+
2006.03.04. 22:05
Aludtak. Mindketten. Egymás mellett. Felejteni… Talán. Soha. Néztem őt, sötét haj, finom vonások. Elhagyhatod a rózsád egy másikért? Szőke, borzas haj, édes, ahogy alszik. Nézem őt. Ahogy sötétbarna hajszálai szétterülnek az arcán, vállán. Szerelmes vagyok. Fájt, mart ez a gyönyörű igazság. Szeretem őt! Pedig nem is ismerem! Vágyhatom-e a virág illatát, ha nem fogtam még kezembe? Felejteni…Érted. Odamegyek. Beszívom az illatát, és megcsókolom. Félresöpröm a szőke hajtincseket és finoman megcsókolom az ajkait. Jóreggelt, jóestét, jóéjszakát. Felejteni, hogy hazudhass. Sírtam. Nevettem. S öleltem őt. Kit? Rózsatövis? Belenéztem a szemeibe, szánalmat láttam. Nem nevetett ki, még ki sem nevetett. Fájt, mennyire fájt a kegyetlen igazság! Zuhanni, zokogtam, hol vagyok? Lépteimet elnyomta az utca zaja, fejemben mégis szívdobogásként zengtek. Soha nem láttam többé Őt… Soha… Soha nem felejtek miattad.
|