Cím nélkül
Rosetta 2005.05.25. 17:44
Komolyan nem tudom, hoyg dícsérni ezeket, így ne mis mondok semmit, hisz van, hoyg a csend többet mond.
Elmúlt az augusztus , és eljött a szeptember.
Befejeződött az aratás, és bár a nyár még mindig itt időzött, arca már nyugat felé fordult.
Az őszirózsák bíbor betűkkel jegyezték búcsúzó lépteinek nyomát,
És a hegyek és a völgyek felett haloványkék köd gomolygott, mintha a természet erdei oltárán bemutatott áldozat füstje lenne.
Az almák pirosra égtek a súlyuk alatt roskadozó ágakon.
Tücskök zenéltek éjjel és nappal, mókusok kürtölték világgá féltett titkaikat a fenyvesek sűrűjében.
A napfény sűrű és sárga volt, mint az olvasztott arany.
Megkezdődött az iskola,
És mi boldogan pengettük könnyű munkával és sok játékkal terhes napjainkat.
Éjjel békésen ,zavartalan nyugalomban pihentünk a ház fedele alatt, melyet vigyázó szemekkel őriztek az őszi csillagok. Legalábbis addig, amíg békés és zavartalan éjszakai nyugodalmunk fel nem dúlták az álmaink...
|