Metamorphosis
Demogorgon 2006.02.06. 21:40
Metamorphosis
Fáradt lelkem vonszolja beteg testemet.
Szeráfszárnyak hátamon, s szememben borzalom.
Remegő kezem múlt percet temet,
Angyalok kara zengi ördögi dalom.
Testem poklok tüzében égve fagy
Jéggé, s fekete könnyeim – lángoló jégcsapok –
Sár és vér… Elmúltak a percek, vagy
Eljönnek újra a régi, bús napok?
Megváltoztam, már nem látom ugyanazt…
Eltűnt a csillogás, s túl halk a zene…
Nincs, ki lelkem Édenéből kiölje a gazt,
Megrémít istenem vérben forgó szeme.
Csalfa múlt, leprás képzelet… Talán
Minden ugyanaz, de mégis minden más...
Ódon váraink kopott tűzfalán
Ágyúgolyó nyoma minden vallomás.
Te nem értheted, hogy halhat meg
Egyszerre bizalom s imádat…
Agyadat rágja a győztes féreg,
Senki sem hallja az imádat.
Gyilkosok! Ostobák! Elvetemült férgek!
Húsevők! Szívrágók! Életemre törtök…
Túl sok már a szó, amit nem értek…
Szerafin-testemben ébred fel egy ördög…
|