18. Sziget Fesztivál

Itt sétálunk, nemrég jöttünk át a hídon. Mintha egy másik világba érkeztem volna, Nightfall még nincs itt, de hamarosan ő is megérkezik. A nyakamban itt a kis tábla: Fellépő. Ez állati, tisztára mint egy álom, annyira más így. Mintha még sosem jártam volna itt. Összekulcsolt kézzel sétálok Tormentorral. A HammerWorld színpadtól körülbelül 50 m-re lesátoroztunk, két sátor, egy nagyobb, meg egy kisebb. A kisebbe Stiletto és Sinnera fészkelték be magukat, ez volt a kétszemélyes. A nagyobba Sleepless, Nightfall, Strongarm, Tormentor és én, ez volt a négyszemélyes. Ez így rendben is lett volna, ha a sátor nem lett volna kisebb, mint négyszemélyes, ha nem lettek volna ruháink és ha nem állított volna be Sleepless barátnője, Hanah. Hatan is- bár kicsit szorosan, de- elfértünk. Amint lepakoltunk, elindultunk körülnézni, az első nap el is ment azzal, hogy felfedezzük a Szigetet.

- Hát itt vagyunk!

- Hát itt.

- Mit csináljunk?- kérdeztem Tormentortól.

- Élvezzük a szabadságot, a békét, a szerelmet!

- Nocsak, felcsaptál hippinek, kedves?
- Szeretnéd, hogy színes, batikolt pólóban, virágos fejkendőben rohangáljak?

- Hát, vicces lennél, de én úgy is imádnálak

- Azért ha nem baj maradnék ilyen kis egyszerű, rendben?

- Hát, nem is tudom. Najó, rendben- csókoltam meg. A Világzenei színpadnál sétáltunk egy-egy sörrel a kezünkben

- Jössz velem hastáncolni?- húztam az egyik színpad elé, ahol egy hastáncos tanított táncolni embereket.

- Persze, beálljak veled?- húzta fel a pólóját nevetve, de vissza is húzta. Odamentünk, én beálltam táncolni a körbe. Ő hátul megfogta a derekam. Na ez szép!

A buli már elkezdődött, remélem nem s lesz vége a hétvégéig. Szóval irány a Hamer- színpad, ott leültünk mellé egy padra.

- Nézzétek meg ezt a fényképet és tippeljetek ki ez!- adott körbe egy képet Sleepless.

- Hehe. Én tudom ki ez- mosolyogtam mikor a kezembe került a kép. Strongarm volt rajta, barna hajjal, szemüvegben, kockás ingbe.

- Anyám! Ki ez?- kérdezte az időközben megérkező Nightfall.

- Najó, szabad a gazda!- nevetett Tormentor.

- Én vagyok- morgott Strongarm.

- Micsoda?- nézett nagyot nem beavatott társaság.

- Én vagyok, Rosenak segítettem és ahhoz kellett kicsit átalakulni.

- Sleep, sikerült lefényképezned?- kérdeztem elnézően.

- Hát, le kellett! Ezt nem lehetett kihagyni, hányszor lesz még ilyen ebben az életben?

- Nulla.- jelentette ki Strong.

- Juj, ez a zene állati! Mi ez?- kérdeztem.
- Nem tudom- válaszolt Tormentor.

- Jössz pogózni?- ugrott fel Strongarm, immár újra a régi kinézetével.

- Én igen!- keltem fel- Tormentor?

- Áhh, én maradok, siess vissza!

- Jó csak tombolok egy kicsit- rohantam be a közepére Stronggal, már ütöttem is, löktem is. A nyugisabb résznél kicsit pihegtem. Kaptam egy jó pár ütést a combomra. Ez be fog lilulni… De sebaj, nem először teszi. Annyira jó itt! Iszogatunk, sétálunk, nagyon meleg van. Elszívtam néhány szál cigit, de eldöntöttem, leszokom. A zene többet ér, mindennél. Végignézek a koncerteken tomboló tömegen, akaratom ellenére is mosolyra húzódik a szám. Ez a sok ember, sok fiatal, sok őrült zenész. Összetartozunk, mert a zene összeköt. Most ez a stílus az életünk, ezért kelünk ezért fekszünk. Milyen rossz lesz majd, húsz-harminc év múlva, ha már ez nem lesz. Amikor már mindez csak a múlt, egy szép emlék, akik összeölelkezve táncolnak, majd idegenként sétálnak el egymás mellett. Hiába sírjuk vissza ez soha többé nem lesz ugyanilyen és mi sem leszünk már pont így. Szomorú elégia. A korral, a zenével elveszik valami, amit soha többé nem érezhetünk. Nem szabadna, hogy ez történjen, de ez az élet. Érdekes ezen gondolkozni, egy metál koncerten, pogó közben…

Este mi Tormentorral előbb behúzódtunk a sátorba.

- Aú! Ott fáj!- jajdultam fel, mikor Tormentor a combom simogatta, ahogy gondoltam, belilult, azaz inkább kék, zöld foltos lett.

- Pogó?

- Aham- haraptam meg a szám.

- Így jártál, ha ilyen hülye vagy!- nevettem, megcsókolt.

- Juj, ki kéne tenni sátorra egy foglalt táblát

- Minek?

- Ha benyitnak?

- Majd szépen kifordulnak és bezárják maguk mögött

- Meggyőztél- borultam a karjaiba, míg ő kibújtatott a bugyimból és az ingéből miután hálóruhát nem hoztam, így megkaptam vagy inkább megszereztem az egyik ingét. Szerencsére nem nyitott ránk senki közbe. S amikor Strong bejött, már egymást öleltük ruhában az álom és ébrenlét határán.

A második nap reggelén még álmosan sétáltam ki a sátorból, amikor egy ismerős hang ütötte meg a fülem:

- Rose! Rose!

- Maja? Te itt?

- Ja, kiengedtek egy-két napra és te?

- Én kinn vagyok egész héten a fiúkkal.

- Jaja. Mi van Tormentorral?

- Hát, imádom őt és megesett a dolog is. 

- Lefeküdtél vele?

- Nem is egyszer, kézműves tábor helyett végig vele laktam.

- És milyen érzés?
- Csodálatos. Vele minden csak az lehet.

- És én még nem is ismerem.

- Majd megismered. Holnap még itt leszel?

- Persze

- Akkor ugye megnézel minket?

- Még jó, hogy megnézem az első koncerted!

- Koncertem? Nem az enyém, én csak vokál vagyok. Egy tag a hatból.

- De kétségkívül a legszexibb a hat közül- ölelt át hátulról Tormentor.

- Jó reggelt!- csókoltam meg.

- Neked is!- suttogta.

- Tormentor, ő Maja. A legjobb barátnőm.

- Üdv!- szólt oda Tormentor.

- Hello!- köszönt vissza Maja.

- Rose! Eltűnt az egyik ingem, nem tudod véletlenül hol lehet?

- A fekete?

- Az összes ingem fekete.

- Ez nem igaz, amúgy meg az lett az én háló ingem.

- Hát ez szép, ellopja a ruháim- mondta az ég felé fordulva.

- Majd visszakapod, egyszer- nevettem

- És én mit vegyek el cserébe? Egy melltartót, bugyit?

- Csak ne hordjad! Kérlek!

- Ha-ha. Efelől megnyugodhatsz!

- Akkor jó, Maja te kikkel vagy itt?

- Hát, pár pillanat senkivel.

- Egyedül jöttél a Szigetre??- néztem nagyot- Mondanám, hogy gyere hozzánk, de így is hatan vagyunk egy négyszemélyesbe.

- Sátram az van

- Akkor költözz közelebb hozzánk!- mondta Tormentor.

- Renden. Rose segítesz?

- kedves, megyek vele jó?- fordultam Tormentorhoz.

- Csak nyugodtan

Elindultunk Majával. A sátra elég messze volt a mienktől, majdnem a Sziget másik oldalán.

- Na, igen, ez volt Tormentor, ugyan kicsit álmosan.

- Hát az ízlésedben nem csalódtam. Hozzád illik, kicsit nimfomán, kicsit perverz. Hát, gratulálok!

- Köszönöm

- Szívesen. Na, mesélj! Milyen vele?

- Hé, ez bizalmas!

- Na

- Szenvedélyes, gyengéd, vad, szerelmes. Ez nagyon függ a helyzettől, helyszíntől.

- Méret?

- Micsoda?? Ez végkép bizalmas!

- Nem is mondj semmit az arcod úgyis elárul

- Elég. Veled mi van?

- Szingli vagyok, így most pasizok

- Az se rossz. Te én annyira izgulok a koncert miatt. Csak az nyugtat, hogy viszonylag a háttérben leszek, hisz csak afféle vokál lennék.

- Értem, de ne izgulj az a legrosszabb

- Tudom. Na hol a sátrad?

- Nemsokára itt lesz. Itt befordulunk és itt is van!

- Na, pakolj össze és szedjük le.

- Nem nagyon kell pakolni, még nem csomagoltam ki- nyúlt be a táskájáért sátorba Maja. Elkezdtük leszedni a sátrat.
- Máris mentek lányok? Még csak most kezdődik!- kiáltott nekünk három punk.

- Nincs semmi jó pasi, még jó, hogy megyünk!- kiáltott vissza Maja és indultunk. Mikor visszaértünk a sátrunkhoz már elég nagy élet volt mindenhol. Nightfall-t még láttuk a sátraktól. A mi sátrunkban rátaláltam a csókolózó Hanah-ra és Sleepless-re, amikor benyúltam a táskámért. Kinn bemutattam Strongarmnak és Stilettonak Maját. Rátaláltunk Tormentorra is, aki csak talált magának egy másik fekete inget.

Délután kezdődött igazán a buli. Az alkohol is rendesen fogyott, egyik koncertre rohantunk másikról. Koraestére már olyan részegek voltunk, hogy többnyire azt sem tudtuk hol vagyunk. A Hare Krisna sátorban is voltunk már, meg a nagyszínpadnál is. Én folyton Tormentorba és Strongarmba kapaszkodtam. Maja is Strongot támasztotta. Olyanokat nevettünk, ahogy eddig még soha.

Reggel egy fának dőlve Maja mellett ébredtem arra, hogy valaki nagyon ordibál. Sinnera oltotta le épp Hanah-t. Felkeltem odamentem Tormentorhoz, megcsókoltam üdvözlésképp majd rákérdeztem.

- Mi történt?
- Áh, Hanah összehányta tegnap este Stiletto-ék sátrát és ezt Sinnera egy kicsit nehezményezte

- Uh, hát lehet, hogy én se örülnék neki.

- Végülis érthető. Hanah amúgy is elég érdekes egy csaj. Nincs vele különösebb bajom, de ez megint csak Sleepless hülyesége. Nem lesz túl sokáig velünk ez a lány…

- Aham. Basszus! Fáj a fejem! Ma lépünk fel!

- A fejfájás elmúlik majd- adott puszit a homlokomra- hát a fellépés, igen, az ma van, de ennek inkább örülj! Zenélünk, ami csodálatos dolog és még hallgatnak is minket. Csak lesz, akinek tetszik és akkor már megérte

- Az a csodálatos, hogy ennyire nyugodt vagy!

- Felesleges izgulni, csak azt fogjuk csinálni, amit a próbákon

- Azt fogom, csak próbákon nem emberek előtt csináljuk.

- Tudod, ettől csak jobb- mosolygott

- Csak itt nincs mégegyszer, ha elrontom

- Nem ront el senki semmit, jó? Minden lazán fog menni!

- Megígéred?

- Csak csukd be a szemed és énekelj- ölelt át szorosan.

- Jó, rendben.

- Akkor most élvezzük a fesztivált! Elég, ha egy-két órával előtte készülődünk. Nightfall lassan elmegy a cuccokért.

- Cuccok?

- Ruha, hangszerek, festék

- Ja, értem. Megyek megkeresem Maját. Megnézem milyen állapotban van.

- Rendben, én meg szétcsapok a nőszemélyek közt- nevetett

Megtaláltam Maját, hát elég másnapos volt és annak is nézett ki, de semmi komolyabb probléma nem volt

- Jó kis ferde nap volt a tegnapi- nevetett- és Strongarm nagyon jó fej és nem rossz pasi.

- Hát, az. Bár igazán a hangja, ami isteni.

- Hát, ja.

- Bejön neked?

- Asszem igen.

- Tudtommal szabad- mosolyogtam huncutul.

- Hát, még meglátjuk!- mosolygott sokatmondóan.

- Na, most meg annyi szabadidőnk van, hogy nem is tudunk vele mit kezdeni.

- Neked sosincs annyi szabadidőd- jött hozzánk Tormentor- Most például gyere, rohanj velem, mert Sinnera berágott rám miközbe csitítani akartam!- megfogta a kezem és elkezdett húzni rohanva, így nem tehettem mást, én is rohantam. Alig bírtam futni a nevetéstől, de szaladtam, ahogy tudtam. Hirtelen nekiütköztem valaminek, mint később kiderült valakinek. Ez valaki pedig nem volt más, mint Lord.

- Szia Rose!- ölelt át, majd adott puszit- Tormentor!- ráztak kezet

- Hello Lord! Hogyhogy itt?- kérdeztem.

- Azt hitted kihagyom az első Sin Of Pain koncertet?! Jöttünk hallgatni titeket! 

- Az jó! 8-kor kezdünk- mondta Tormentor.

- Rendben. Amúgy mit rohangásztok itt?

- Áh, semmi, hosszú történet- nevettünk.

- Jó.

- Akkor mi megyünk tovább!

- Hova?

- Hát, azt hiszem bejárjuk az egész Szigetet, mielőtt visszamennénk a sátorokhoz!- mosolygott Tormentor.

- Akkor hello!- köszönt Lord és elindult a másik irányba. Mi is tovább sétáltunk nézelődtünk. Hiába, nem ismerheted meg soha az egész Szigetet. Mindig lesz, minden évben új hely, minden nap új emberekkel.

- Rose! Végre, hogy megtaláltalak titeket!- rohant Maja- Képzeld meggyőztem anyám, így maradhatok még egy nap!

- Na, az marhajó!- öleltem meg- De nem leszel egyedül a sátradban?

- Hát, ezen még nem nagyon gondolkoztam.

- Alszom veled ma éjjel, jó?

- És én?- nézett kétségbeesve Tormentor.

- Te nem leszel egyedül

- Tényleg! Nem is tudom kit öleljek át helyetted Strongarmot vagy Nightfallt?

- Ajj, szerelmem- simítottam meg az arcát.

- Tudod, mit? Menj csak, de az ingem marad nálam!- mondta durcásan, de nevetve.

- Akkor félmeztelenül alszom

- Akkor végképp nem engedlek el

- Állj, állj! Tudjátok mit? Elférünk hárman is!

- Így megfelel?- kérdeztem Tormentort.

- Igen- felelte

- S az ing is marad nálam- mosolyogtam

- Hát ez szép- mondta és megcsókolt. Majd visszamentünk a sátrakhoz, ahol már rég elcsitult a veszekedés. Talán azért is, mert a társaság nagy része már szétszéledt a koncertekre. Mi is elindultunk egyre, aminek azóta sem emlékszem a nevére, de elég jó volt. Pogó megint volt, de most már Tormentor vigyázott rám.