívtam őket, a 3. napon lépünk fel.

- Ajajj, Strong, engem nem fognak kiengedni az egész hétre!

- Majd megbeszélem velük, egy felnőtt férfi gondjaira már csak rá mernek bízni és azt is megemlítjük, hogy Tormentornak új barátnője van vagy rájött, hogy a férfiakat szereti.

- Héé- szólt közbe kedvesem.

- Azt szeretnéd, hogy jöhessen Rose?

- Igen.

- Akkor új barátnő

- Strong- folytattam- nem azért, nagyon jól nézel ki, de anyám nem engedne el veled se- néztem a sápadtra sminkelt arcot, a feketére húzott szemeket, a szétálló hosszú hajat és a csupa fekete ruhát, és most szolidan volt festve

- Rendben, akkor majd alakítunk rajtam. Amúgy Nightfall kérdezi, hogy már tudod-e, milyen ruhában fogsz fellépni?

- Hát, még nem is gondolkoztam rajta

- Akkor üzeni, hogy elvisz vásárolni

-Az valóban jó lenne, jó majd felhívom- egyeztem bele.

- Tormentor, te hogy haladsz a szövegekkel?

- Nem túl jól- morogta bosszúsan. Erre Strongarm sóhajtott egyet.

- Akkor azzal kicsit kéne még foglalkozni, Rose, vedd rá, hogy írjon néha- állt fel a fotelből Strongarm.

- Rendben, kicsuklak- keltem fel Tormentor öléből, amit ő egy elégedetlen mordulással fogadott. Az ajtóban Strong még visszaszólt, hogy tényleg győzzem meg Tormentort, majd elment. Én visszamentem Tormentorhoz, leültem mellé, erre ő felkelt a székből.

- Mi lenne, ha nem flörtölnél mindenkivel?

- Miről beszélsz?- mondtam bámulva, azt hitte rosszul hallok

- Nagyon jól nézel ki Strong! Aztán vásárolgatsz együtt Nightfallal, Sleeplesst is meglátogatod. Strongarmot majd szépen együtt megváltoztatjátok, hogy a szüleid is szeressék. Legközelebb már a barátodként viszed el hozzájuk?

- Tormentor! Te hülye vagy! Most komolyan! Kivel szeretkeztem végig az elmúlt éjszakát? És a mai napot? Kicsit azt hiszed magadról, hogy nem lehet szeretni? Mert nem vagy teljesen ép! Mert én szeretlek! És nem akarlak megcsalni egyetlen Sin Of Pain taggal sem!- mondtam és beviharzottam a hálóba, becsaptam magam mögött az ajtót.

Sokáig ültem, aztán ledőltem az ágyra. Mivel a redőny le volt húzva jó sötét volt. Hallottam, hogy valaki nekidől kívülről az ajtónak. Vártam egy időt, majd befeküdtem a fal felé fordulva agy ágyba. Az ajtó kinyílt, lassan idesétált hozzám, leült az ágy szélére, elkezdett simogatni, én nem mozdultam.

- Ajj Rose! Annyira imádlak! Tudom, én vagyok a hülye!- suttogott- magamhoz láncollak, de nem kéne, de nem tudom megtenni azt, hogy elengedlek. Túl önző vagyok, hogy megtegyem- azt hiszi hogy alszom- Fáj, hogy a családod nem fogad el és a legrosszabb, hogy azért nem bírnak, mert szeretlek. Tudom, hogy így neked se jó. De kellesz nekem, nem érdemellek meg, de szükségem van rád.- lassan te is ledőlsz mellém. Most feléd fordulok, átölelem nyakad s csillogó szemeidet nézem.

- Annyira szeretlek, te hülye barom. Annyira veszettül. Nekem nem kell más, nem láncolsz magadhoz, én magam akartam- csókoltam meg.

- Ne hagyj itt Rose- suttogta erősen szorítva engem

- Nem. Soha. Inkább vigyél magaddal- mosolyodtam el.

- Hova?- nézett kérdően.

- A csúcsra- suttogtam kéjesen. Gyorsan lekerült az ing, a nadrág. Rajtam csak egy lepedő volt, ezt sem volt túl nagy akadály.

Egymás karjai közt pihegtünk. Majd félig felültem az ágyon, hátamat a falnak támasztottam. Tormentor pedig ráhajtotta a fejét a hasamra. Néztem az arcát. Mit szeretek benned annyira? A lányok többségének határozottan nem ilyen az álompasi. Nem vagy jóképű, vagy sármos. Nekem mégis egyszerűen gyönyörű vagy.

- Imádom a hajad- simogatom meg az arcod

- Ennek örülök. Na, de hölgyem! Már megint teljesen kikészített.

- Holnaptól belemerülsz az írásba...

- Én inkább másba merülnék bele- csókolod meg a kezem.

- Írás. Én is el leszek majd, énekelnem kell. Meglátogatom Sleeplesst, aztán lehet, hogy benézek a próbaterembe is.

- Egyedül hagysz egy egész napra?

- Igen. Az íráshoz csend kell, nyugalom, ihlet. És talán a zene amihez írod. És ami fontos: én nem. Mert tudod, hogy akkor nem lesz belőle semmi.

- De te pont jó vagy itt velem.

- Ha hazajövök megnézzük, mennyire jutottál. Ha nincs kész elég, akkor segítek megírni. Ha kész vagy, akkor másban segítek- ajánlottam fel.

- Hmm. Ez tetszik, hát legyen.

- De most én aludnék, mert álmos vagyok.

- Rendben szerelmem.- Befeküdtünk az ágyba, átraktam az egyik lábam Tormentoron és hozzábújtam. Minden éjszakám ilyen legyen.

Másnap reggel dél körül keltem. Gondoltam kimegyek, csinálok valami reggelit. Mondjuk tojásrántottát. Már majdnem kész volt. Amikor felébredt és kisétált álmosan kedvesem. Egy száll semmiben. Ennek egy odaégett tojásrántotta lett a következménye, továbbá az, hogy a hideg kövön végeztem Tormentor alatt. Ennyit a reggeliről!

Aztán valahogy eljutottam Sleeplesshez, nem tudtam, hogy sikerült otthagynom őt. Vittem narancslevet, meg némi gyümölcsöt. Mosolyogva fogadott, bár kicsit bosszankodott, amikor közöltem vele, hogy ez csak sima narancslé, vodka nélkül.

- Aj, gyógyulj meg gyorsan! Zenét írogatunk, de a számokat neked is kéne tanulnod.

- Hát ja, még a dallamot se tudom az újaknak, amúgy is elfelejtettem tanulni őket- mondta pirulva- te, nem akarsz nekem énekelni? Tudod, annyira hiányzik a zene, a gitárom. És ha énekelnél, legalább nem lenne annyira idegen, amikor újra játszhatom.- mondta könyörgő szemekkel.

- Hát, na jó. De az én szövegtudásom se perfekt, én se a tanulással vagyok elfoglalva mostanában- kerestem elő egy papírt, amin az egyik új szám szövege volt. Szálkás kézírással, Tormentor. Remélem ír otthon. Na, szóval elkezdek dalolgatni, Sleeplessnek néhol magyarázok, hogy milyen ütemet üt a dob, milyen szólókat tervezünk. Épp az itt nem túl hosszú vokálomnál tartottam, amikor a szomszéd ágyon megmozdult és felkelt valaki. Be kell vallani, megijedtem, hogyhogy eddig nem tűnt fel, hogy más is van a szobába? Lehet, hogy éjszaka aludni kéne.

- Oh, elnézést. Nem akartam felébreszteni- hebegtem.

- Áhh, semmi baj lányom. Úgyis túl sokat aludtam már

- Ja, igen Rose! Ő Morris, a szobatársam- vigyorgott Sleepless.

- Üdvözlöm!- köszöntem neki.

- Én is üdvözlöm, Rose! Ha jól hallottam a nevét, folytassa nyugodtan. Őrjítő ez a steril, kórházi csend. Kell egy kis szín ide- így, bár kicsit vonakodva és lámpalázasan elkezdtem énekelni, ha már egy férfi előtt se tudnék énekelni, akkor hogy fogok közönség előtt.

Ezután beszélgettünk a Szigetről, a zenekarról, Tormentorról. Tehát, úgy igazán mindenen, na jó ez enyhe túlzás, tehát sok dolgon átrágtuk magunkat művészlelkű barátommal.

- És most hova tovább?

- Hát, gondoltam benézek a próbaterembe, Nightfallal is beszélek ruhavásárlás ügyben. Aztán megyek haza.

- Tormentorhoz?- mosolygott ördögien.

- Igen, hozzá- válaszoltam dacosan. Egy darabig néztem a szemébe, majd elnevettem magam.

- Meddig vagy még nála?

- 3 napot- mondtam szomorúan- Kevés. Tekintve, hogy utána meddig nem lehetünk együtt, talán Szigeten, ha kiengednek, de az se biztos.

- Hát, reménykedjünk.

Lassan elköszöntem, és elindultam a próbaterembe. Úgy két- három óra körül értem oda. Gondoltam megnézem, hátha itt van valaki. Strong szobáját üresen találtam. Sleep és Tormentor nem is lehetett itt. Benéztem Stilettohoz is. Üres. Találtam egy képet, ahol ő és Sinnera vannak, tényleg szeretik egymást.

Nightfall szobájában ráleltem Nightfallra, aki épp egy nagy adagnyi képet nézegetett. Ahogy odahajoltam, láttam: Strongarm, Tormentor oldalról cigivel, Sleepless a messzibe meredve. Együtt a társaság egy sörözőben. Megint Strongarm idióta fejjel. Majd megint egy kép Nightfallról háttérben egy újabb nevető Strongarmmal.

- Huh!- ijesztettem meg hátulról, hisz mivel szólt a zene, nem vett észre. Megijedt, kiestek a kezéből a képek.

- Hé! Te! Ez nagyon nem jó vicc!- pattant fel a székről.

- Ajj! Bocsi csak beugrottam néhány cuccért és mondta Strong, hogy elvinnél vásárolni

- Igen, igen.

- Az nagyon jó lenne

- Nekem is. Imádok női ruhát vásárolni! Úgy értem nem magamnak. Egy nőnek!

- Jólvan. Értem én, tehát nagyon köszönöm. És akkor én mennék is, várnak otthon.

- Jó, hello! Jó éjszakát!