Fény
Demogorgon 2006.01.22. 22:10
Fény
Hasztalan suttogja neved a fény.
Ami van: boldogság – s nincs remény.
Évek és életek telnek és múlnak,
S az emlékek kínjai lassan megfakulnak…
Indulnom kell: Hogy hova? Még nem tudom.
Hazatérek, igen, elhagyom otthonom.
Már nem látom a fényt, a csend is átölel,
S lényem lényegtelen lényege útra kel.
Már nem látom a fényt, testem feladja már.
Az idő kioktatott: nincs nála jobb tanár…
Már máshogy látok mindent: megvetek hasztalant,
Ostobát, butát, s mind, ki ott alant
Fekszik, vagy oda tér, léte semmivé válik,
S amit tesz, csak terv: élettől-halálig.
Kérdezlek. Nem felelsz. Tudnál, de nem akarsz…
Előttem még mindig ott van a múlt előtti arc.
Lehet, hogy a jövő Te voltál,
De előttem most egy néma holt áll,
Nem hiszem, hogy ez a kép Te lennél:
Ez furcsább lenne minden képtelennél…
Ne mondd a nevem! Átok! Gyalázat…
A testem remeg… Én leküzdöm a lázat!
|