Cím nélkül
Rosetta 2005.05.25. 17:37
Emlékezetem ma is tisztán elém idézi azt a szépséget:
A vén ház mögött álló fák fölé boruló kankalinszínű égboltot,
A gyümölcstől roskadozó fák ágait,
Az aranyvesszővel telenőtt domboldalt,
Amely napsugárként szikrázott a Prédikálókő mögött.
Azt az egész megnevezhetetlen színcsodát,
Amelyet a vöröslő naplemente tud a fenyves köré varázsolni...
|