1. Nyomok

- Na látod, most is két csajjal megy szobára!- nézett a barátom felé. Felé, Heartless, zenész gothic-ot játszik, és híres róla, hogy egyszerre minimum tíz barátnője van. Mondjuk megértem, jó pasi.

- Ha még szobára menne, de még ággyal sem tiszteli meg a nőit- folytatta a barátom.

- Ja, elég aljas- bólintottam gondolkozva.

- Kedvesem, hol jársz?

- Nem tudom, nem igazán itt vagyok. A legközelebbi ilyen gothic- metál bulira Carla-t is elhozom.- Carla a legjobb barátnőm, ő még annyira nem ismeri ezt a stílust, de hajlamos rá.

- Eleanor, ezt ma már ötödször mondod!

- Csak a nyomatékosság kedvéért!- mosolyogtam. Erre átölelt és megcsókolta a vállam. Egy hónapja vagyunk együtt, idilli a kép. Imád, olyanokat mondd, hogy bárki elolvadna tőle, nem jó pasi, de olyan lelke van. Minden lány ilyen barátot kívánna magának. Kivéve én.

Túl jó hozzám és én nem szeretem. És nagyon rossz becsapni őt, de nincs szívem elhagyni sem.

A másik meg mint említettem, nem teljesen az esetem, nem azt mondom, hogy rosszul néz ki, csak én mást szeretek. A kecskeszakállnál inkább a sima bőr, inkább a fekete haj, mint a gesztenye s inkább a hófehér bőr, mint a barnás.

És itt, ezen a kis fesztiválon, annyi fiú van, annyi olyan, akit az álmaimon kívül az ágyamban is megtűrnék. Féltem az ilyen társaságtól, pont a csábulás miatt, mert tudtam, hogy nem tudnék ellenállni, nem akarnék ellenállni.

Bementünk a következő koncertre, végig akartam tombolni. De Theo- úgy hívják a barátom- átölelt, magához húzott s lassúztunk. Jó lett volna, ha nem minden koncerten ezt csináltuk volna és mellé nagyon melegem volt és ahogy magához ölelt csak még rosszabb volt.

- Várj meg itt! Kicsit megmosom az arcom!

- Elkísérlek!

- Nem kell, boldogulok! Maradj nyugodtan!- levegőt!

- Nem, szívesen kísérlek!

- Jó- sóhajtottam- Akkor gyere!- ez volt a másik, fiatalabb vagyok nála, de nem kell állandóan kísérgetni, vigyázni rám. A mosdóba még egyedül is kitalálok!

Éjfél után, már kezdtünk nagyon elpunnyadni.

- Járni alig bírok, úgy fáj mindenem- ült mellettem

- Majd elalszom- bámultam ki a fejemből. Pénz az nem volt náluk.

- Hívasd meg magad valakivel egy kávéra

- Persze

- Na, nyugodtan, próbáld meg!

- Itt maradsz?

- Menjek veled?- ajánlkozott.

- Ne! Ha ott a pasim kevésbé hajlanak az ilyesmire…

- Tehát pasi, el ne csavarják a fejed- nevetett.

- Jó,jó.

Hát, elindultam. Voltak rengetegen, tarhálni azt tudtam, az egésznek a szemkontaktus a titka. Szerintem, én legalábbis jó mélyen a szemükbe nézek és akkor már el is vannak varázsolva. Most is szemezgetek, kérdezgetek, de senkinél sincs pénz. Miért is lenne? Mit is várok? Ohhó, Heartless végzett a két csajjal, most ott ül azzal az önelégült arccal a barátai közt. Milyen egy ember. Hopp, amíg gondolkoztam már meg is teremtődött a szemezés. Szépek a szemei, nem, nem! A mosolyt eltűntetem az arcomról és megpróbálok elvegyülni a tömegben.

Tovább keresgélek, egy asztalhoz megyek most

- Bocsi, nem tudnátok meghívni egy kávéra?

- Hát, szépségem, hidd el meghívnálak, de pontosan 0 forint van nálam- hát, igen, ez ma nem az én napom. Ilyen se volt még soha, hogy tíz emberből eggyel sem jártam sikerrel. Lassan Theo-hoz is vissza kéne mennem, de akkor elalszom.

- Én meg tudnálak hívni egy kávéra, feltéve, ha utána megiszol velem valamit- halottam egy hangot.

- Jó, bármit egy kávé…- hátrafordultam, ott ült Heartless. Eleanor te állat! Ennyire álmos vagy? Hogy tudnál ere az egyre nem figyelni?

- Ja. Te vagy ez!- szólaltam meg, amire még jobban mosolygott, nekem meg majd kettészakadt a szívem.

- Heartless. Örvendek a találkozásnak!- nyújtotta a kezét.

- Eleanor- ráztam vele kezet, egy pillanat múlva már a számra nyomott egy puszit.

- Én így köszönök- mosolygott, én meg csak álltam zavartan- Na, gyere ülj le mellém, ne állj itt!- leültem, bemutatott a többieknek. Lányok, pasik vegyesen. Kellemesen társaság volt, mindig ilyet akartam.

A kávé után kaptam egy boroskolát, Heartless keze a combomra vándorolt.

- Azt hiszem a barátom- hangsúlyoztam- már aggódik, hogy hol lehetek

- A barátod? Milyen ember az aki, egyedül hagy egy ilyen lányt.

- Hát, fáradt.

- Akkor hadd pihenjen. Alszik, ahelyett, hogy mást csinálna.

- Hé! Ne kötözködj! Jobb, ha megyek!- keltem fel és elindultam, utánam jött. Már láttam Theo-t, ahogy ugyanott ül, ahogy otthagytam.

- Ő a barátod? Elszomorítasz Eleanor! Szereted?

Igen! Akartam mondani, de egyszerűen nem jött ki ez az egyszerű szó a torkomon, hiába próbáltam palástolni zavarom, ő megértette.

- Akkor mit törődsz vele?

- A ba…- nem tudom mit akartam mondani, de nem is derült ki soha. Ugyanis magához rántott és csókolni kezdett. Markolta a fenekem, a mellem, mindent amit ért. Én a hajába túrtam bele s szintén hevesen csókoltam. Nem tudtam mit teszek, bár láttam Theo elkerekedett dühös és szomorú szemeit, de nem érdekelt. Csak a bennem pulzáló vágyat éreztem. Egy sötét sarokba végeztük, össze- vissza csókolva egymást. Úgy éreztem megtaláltam valamit, amit régóta kerestem és Theo-nál sosem leltem volna meg.

Felkeltünk és elkezdett a férfi mosdó felé húzni, mikor bennvoltunk már az egyik fülkébe, akkor jöttem rá, hogy ez a helyzet kísértetiesen olyan, mint amilyet az összes lánnyal szokott.

- Ohhó! Na, ne!- húztam vissza a fölsőm- ha ez kell akkor keresd meg a kurváid, nem fogom ezt csinálni itt, hogy utána még egy kis vonalat húzhass az ágyad támlájára. Kisiettem a fülkéből s kinn elindultam az egyik színpad felé. Sötét volt és sok ember, de mégis megtalált!

- Mit mondtál?

- Ó, Heartless! Tudod, annyira nem vagyok hülye, kedves! Ma hányadik lennék akit oda beviszel? Három- négy?

- Az más! Ők csak úgy unaloműzésképp, téged kívánlak! Ne mondd hogy te nem!- markolt bele a fenekembe. Baszki, mennyivel könnyebb lenne, ha nem akarnék az ölébe ájulni miden érintésétől.

- El se tudod képzelni, hogy valaki ne rajongjon érted?

- De.

- Nocsak.

- De nem túl gyakori- nevetett- és te sem ilyen vagy. Akarlak, akarsz. Mi kell még neked?

- Az hogy ne a sokadik legyek egy nap, hogy ne csak egy újabb hülye csaj legyek!

- Nem leszel, én kéresd magad. Végül úgyis egymáséi leszünk.

- Nem hiszem. Nem fogok veled itt, ebben az épületben semmit csinálni!

- Hát jó- sóhajtott- Akkor még ezt és már el is tűnök, ha akarod- csókolt meg, hú, de megütöttem volna! Azt hittem ott helyben meghalok, olyan jó volt, egyszerűen nem tudtam abbahagyni.

Ő felkapott a karjaiba és elindult velem. Nem láttam, de biztosan sokan néztek minket, nem érdekelt. Nem sokára már kinn voltunk, éreztem a hideg szellőt, ahogy a bőrünkhöz ért.

Nem tudom hova viszel, de vigyél, ahova akarsz. Gondoltam, a zenekar buszához vitt, msot üres volt az egész, ahol a hangszerek voltak. Épp elég nagy volt. Lerakott benn és becsapta az ajtót.

- Na, ez kicsit személyesebb. Remélem ez már jobb…

- Némileg jobb. De hogy tudd, nem azért vagyok itt, mert elhittem a dolgokat amit mondtál- pedig mennyire szerettem volna.

- Pedig nem hazudtam!- erre csak nevettem. Megsértődött, leült háttal nekem és nem nézett rám. Na, ez szép! Nem teljesen olyan, mint amilyennek elképzeltem. Elkezdett énekelgetni, a kis…! Direkt játssza itt nekem, tényleg mindent megtesz, hogy elcsábítson. S én miért ne csábulnék el? Ő is, én is akarjuk, jó lenne, ha tovább tartan, mint egy éjszaka, de ez tőle túl nagy kérés lenne.

- Most azért hoztál ide, hogy megsértődj?- bújtam hozzá hátulról. Kezeim lassan bebújtak a vékony felső alá, megcsókoltam a vállát, a nyakát, az arcát, a száját. Ő is újra csókolt, annyira hideg volt és annyira forró. Ahogy a hideg kezei felcsúsztak a lábaimon, ahogy a fehér bőr a hófehérhez ért. Vadító volt. S akkor ott életemben először, lefeküdtem Heartlessel. Ne mis tudnám pontosan leírni, fantasztikus volt. Alig kaptam levegőt, mindenhol voltam a mennybe a pokolba egyszerre. Nem volt külvilág, csak én és kegyetlen lovagom. A körmeim a vállaiba vájtam, kicsit túl erősen is, mert körmeim helyén kiserkent a vér. Ő persze nem nagyon neheztelt érte, sőt hevesebben csókolt. Azt hiszem ezt az éjszakát nem fogom elfelejteni.

Reggel korábban keltem, mint ő. Csodálkoztam is, hogy magam mellett találom. Tudtam mit kell tennem. Nem akartam, hogy ő küldjön el, ha felkel, inkább mentem magamtól. Azért egy levelet hagytam neki.

Köszönöm ezt a csodálatos éjszakát! Azzal, eltűnök, csak megkönnyítem mindkettőnk dolgát. Nem kell elküldened, s nem kell azzal szembesülnöm, hogy elküldesz.

A következő Soulbreaker koncerten újra látlak, te engem, nem hiszem.

Eleanor

Azzal kiindultam, még most is nagy tömeg volt a környéken. Kicsit sétálok még a környéken, gondoltam. A sokaságban elvegyülten kémlelem azt aki ziláltan kilép egy kisbusz hátuljából, kezében papírral, aki egy kis időre csak az enyém volt. Odament hozzá a gitáros, megveregette a vállát. Erre felszisszent, néhány, kis, körömalakú seb vérzett a hátán.