16. Star in the Hell and Fair Wind

- Ezek gyönyörűek!- olvasgattam a szövegeket- Igazi költő vagy, kedves!

- Nem volt könnyű! Sokat kellett gondolkoznom.

- És dohányoznod!- néztem az üres és majdnem üres cigis dobozokat fintorogva.

- Jó, hát kell! Ez segít.

- Nem azért mondtam, mert baj. Imádom az illatod, miután cigizel.- Erre ő újra rágyújtott. Én csak nevettem és én is a doboz után nyúltam, de ő elhúzta tőlem.

- Nem. Még nem érdemelted ki- mosolygott, miközbe rámfújta a füstöt. Kikaptam a kezéből a szálat. Beleszívtam nevetve, meg akart csókolni.

- Még nem érdemelted ki!

- Most miért? Én írtam.- mondta sértődötten.

- Mert neked azt kell, írni.

- Nem nekem Rose kell!- kapott fel és rohant velem a hálóba. Letett az ágyra. Csókolózunk, miközbe elkezdte kigombolni a blúzom.

- Jaj, én olyan álmos vagyok- ásítottam- Azt hiszem én most lefekszem aludni- tudja, hogy csak idegesítem. Erre ő elkezdett csókolgatni végig a nyakamon, a hasamon, a melleimen is elidőzve.

- Najó, aludni lehet majd máskor is- nevettem, megcsókoltam kedvesem, löktem egyet a csípőmön, majd legurítottam Tormentort magamról, így én kerültem felülre. Mind ketten nevettünk. Kész azt hiszem megőrültem, megőrjítettél! De ha ilyen az őrület, nem akarok többet normális lenni.

- És mikor engednek ki?- kérdeztem Sleeplesst másnap amikor újra meglátogattuk a kórházban.

- Egy-két nap és végre szabad vagyok! Első utam a próbaterembe vezet majd, végre újra gitározhatok.

- Sejtettem, hogy ez hiányzik a legjobban! Tipikus!- nevettem. Elgondolkozva nekem is az éneklés hiányozna a legjobban. Na meg Tormentor, de azért csak meglátogatna néha.- És Morris hogy van?

- Hát... meghalt. Valami belső vérzés történt.

- Ohh- csak ennyit tudtam kinyögni. Nem ismertem olyan jól a bolondos öreget, de akkor is megrázó, hogy egy életnek vége. Többet nincs.- Talán jobb is így neki. Eléggé egyedül volt.

- Hát igen. De ne beszéljünk ilyen szomorú dolgokról. Ti, én már annyira várom a Szigetet! Ti? Bocs, de nem tudok másról beszélni.

- Én szintén várom- válaszolt Tormentor.

- Nos, én most nagyban élvezem a Kézműves-tábor élményeit, aztán Strongarmmal megpróbáljuk meggyőzni anyámékat, hogy az egész hetet kinn lehessem.

- Strongarm? Pont ő? Miért nem inkább Tormentor?- nézett nagyot csodálkozva Sleepless.

- Hát, tudod Rose szülei, nem hiszem, hogy Velem kiengednék.

- Miért? Ja, mert jártok?

- Pontosan- feleltem- Nem igazán tetszett nekik, hogy együtt vagyunk.

- Oh, hát az úgy tényleg elég gáz. De addig amíg játszunk ugye mindenképp ott leszel?

- Az biztos.

- Akkor máris nyugodtabb vagyok- mosolygott Sleepless. Még beszélgettünk erről-arról. Éppen belefeledkezve beszéltem Tormentorral, amikor észrevettük, hogy Sleep elaludt. Kicsit kuncogva, de minél kisebb zajt csapva kisétáltunk a szobából.

- Mit csinálunk ma?- kérdeztem Tormentort.

- Hát, tudod egészen véletlen ma lesz egy-két koncert. Gondoltam kilátogathatnánk.

- Áhh, isteni ötlet. Amúgy milyen koncert?

- Hát, elég vegyes a kínálat. Az alternatívtól egészen a black-metálig

- Váó! Nekem való!

Otthon sok, tipikus női öltözködés után felvettem egy diszkréten csipkés ujjú fekete felsőt, egy hosszú fekete nadrágot és a bakancsom.

- Azt hittem már sosem leszel kész- panaszkodott az ajtóban, indulás előtt- De megérte várni.

Miután koncertek előtt, után esetleg közbe mind a ketten fogunk alkoholt fogyasztani ezért buszra szálltunk.

- Elárulnád végre mégis milyen koncertre megyünk?

- Rockra. Van ott egy-két ismerősöm.

- Tehát vip vendégek leszünk- nevettem.

- Hát, azt nem garantálom, de utána bemegyünk egy kicsit a bandához. Rég beszéltem Lorddal.

- Lord? Ez a neve?

- Igen.

- My lord is Tormentor.- nevettem a viccemen. Tormentor csak mosolygott.

Az utazgatások után odaértünk, már szürkült. A zenekar épp kezdett: Star in the Hell. Megpróbáltunk minél közelebb jutni, ennek az lett az eredménye, hogy a negyedik-ötödik sorba találtuk magunkat a pogó közepén. Összekulcsoltam az ujjainkat és megpróbáltam nem elszakadni tőle. Sikerült kicsit közelebb húzódnom hozzá. Közbe néhány új ember jött a színpadra.

- Szeretném bemutatni a Fair Windet! Velük fogunk előadni néhány számot- hallhattam a férfi hangját a színpadról.

- Na, ő Lord!- közölte szerelmem.

- Váó! Nem is rossz pasi!- néztem nevetve. Tényleg nem nézett ki rosszul. Erre Tormentor magához rántott.

- Te ezt direkt csinálod velem!- suttogta közelhajolva hozzám és vadul megcsókolt. Beleborzongtam ebbe az imádott hevességbe, amit a féltékenység váltott ki belőle. Éreztem hogy lassan többre vágyom, mint csókok. Ez lehetetlen, hogy egy éjszakát sem bírunk ki! Az még jobban rásegített, amikor ujjai felcsúsztak a combom belső felén egészen a...

- Istenem Tormentor!- nyögtem- Ne a tömeg közepén!

- Akarlak Rose itt és most!- suttogta és folytatta.

- Miért én úgy nézek ki, mint aki nem?- nyögtem.- Gyorsan keressünk valami zárt helyet.

- Rendben, csak közel legyen- hát, kikászálódtunk a tömegből. Végülis a színpad mögötti épületben találtunk egy üres kis szobát. A falnak dőlve hagytam, hogy Tormentor lerángassa a nadrágom, míg én az övének kicsatolásával voltam elfoglalva. A következő pillanatban már lábaimmal átölelve őt, követeltem a mélyebb és erősebb lökéseket, amiket ő kivétel nélkül teljesített, a végén a földre csúszva pihentük ki magunkat.

- Megőrjítesz- mondtam halkan.

- Ugyan miért?

- Nem hiszem el, hogy nem bírok ki veled egy éjszakát se szex nélkül.

- Engem ez annyira nem zavar- állapította meg.

- Aj, engem se, de ha vége ennek a hétnek, akkor nem lehetünk ennyit együtt, és akkor csak rosszabb lesz. A próbákon próbálnunk kell. Máskor meg vigyázni, nehogy lebukjunk.

- Tudom, épp ezért. Próbáljuk kiélvezni minél jobban ezt a hetet.

- Rendben, de most menjünk innen- nevettem és gyorsan felkapkodtam az elhagyott ruhadarabokat. Kimentünk, vissza a koncerthez. Most sikerült beférkőznünk az első sorig, ott Tormentor intett Lordnak, aki odahajolt hozzánk és csak azt mondta, hogy a színpad mögött a koncert után találkozunk.

Még volt hátra 3 szám, aztán vége lett. Tormentorral bejutottunk a hátsó ajtóhoz, ahol Lord várt minket. Gyorsan betámogatott a kapu mögé majd becsukta.

- Hello Tormentor! Rég láttalak!
- Üdv Lord! Gratulálok a koncerthez, nagyon jó volt a Fair Wind-es lány hangja és Flint is nagyon sokat fejlődött a billentyűknél.

- Köszönöm. S veletek mi van?- kérdezte és pillantása akkor tévedt rám- S a hölgyben kit tisztelhetek?

- Ohh, ő a zenekarunk énekese, Rose- mutatott be Tormentor- és egyben a barátnőm.

- Örülök, hogy megismerhetem- köszönt a magas, sötéthajú férfi.

- Én is- elindultunk a színpad mögé. Ott megismerkedhettem a többi taggal. A Fair Windből a dobos lánnyal, aki tiszta Maja volt. És Chrissel, aki most kicsit szomorúnak tűnt.

- Jöttök a Szigetre?- kérdezte Lord.

- Ott kell lennünk...- kezdtem.

- Fellépünk- fejezte be büszkén Tormentor.

- Váó! Akkor gratulálok!- mondta ámulva boldogan Lord- És sok sikert egyben! Hisz lehet, hogy fel lesztek fedezve. Bár Rose-t még nem hallottam énekelni, de a többiek nagyon tudnak.

- Najó, a koncertnek vége. Terveztetek valamit utána?- kérdezte Tormentor.

- Hát, bulizni megyünk és nagyon örülnénk, ha velünk tartanátok- mosolygott rám Mr. Lord, elbűvölő ember. Biztos hajtanék rá, ha nem karolna át a szerelem. Úgy értem, jól néz ki, de Tormentornak a közelébe sem ér. Neki olyan szemei vannak, amilyenek soha senki másnak nem lesznek. És annyira szeretem, hogy lehet, hogy senki mást nem fogok. Nem hiszek az örök, életünk végéig tartó szerelemben, de most nem tudom elképzelni az életem Tormentor nélkül, pedig ez már nem a rózsaszín felhő, már túl vagyok azon.

Tehát bulizni mentünk a szokásos kocsma, bár. A társaság és a zene isteni. Csak ismerősök vannak mindenhol. Sorba fogynak a különböző alkoholos italok és így a hangulat és a hangerő is egyre magasabb. Meleg van, kicsit forog velem a világ. Épp Lorddal énekelek egy hangos és igen hamis duettet. Vicces harmóniában cseng az ő bársonyosan mély és az én italtól sokszor megcsukló hangom. Miután befejeztük, nevetve odabotorkálok Tormentorhoz. Közbe megtapsolnak minket, meghajolok, bár ez ebben az állapotban nehéz.

Majd jön valami lassabb szám, körülöttünk őrjöngtek. Alig vagyunk itt, de a sok nevetve táncoló ember nagy tömegnek tűnik. Mi meg lassúzunk.  Ez is elég nehézkesen megy, megpróbálunk egymásba kapaszkodva függőlegesben maradni. Majd csókolózunk, aztán sokan táncolunk valami rockra. Majd leülünk és innentől nagy fekete semmi.

Áhh, hol vagyok? Anyám a fejem! Majd széthasad. De hol vagyok? Á, emlékszem már, a tegnapi buli. Kicsit körülnézek, épp Tormentor ölébe fekszem azt hiszem. Stop! Ez nem Tormentor! Miután jobban megnézem, Lord! Istenem, na ne! Miután megpróbálok felkelni észlelem, hogy valaki fekszik a hasamon. Mosolyogva veszem észre, hogy kezeim végig Tormentor mellkasán pihentek. Így lazán dőlök vissza Lordra. Még pihenek egy kicsit, ásítok egyet, majd simogatni kezdem kedvesem haját. Imádom a haját, ahogy kiengedve, kócosan az arcába hullik. Lassan ébredezik, nagyot ásít.

- Basszus a fejem!- mormogta. Majd felnézett rám, rögtön elmosolyodott.

- Jó reggelt!- köszönök viszonylag halkan.

- Neked is- mondja és megcsókol.

- Hol vagyunk?- kérdezem fáradt mosollyal. Erre körbenéz.

- Amikor utoljára itt jártam még Lord lakása volt

- Még mindig az- hallok egy mély hangot a fejem felett.

- Jó reggelt neked is- nézek felfelé. Erre Lord ad egy puszit a homlokomra. Kicsit meglepődök, mik történtek tegnap?

- Hogy kerültünk ide?- kérdezem álmosan.

- Emlékszel, amikor ketten táncoltunk?- kérdezte Lord.

- Nem.

- Épp beszélgettünk az életről, sóhajtottál egyet, rádőltél a vállamra és elaludtál.

- Na ne! Tényleg?- néztem nagyot, ennyire kieset a tegnap este?

- Tényleg. Lord, úgy hozott vissza hozzám a karjaiban- folytatta Tormentor.

- Aztán ellaposodott a parti- jegyezte meg Lord.

- Látod, nem veszel részt benne és már nem is jó- nevetett Tormentor. Aztán idehoztalak mivel én messzebb lakom.

- Na tessék. Akkor ezt jól megcsináltam nektek, elrontottam itt az estéteket.

- Dehogy is. Amikor hazaértünk kicsit felébredtél és beszélgettünk egy keveset.

- Miről?

- Erről-arról. Amitől én még jobban szeretlek és Lord garantáltan a barátod lesz.

- Jesszus! Mit mondtam?- kezdtem megijedni, hogy valami hülyeséget hadováltam össze.

- Nem emlékszem, de tudom, hogy jól esett- pirult el Tormentor.

- Akkor jó- nevettem- Juj, hány óra van?- ugrottam fel.- Ma megyek Sleeplessel!

- Még korán van- nézte az óráját Lord- Még csak fél tíz.

- Huh, fél egyre beszéltem meg vele.- keltem fel- Lord! Találok valahol hajkefét, valami sminklemosót- néztem a tükörbe- és egy nagy napszemüveget?- kérdeztem a szemem alatt húzódó nagy karikákat látva.

- Miért? Tök flash, ahogy kinézel!- sétált mögém Tormentor. Vészesen sápadt volt.

- Jól vagy?- kérdezem aggódva.

- Sápadt vagyok? Csak a szokásos, jó kis vérszegénység meg a másnaposság. Miért, nem áll jól?- mosolygott.

- De. Gyönyörű vagy- csókoltam meg, ez rögtön egy kis pírt hozott az arcára, átöleltem. Láttam, ahogy Lord mosolyogva néz minket. Jaj, annyira fog nekem hiányozni, hogy átöleljem, amikor csak akarom.